1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 123. ülés

CXXIII ülés Fü-RR. naplója Márczius 16-án 1844

magának megszerezheti. Én tehát a’ városokban az ipart, a' szorgalmat és az ezekkel karöltve járó erkölcsiséget .So\rendeX.^aarom képviseltetni, nem pedig a’ szenvedélyeket és a' vagyontalanoknak a’ vagyonosok elleni irigységét.

Mindezeknél fogva én, mi a’ b) alatti osztályt illeti, nem nyughalom meg azon általános qualificatiokban, mellyeket a’ t RR javaslanak: fökint pedig nem a’ kézmiveseknek roppant szamara nézve — és tökéletesen pártolom azon qualificatiot, mellyet Zemplén megye főispán helyettese ajánlott; ugyanis a’ kereskedőknél teljességgel nem kívánnék mást: mintsem hogy beczimzetl kereskedők legyenek, mert jól tudom, hogy ha ezeknek vagyonukat örökké vizsgálni akarnék, ez hitelüket igen csökkenthetné, — igy hasonlókép a’gyárosokra nézve, ha gyáruk van a’ gyár nyújt elég biztosítást; de a’ kézmivesekre nézve az, hogy műhelyük legyen, még nem biztosit: mert ez olly csekély értékű is lehet, hogy nem állana igazságos arányban azon birtok mennyiséggel, mellyet az első osztályban megkívántunk; mindazálfal, ha ezen kézmivesek ezenkívül még fekvő vagyont bírnak, megegyezem or. Péchy Emánuel úr azon indítványában, hogy ezen fekvő vagyonnak jövedelme is keresetükbe beszámíttassák miszerint, ha ezekből azon summa keletkeznék, melly a’ polgári képességre megkivántatik: szinte polgári jussokkal ruháztassanak fel. ’S igy általán megegyezem gr. Péchy Emánuel ő mltga indítványában: de azonkívül azon módosítást is, mellyet a’ tengermelléki kormányzó előadott, szintén pártolom, mert az által azon nehézségek. mellyek némileg a’ könyvek vitelével összekötve vágynak, elhárittalnának. De különben is úgy hiszem: jj0,Ty gr. Péchy Emánuel úr indítványának lényegét nem helyeztette a’ könyveknek vitelében, hanem javaslatának lényege csak abban állott: hogy a’ kézmivesekre nézve qualificatio állapíttassák meg, melly biztosítékul szolgáljon. —

