1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 123. ülés

CXXIII iilés Fö-RR. naplója Márczius 16-án 1844.

13

tellek, a* törvényhozás figyelmét most magukra vonják, és óvatossá teszik a’ törvényhozást, nehogy ismét ugyans*. kir. váróazon hibába essék. Ezt előre bocsálván, mi a’ többi okoskodásokat illeti: én is bizonyára azok közé tartozom ^j]t,okren,,eiésea’ tulajdont kellőleg tisztelik, ’s kik nem csak a’ polgári birtoknak, hanem a’ polgári jognak is még nagyobb szentségét elismerik, hanem megvallom, hogy nem érthetek egyet b. Eötvös József úrral a’ részben, midőn némelylyeket azon váddal akar terhelni, mintha jelenleg politikai jogoktól akárkit is megfosztani akarnának. Azt tartom nincsen itt megfosztásról szó; — itt csak szó van a’ jognak tágításáról; — egy személyt sem vetkeztettünk ki a’ polgári jogok gyakorlatából, senkit személyes tekintetnél fogva ezeknek élvezetétől kinemzártunk, hanem azt bizonyos qnalificatiokhoz kötöttük, mellyeket minden ember magának megszerezhet; nem lehet tehát azt mondani:

hogy akár melly személy jogában sértetett volna, mert azon jogot magának mindenki könnyen megszerezheti, ü mltga azt mondó: hogyha itt a’ tanácskozási jogról volna a’ szó, akkor megérthetné azon fontosságot, mellyel a’ qualificatiokban helyezünk; de itt csak a’ választási jogról van szó. Ebben ismét ellenkezünk, mert én a’ választási jogot alkotmányunk alapjának tekintem; ez alapja minden alkotmányos jogoknak: és ennél fogva épen a’ választási jogra nézve azért kívántuk az elégséges qualification mert ez által biztosítottuk valamennyi egyéb jogok gyakorlatát is. De nem hallgathatom el észrevételeimet azon czáfolatokra nézve, mellyekre b. Eötvös József tegnapi előadásomat méltatni szíveskedett. Én ö mltgának históriai jártásságával és positiv tudományával mérkőzni egyátaljában nem akarok — elismerem a’ feladat nehézségét; mindazáltal bátran jelentem ki azt: bogy ö mltga azon tegnapi előadásomat: hogy könnyebb politikai jogokat kiterjeszteni, mintsem azokat megszorítani, meg nem czáfolla, — legfeljebb azon egyik állításomra: bogy t. i. a’ politikai jogoknak történt megszorítására példát a’ históriában feltalálni nem lebet, — mondom — ezen állításomra, mellyel a’ m. b. úr betüszerint és igen szigorúan vett — felelt meg, és annak ellenkezőjét bebizonyította, t. i. hogy voltak esetek, hol politikai jogok megszoriltattak. A’ tényeket nem tagadhatom; hanem azoknak alkalmazására nézve vagyok ellenkező véleményben. A’ m. úr a’ francziaországi példákat említette a’ nélkül, hogy azoknak vizsgálatába ereszkedett volna; mindazáltal azon példák, hol a’ politikai jogok megszorítása ’s kiterjesztése rendkívüli eseteknek, úgy mint forradalmaknak, uralkodó házak és alkotmányok megrenditésének tulajdoníthatók, az én állításomra, melly a’ jogoknak csak rendes utoni kiterjesztésére vagy megszorítására értethetett, nem alkalmaztathatok, — és meg vagyok győződve arról, hogy hazánkban a’ politikai jogoknak akár kiterjesztését akár megszorítását, melly olly utón történnék, a’ m. b. úr nem kívánja, és ettől tehetsége szerint a’ hazát mindig meg fogja óvni (b. Eötvös József: „bizonyosan“). — Egy más példái hozott elő a’ m. b. úr, ’s ez volt Poroszország példája; ez ismét hazánkra nézve nem alkalmazható, mert midőn politikai jogok megszorításáról vagy kiterjesztéséről szólottám, természetesen alkotmányos országban, mint Magyarország, nem érthettem mást, mint a’ törvényhozás általi változásokat, nem pedig ollyanokat, mellyek egy absolut monarchiában pusztán csak a’ fejedelem