1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 134. ülés
172 CXXXIV ülés Fö-RR. naplója Márczius 30-án 1844. Sl kir v«ro-feljesséffgel nem áll, meri a’ polgárok száma tetemesen meg fog fogyni, és ez által azon jótét, mi a’ városi lakofokríndciésc.so|_ra árasztatik azon tekintetben, bogy polgárokká való kinevezésük nem önkénytől, banem törvénytől fog függni. egészen elenyésztetik. Midőn azt látom, hogy a’ megbízottak joga megszorittatik a’ mllgos Fö-RR rendelete által, és kelletén túl terjesztetett a' magislratusnak activitása: igaz ugyan ezen megszorítást én czélszeriinek nem tartom, és nem leginkább annyiban, a’mennyiben a’megbízottak a’ tisztviselőknek alá rendelteitek, mi a’ megyékben a’ fenálló gyakorlat ellen van, hol küldöttségekben táblabiró nem rendeltetik a’ tisztviselőnek alá; de állításom erejét nem ebben akartam helyeztetni, banem abban, hogy olly tisztviselő kar bizatik meg beligaztással, és olly tisztviselő karnak rendeltetnek alá a’ megbízottak, melly tisztviselő kar szabadon nem választatik az öszves polgárság által — ez volt argumentumom. — Leginkább megtámadtatok továbbá azon állításom, hogyha a’ kir. díjnak megváltása nem tétetik a’ törvénybe kötelezöleg, akkor az önkény megmaradván — a’ függés is fenmarad. Erre a’ mltgos gróf azt hozta fel, hogy azon jog, miszerint a’ kincstár a’ dijt felemelte, nem azért emlitfetett tegnap, mintha azt továbbá is fenakarták volna tartani a’ mltgos Fö-RR; hanem mintegy okul hozatott fel arra: hogy nem lehet kényszerítő törvényt hozni ezen a' kincstárnak fenálló joga ellenében; ’s bár akár mi mondatik e’ tekintetben, de mihelyt nem lehet kényszerítő törvényt hozni a’ megváltásra nézve, — ha nem lehet a’ kir. dijt megváltani mindenütt és egyszerre: akkor nem lehet a’ függést megszüntetni, és a’ kamara befolyása a’ kir városokra nézve tettlegesen továbbá is fenmarad, és én nemezen kincstári jog megemlítése ellen szólok, hanem az ellen, hogy a’ függés továbbá is fenmarad. Ugyan ezen állításomra a' magyar tengermelléki mllgos kormányzó úr egy hasonlatosságot hozott elő, és azt mondá: hogy a’ kir. díjnak kényszerítő megváltása nem volna egyéb, mint ha valami privát adóst kényszerítenének arra, hogy valami tartozása iránt egyezkedésre lépjen. Itt — azt tartom — nagy a’ különbség a’ privát adós és ezen correlatio között, mellyben a’ kir. városok a’ kincstár irányában vannak; — mert egy privát adósnak, ki kamatokat fizet, tetszésétől függ az, hogy a’ tökét letegye, ha reá nézve a’ kamat fizetés terhes; ellenben a’ város tetszésétől eddig nem függött, hogy a’ kamatok helyett a’ tökét letehette volna. De továbbá szeretném, ha nekem volna bár csak egyetlen egy adósom is ollyan, kivel azon correlatioban lehetnék, mellyben a’ kincslár a’ városokra nézve van, miszerint a’ kamatokat tetszésem szerint felemelni szabadságomban állana; — és ha ezt adósom megunná, és azt mondaná: inkább leteszem a’tökét, azt felelném neki: nem teszed le. hanem a’ jövő évben ismét felemelem a’ kamatot: és igy a’ felhozott hasonlatosság nem áll. Még az is felhozatott, hogy én és tiszt, barátom gr. Pálffy József azt mondottuk volna: nem adunk a’ városoknak szavazatjogot mindaddig, inig véleményünk szerint el nem intéztetik a’ városok belszerkezete, — legalább most 2—ik előadásában azt állította a’ mltgos gróf. Már ha csak azt állítottuk volna is, hogy nem adunk szavazatot mindaddig, mig a’ mltgos Fö-RR arra és minden pontra nézve reá nem állanak, mit