Gr. Péchy Emánuel: — Mind azoknak ismétlésével, mellyeket gr. Apponyi György — b. Eötvös József urnák tegnapi indítványomat illető ellenvetéseinek megczáfolására igen alaposan előterjesztett, a’ m. Fö-RRet untatni nem fogom; hanem csak némelly észrevételekre fogom előadásomat szorítani, mellyek a’ tisztelt báró által mai indítványomra elöhozattak. Azt hiszem, hogy nincsen könnyebb módja a’ czáfolatnak, mint az, ha valaki a’ megczáfolandónak előadásából kiveszi azt, és úgy a’ mint az a’ czáfolónak tetszik és ekkint azután indokokkal a’ mondottakat össze vissza töri, rombolja. Ezt telte a’ m. báró, midőn tegnapi napon történt előterjesztésemből azt vette ki, miszerint azt mondám: hogy én a’megyékben levő anomáliák és abnormitásoknak kútfejét a’nemesség roppant számában látom; — 's erre a' m. báró azt mondá: hogy nem ez az oka azon anomáliák és abnormitásoknak, és azért csudálkozik azon, hogy mikép akarom megszorítani a’ polgárok számát a’ városok elrendezési munkálatban. Igen is mondám azt, csak egy kis különbséggel; azt mondottam ugyan is: hogy a’ megyékben levő anomáliáknak és abnormitásoknak okai a’ választóknak roppant, értelem hiányával ellátott és csekély birtokkal biró száma, — ezt mondám; és kérdem a’ m. bárót: valljon akkor, midőn egy illy roppant szám választ, mellyben értelmi képesség nincsen, melly csekély birtokkal bir, valljon fogja-e tagadni a’ m. báró, hogy az illy nemű választás nem bölcsője-e mind azon abnormitásoknak és anomaliaknak, mellyek a’ megyékben léteznek? valljon nem fajul-e épen ezen érintett száma a' választóknak gyakran a’ hatalomnak és a’ hatalomra vágyóknak alacsony eszközévé? — és valljon lehel-e feltenni az illyen választókról, hogy ők függetlenül képesek megbírálni a’ haza közös érdekét? — és nem épen ezen hiány szüli-e azon abnormitásoknak és anomaliaknak veszélyes sarjadékait, mellyeket a’ törvényhozásnak a’ megyékben többé tűrni nem lehet? — Azt hiszem, hogy ezen anomáliák és abnormilások felett alkalmasint nem sokára le fog már peregni az óra, és itt lesz az a’ perez, hol a’ törvényhozás gondossága komolyan fel lesz híva ezen rendetlenségeknek a’ törvényes kérekvágásba való szorítására. — Midőn tehát ezt mondám: hogy én a’ megyékben divatozó ’s a’ választásoknak czélszerütlenségéböl eredő anomaliakat és abnormilásokat nem akarom a’ városokba átültetni, — midőn azt mondám: hogy garantiat keresek a’ vagyonban, ezt pedig nem csekély, nem szinlett, de valódi vagyonban akarom helyeztetni, — midőn ezen szempontból kiindulva, szintén a’ b) alatti pontban levő qualificatioval nem elégedhettem meg, mivel ezen pont szerint igen sok műhellyel ellátott kézműves azon kívül, hogy kontár is lehet, igen csekély, gyakran semmi birtokkal sem fog bírni, — midőn tehát azt mondám: hogy a’ t. KK. és RR. b) pont alatti szerkezeiében biztosítékot nem találok, mivel ha a’ ([ualiíicatiokat a’ b) pontra nézve szükebb korlátok közé nem szorítjuk, a’ kézművesek tulnyomóságot fognak gyakorolni a’ birtok felett, mi nem volt szándoka a’ m. Fö-RRnek, — midőn továbbá azt mondám, hogy ollyan, ki irni's olvasni nem tud, és csekély vagyonnal bir, a’kereskedést, müipart elő nem fogja mozdítani, kérdem: lehet-e akkor ezen indítványt és igy az ezt elfogadó többséget igazságtalannak nevezni? — ezt a’ m. Fö-RR. bölcseségére és igazságszeretetére bízom. Továbbá b. Eötvös József úr nem mondja ugyan in thesi, hogy veszedelmes a’ keresetnek kimutatása, hanem csak azt mondja, hogy kivihetőségét nem látja, mivel sok kézművesek lesznek, kik nem tudnak irni — és igy rendes keresetkönyvet nem vihetvén, bajos lesz a’ keresetet kitudni; de midőn én ma ezen indítványt tettem, tisztán kimondám azt: hogy reám nézve közönbös ezen kereset kimutatásának módja ’s csupán az elvet kívánom megállapittatni, hogy t. i. a’ kézművesek bizonyos keresettel bírjanak. De miután azt a m. báró sem fogja hinni, hogy a’ kézműveseknek többsége lesz az, ki irni nem tud, hanem bizonyosan azoknak kisebbsége’, kérdem tehát: méllányos-e, hogy épen ezen kisebb számban levő emberek miatt áldozzuk fel az elvet és függesszük fel azon intézkedéseket, mellyeket egyébiránt mi helyeseknek és czélszerüknek tartunk? Azt hiszem, ez nem volna méltányos; én tehát nem ragaszkodom szorosan azon módhoz, mellyet előadtam, hanem csak az elvhez, és igy, hogy ha azt gondolják a’ fő mllgu RR, hogy a’ keresetnek olly módoni kimutatása, melylyet elöterjeszték, nem kivihető, vagy sok nehézségekkel vagyon öszvekötve: örömest járulok ahhoz, mit a’magyar tengermelléki kormányzó ö mltga javaslóit, hogy t. i. a’ kézmivesek keresetének kitudását a’ város biztos és hiteles utón módon eszközölje. —

Gr. Miske Imre: — Véleményem szerint a’ qualificatiok meghatározásánál nem a’ polgárok számának szapori-14