1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 139. ülés

hogy a' közbejön lébolyodás az úgynevezett dementia, melly is rendszerint az őrültségnek gyógyíthatatlan neme.2 ikiieneiea1

— Ezen szerencsétlen esetek az angol börtönökben ugyanazon arányt mutatják, és eléggé bizonyítják azt, hogy tonrendsrer a’ magánvrendszernek hasznos volta több mint problematicns, es bogy az, mi a külföldre illy károsnak nuilatko— iráni, zik, üdvös sikert hazánkra nézve sem iger. Én tehát ezeknél lógva a kérdés első pontjára nezve mélt. b. Eötvös

József úrral szavazok, t. i- hogyha a’ mintabürtön csakugyan szükséges, a’ kísérlet a’ két külön mintabörtönnel, mind a’ magány-, mind a’ hallgató-rendszer szerint tétessék, úgy mindazáltal, hogy mivel csupán próbatétel kedvéért emberéletét koczkáztatni veszélyeztetni nem szabad, törvény által akár a’ kormányszék, akár pedig a’ mintabörtönben felügyelő személyzet halalmaztassék fel: hogy a’ mennyire az illy börtönben vagy a’ külföldi tapasztalásokból merítendő adatok a’ magányrendszert károsnak mutatnák, annak szigorú voltát czélszerü intézkedés által enyhíthessék. Mi pedig a’ kérdés 2-ik pontját illeti: arra nézve m. gr. Széchen Antal véleményét pártolom, és valamint azt, hogy a’ törvényhatósági börtönökre nézve az intercalaris epochára egy más scala szerinti büntető törvénykönyv készíttessék, szükségesnek tartom: úgy a’ törvényhatósági börtönöknek újabb elrendezése tekintetétében a’ permissiv törvényi nem pártolhatom; mert előre látható, hogy ez esetben a’ törvényhatóságok többnyire a’ megyéknél a’ magányrendszert fognák behozni; mivel pedig a’ magányrendszernek minden sikere kizárólag csak az ottani személyzet gondosságától, jártasságától és ügyességétől függ, az illy személyzet hiányában a’ törvényhatósági börtönök, ha a’ magányrendszer szerint javíttatnának, temérdek költségek mellett csak embertársaink élete ’s egészsége fogna veszélyeztetni.

Gr. Forgách Aulai: — Midőn a’ börtönrendszer kérdése először vala tárgyalva e’ n. mélt. tábla által, nem lehettem még olly szerencsés épületes tanácskozásaiban résztvehetni, azért e’ n. mélt. tábla elébbi izenetének két lényeges részére, t. i. a’ magányrendszernek tulajdonított elméleti elsőbbségére és a’ mintabörtön eszméje iránt csak röviden fogok szólani, — ki fogok terjeszkedni tovább Fenségednek kegyes engedelmével előadásomban imez említett izenetünk harmadik részére, hol az 1827-iki börtönjavitási munkálat elfogadása tárgyaltatik. — Az országos választmány munkája a’ börtönrendszert illetőleg bár milly dicséretre méltó, és a’ tek. KK és RR némelly tagjainak egyéni meggyőződése a’ pensylvaniai börtönrendszer czélszerüségét illetőleg bármilly erős legyen is: mindazáltal tanúsítja a’ tapasztalás, hogy illy börtönök, féltételezett hasznos voltuk daczára is, a’ nélkül, hogy felőlük elöleges tapasztalás szereztetett volna, ‘s olly kiterjedésben és minden előkészületek nélkül, mint minálunk, eddigelé csak ugyan még egy nemzet által sem létesittettek: valljon azon álladalmak, mellyek kebelökben már több javító intézetet állítottak fel, miért nem látták még eddig okát annak, hogy egész buntetőkönyvüket a’ pensylvaniai rendszer szerint alakítsák, és minden más büntetésnemet eltörüljenek? — miért először is épen mi, kik arról csak hallásból, mondásból és elméletileg értesittetheténk? midőn ezen magánybörlönök olly széles alapterv szerint leendő felállítása létrehozásában még olly kormányok is akadályozva valának, mellyek nálunknál aránylag több segédeszközökkel bírnak,— jelesül Angolhon, melly szemlátomást ’s tapasztalás által gyözethetett meg hatásaikról, és mind hallgató-, mind a’ magányrendszer mintájára több börtönöket állított fel, miért nem alapította büntető-törvénykönyvét mégis e’ rendszerekre egészen? a‘ halálos büntetést, a’ száműzést, a' száműzettek kegyetlen és szigorú fegyelmét mindekkorig miért hagyta fenállani? —Angolhon a’jótékonyság hona, a’szegények intézetének, és szegények adójának e’ tekintetben talán szerencsétlen, de még is dicső hazája, melly jól rendezett gyarmatokkal bir, hova legveszedelmesebb bűnöseit küldheti el, ’s tőlük megmenekedhelik! — Azon hon, melly olly számos kereskedelmi és katonai tengerészeiében több vakmerő, kalandos és ingadozó egyént felvesz, az említett büntetéseket eddig mind megtartotta, és szükségeseknek találta! És Franczhon — ámbár ezen kérdés megfejtésével folytonosan foglalkozik