a’ t. KK és RR javasollak: már ekkor is, mint azt mltgos b. Eötvös József úr kifejtette, a' parliamentaris szokás ellen vétettünk volna; de olly nevetségest, hogy minden kicsinységekben önvéleményünket akartuk volna feltételül tenni, — bízvást mondom, — illy nevetséges dolgot sem én sem tiszt, barátunk Pálffy József nem adtunk elő. Gr. Batthyányi Kázmér: — Hogy az úgy nevezett sz. kir. városoknak melly számban ’s arányban adandó szavazatok tárgyában felszólalhassak, mindenekelőtt kénytelen volnék abstrahálni — egyéb csonkításokat meg sem említvén — e’ mltgos főrendi táblának azon két legfontosb határozatát, mellyeknek egyike a’polgári qualifícatiót, másika pedig a’ kettős választást érdekli. E’ két határozat kiforgatja mind azon okokat, mellyek a’ városoknak országyiilési állásra méltó emelése mellett küzdenek; ’s ha föltehetném azoknak valódi életbelépését, ez már annyira megváltoztatná az egész operatumnak színét, hogy alkalmasint pontonkint mind azt ellenzenem kellene, mit eddig pártoltam. Lehet ugyan a’ már történtekből, ’s a’ jövő crisiseket megelőző némi közjelekből magának az embernek elhitetni, hogy a’ városok ügyében történt főrendi többségnek határozatai sem fognak a’ minden halandónak kérlelhetlen sorsa alól kikerülni, mint a’ mindennapos élet más idétlen szüleményei; de mig ezen jóslat be nem teljesedett, jobbadán olly csekélyebb pontokat el lehet intézni, mellyek corollariumok gyanánt a’ fő elveke tkövetik. — Máskép áll a’ dolog a’ városok szavazati joga ’s arányára nézve. Bátor vagyok a’ mltgos Fö-RRet visszaemlékeztetni azon a’ városi ügyébeni tanácskozásunk legelsöbb napján történt megjegyzésekre, miszerint a’ városok belső elrendezését ’s azoknak szavazati jogát, mint két elválhatlan egyenlő súlyú ’s tekintetű föelveket ugyan, de olly módon méltóztattak felállítani, hogy az utóbbi, t. i. a' szavazat szaporítása, múlhatatlanul igen is, de az elsőnek alásorozva ’s tehát némileg alárendelve ’s annak sikerétől függöleg intézlessék el. Ebből tehát nem következik, hogy a’ városoknak bár mi szavazat szaporítás engedtessék meg csak azért, mivel holmi elrendezés történt; de igen is arról lehet kérdés: üdvös ’s helyes elrendezés mellett miféle ’s hány szavazat adassék azonnal a’ városoknak? Ebből szinte következik rám nézve azon meggyőződés, hogy mig ollyan határozatoknak halálharang kongását nem hallom, mellyek egyátaljában a’ városok elrendezése üdvösségéi lehetetlenné teszik: addig részemről legalább a’ városoknak egy — , de egy volummal sem adok többet, mint mennyit az eddigi szokás szerint bírtak. Gr. Károlyi Lajos, abauji főispán: — Mindenekelőtt vissza térek az első ülésre, midőn a’ városok elrendezése tárgya előfordult, ’s melly nagy vitára adott okot, melly alkalommal eldöntetett az: hogy nem csak a’ városok belszerkezete, hanem egyszersmind az országgyűlési szavazatadása úgy szólván tacite és conditio sine qua non gyanánt össze kapcsoltatott, és csak akkor mentünk be a’ városi szerkezet módosításába, midőn kijelentettük, hogy egyszersmind a’ városok országgyűlési szavazata kérdésének eldöntésébe is ereszkedni fogunk. Ennek következtében csodálkozom azon mltgos urakon, kik most a’ városok belszerkezete munkálatának vége felé továbbá is a’ városokat nullificationalis állapotukban megtartani akarják; mert akár mikép állíttatott fel azon conditio sine qua non, azt azon értelemben venni nem lehet: hogy a’ KK és RR által elünkbe terjesztett városi belszerkezeten