akaratjától függnek. Azt mondá végre a’ m. b. úr: hogy lehetne e’ részben tömérdek példákat felhozni. Én minden példát szívesen fogok venni; de mind azon példák csak azt fogják bizonyítani, hogy a’jogok megszorítása, ha történt is, véghetetlen nehézséggel jár. Ennek ellenében azt mondá a’ m. b.: hogy a’ jogok kiterjesztése szint azon nehézségekkel jár, hivatkozván Angliára, és Magyarország példájára. — Angliában igaz, ha a’ reform bilit tekintjük, ez nagy nehézséggel történt, de nem azért egyedül, mert a’jogok kiterjesztése forgott fen: hanem, mert egyszersmind némelly jogoknak megszorítása is történt; — így Magyarországban is midőn jogok kiterjesztéséről tanácskozunk, az csak azért megy illy nehezen, mert, midőn egy résznek jogokat akarunk tulajdonítani, egyszersmind másoknak fenálló kiváltságait megszüntetnünk kell. És így bármi példát hallottam volna, az meg nem győzött volna arról: hogy a’jogok megszorítása valaha könnyebben történt volna, mint a’ jogok kiterjesztése — ’s igy bármi példák hozatlatnának fel, ebbeli meggyőződésemet nem változtathatnák meg: hogy a’ törvényhozás legüdvösebben és legbiztosabban működik akkor, midőn nem a' jogok később lehető megszorítására, hanem azoknak kiterjeszthetésére állapítja rendelkezéseit. Ezen elvhez ragaszkodva mi a’ 2-ik osztályt illeti, melly a’ mai tanácskozás tárgya, úgy tartom: hogy mivel az ezen osztályhoz tartozó egyének száma sokkal nagyobb, — tulajdonuknak természete pedig nem nyújtja azon biztosítékot, melly a’ fekvő birtokban feltalálható: ezekre nézve még nagyobb óvatosság kívántatik. Igen méltánylom én azon nézeteket, hogy a városokban az iparra és kereskedésre legfőbb tekintettel kell lenni, — és hogy a’ polgári qualificatio meghatározásában ki kell kerülnünk mind azon túlzást, melly hazánk kifejlődésének és gazdagodásának ezen hathatós tényezőit csökkentené; — de ha a’ városok által az ipart és a’ nemzet gazdagodását előmozdítani akarjuk: épen akkor kell fő tekintettel lennünk a’ város azon lakosaira, kik ipar, értelmesség és vagyonosságuk által elégséges biztosítékot szereznek. Ne tegyünk magunknak illusiot, — nincsen más, mint a’ vagyonos középrend, melly a’ gazdagoknak ’s a’ pénz aristocratiának befolyását mérsékli: de egyszersmind a’ várost is egyátaljában az országot a vagyontalan tömeg iulnyomósága ellen biztosítja. Ila igen csekély azon qualificatio, mellyel kívánunk, nem teszünk egyebet, mintsem hogy a’ tömeget a’ gazdagoknak kezeibe játszuk és eltévesztjük a’ czélt, mert midőn ezen politikai jogok adása által ezen osztályt emelni akarjuk, őket épen a’ megvesztegetés eszközeivé lealacsonyítjuk. En, hogy hosszas ne legyek, összpontosítom eszméimet következőkép, 1-ör: midőn qualificatiokról van a szó, azt kívánom, hogy egyik osztálynak is Iulnyomósága a’ városban ne legyen; 2-or: nem akarom koczkázfalni es mintegy a’ sorstól vagy a’ drágán vásárlóit bizodalomtól feltételezni politikai állásukat azoknak, kik tulajdonságaik által, t. i. vagyon , értelmiség, ipar, szorgalom és ezzel karöltve járó erkülcsiség által a’ politikai jogok gyakorlatára hivalvák, de kik a’ választásoknál használt cselszövények és fondorkodások által a’ polgári jogok gyakorlatából könnyen kizárathatnának, ha a’ törvény állásukat nem biztosítaná; 3-or: nem akarok vesztegetésekie ts súrlódásokra olly tágas mezőt nyitni; 4-er: a’ politikai jogok gyakorlatát mint újabb és hathatós ösztönt tekintem az iparra és a’ szorgalomra: mert ipar és szorgalom által minden ember a’ political jogok gyakorlatát kétségkívül Fö-Iífí. Napló IV. köt. 4