— miért nem fogadta el mégis a’ magányrendszert mindekkorig? miért tartá még meg a’ halálos büntetést, száműzést, a’ bagnót és lánczot, a’ bitófát és némelly becslelenitö büntetéseket, mellyeknek elkülünüzötten egyike sem igazolható? — Hogyan? tán ezen országok értelmesség, szellemi nevezetességek, emberbarátok és anyagi segéd eszközök nélkül szűkölködnek? Bizonyára nem! olt a’ humanitás mind azon elvei, mellyek ezen büntetések megszüntetése mellett harczolnak, épen olly jól tudvák, mint itt, csak hogy ők a’büntető moral elvei ellenében, a’ büntető politica elveit is mérlegbe teszik, ’s az emberiség jólétéért buzgó ’s felvilágosodott népszónokok megfontolják, mikép az ö ajánlataik még idöelöttiek, ’s nem korszerűek, minélfogva az újabb rendszereket elébb komolyan megvizsgálni, és azután az ország többi viszonyaihoz alkalmazotlan szándékoznak honositni. — Ezen okokból is, mint tisztelt barátom gróf Széchen Antal, pártolom a’ minta eszméjét, és pedig — mint azt a’ többség kívánni látszik — a’ magányrendszer szerint. — Mi előbbi izenetünk harmadik részét, az 1827-ik évi börlönjavitási munkálatot illeti: n mélt. Fö-RR! hazánkban eddig semmi börtönrendszer határozottan nem divatozott, és megyéink, ha börtönjavitásról vala szó, felsőbb helybenhagyással majd hallgató, majd dolgozó-, majd hallgalvadolgozó-, majd újabb időkben magányrendszer mintájára épiték, javiták börtöneiket, szem előtt tartva egyedül azon szent czélt, hogy a’ gonosz bűnös javuljon, hogy — mennyire tőlünk gyarló emberektől kitelik — az emberi társaság a’ rosztól megóvassék, ’s ennek terjedése akadályoztassák: midőn tehát a’ tek. KK és RR és a’ mélt.

Fö-RR is, hazafiui lángtól hevítve, e’szent czél előmozdítása tekintetéből az egész országban egyformaságot behozni igyekezvén, és a’ mélt. Fö-RR a’ magányrendszernek elméleti elsőbbséget tulajdonítva, ezen rendszeri próba gyanánt el is fogadták — úgy gondolom, a’ mélt. Fö-RR nem kívánták mindaddig, mig parancsolólag egy rendszert elfogadnak, az eddig fenálló jogot és a’ megyékben divatozó szokást megváltoztatni, — értem azon szokást, hogy a’ megyék, ha a’börtönökben sinlődö emberiség parancsolólag kívánja, tömlöczeiket azon rendszer szerint, melly legjobb, kijavíthatják, — röviden azt gondolom, hogy a’n. mé!t. Fö-RR, midőn parancsolólag egy rendszert sem fogadtak el, tiltólag a’ börtönjavitás ellen nem kívántak fellépni; ha pedig börtönjavitásról van Szó, természetesnek látom, hogy a’ javítás azon rendszer mintájára történjék, melly legjobb, legczélszerűbb;

Fő-Rendi Napló IV. köt. 53

CXXXIX ülés Fő-RR. naplója Április 18-án 1844. 209