1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 123. ülés
12 számál nem is leheteti felakasztani. A’ polgárokra nézve valami aránynak és mértéknek az c' részbeni qualificatio ,okrenrdeV.aéU.tekinte(’ében lenni kei1? és akar mit mondjunk, a’ kereset bebizonyítására a’ legjobb — ámbár az, mit Horvátországnak követe a’ legénységre nézve mondott, igen gyakorlati észrevétel, és divatban is van sok városokban, de kijátszható- — de ha rendes könyvet visz, — mi nem olly nagy dolog, — akkor a’ kijátszásnak mező nem adatik. De az is áll mit gr. Károlyi György ö mltga előadott, hogy arról is kell gondoskodni, hogy reális oskolák állíttassanak. és erre mód adassék; de a’ többi aggodalmat nem oszthatom azon elvnél fogva, melly már kimondatott: hogy azki most polgári jussal él, ki nem záratik jogából, és erre nézve a’ törvény visszaható erővel nem bir, ’s i<*y csakV jövőre van szó; — addig pedig reményiem, hogy lesznek reális oskoláink, ’s módunk lesz inkább a’ tanításra. , Gr Zay Károly: — Ezen ügyre nézve méltóságos báró Eötvössel kezelfogok; de csak egy kis észrevételem van ö méltósága nyilatkozata iránt, ü méltga azt mondotta, hogy a' mlgos Főrendek kímélni akarják a’ tulajdont; de úgy látszik” csak a' magukét, mert másoknak tulajdonával bökezüleg tudnak disponálni, sőt a’ legszentebb tulajdonnal, a’ vallásbeli szabadsággal is, minthogy a’ protestánsoknak egy catholicus dogmát akarnak nyakára tolni, midőn a’ válóperekben meg nem engedik, hogy a’ protestáns fél uj házasságra léphessen. De a’ méltóságos Főrendek miért akarják kisebb számra szorítani a' polgárokat? talán azért, hogy szabadságunk kisebb hasisra alapittassek, mi állal a’ bureaucraticus önkénynek annál tágasb tér engedtetik? — Talán szemeik előtt tartják a’ szomszéd tartományok példáját, hol, ha a’ financz állapotja szűke miatt a’ hivatalosak évi fizetésében reductioknak kell történni, ezen reductiók a’ legkisebb hivatalnokokra szoriltatnak, p. o. a’ vámosokra, kik úgy is csekély évi dijak mellett lézengnek, mi alatt a’ legfőbb hivatalnokoknak legbővebb évi fizetése megszaporittatik?, — mint mondtam — kezelfogok méltóságos báró Eötvössel. Kiss Pál, magyar tengermelléki kormányzó: — Méltóságos báró Eötvös József saját ékesszólásával, és ügyes tapintatával indokaim közöl azokat emelte ki, mellyek gyengébbek. — Legyen szabad ezen állításomat igazolni, mert ö méltga ugyan is azon hasonlatosságot fogta fel, mellyet a’ megyei és városi gyűlésekből vettem. — Azt vélem, ezen hasonlításom nem volt egészen alaptalan; és ha a’jelen állását vesszük a’ megyéknek és városoknak, meg kell vallanunk, hogy a’ városokban a’ voksolók száma sokkal nagyobb és kiterjedtebb lesz, mint a’ megyékben. Alit fog a’jövő magával hozni, nem tudom, és igy nem tudhatom azt is, hogy a’ mltgos báró a’ megyéket mikint akarja szabályozni; de ha illy szempontból, illy fő elvből indul ki, melly vezérli ezen tanácskozásokat, t.i. a’ rendnek és józan értelemben jövőre a’ polgári szabadság gyakorlatának eszméje fog bennünket vezérelni: akkor az egyensúly a’ városok és megyék közt olly mértékben és arányban, mellyet most adunk a’ városoknak, bizonyosan meg fog maradni. De nem felelt ö méltósága két más okaimra, mellyeket szinte érintettem, és mellyeknek egyike az volt: hogy olly értelmet, mint a’ méltgos úr veszi a’ polgári jogokat, tulajdonítani sem itt nálunk nem lehet, sem Európának más miveit tartományaiban nem létezik; t. i. a’ mltgos báró az iránt telt említést, hogy indítványom által mindazok, kik képesek és alkalmasok a’ polgárságra, a’ polgári képességtől ki volnának zárva; már pedig említettük, hogy a’ polgári tulajdonoknak éz sajátságoknak megállapítását bizonyos eszmékhez és elvekhez kívánjuk kötni, melly eszmék és elvek mindenütt léteznek. — A’ másik, mire szinte nem felelt a’ méltgos úr, az volt: hogy én föindokaimat abban helyheztettem, miszerint a’kézművesek, gyárosok és kereskedők kellő arányban legyenek a’ földbirtokosokkal. Ila a’ méltgos Főrendek a’ tettes RRnek a) alati javaslatát elfogadták volna: akkor az, mit a' méltgos báró úr b) alatt javasol, következetes lett volna; — de mihelyt a’ mltgos Főrendek a’ földbirtokokra nézve nagyobb mértéket határoztak: a’ kézmivesekre és kereskedőkre nézve szinte elkerülhetetlenül több kellék kívántatik. — Ugyan esedezem, minő értelmének kellene lenni ezen javaslatnak, és mi volna annak gyakorlati sükere, hogy ha a’ kézművesek olly áfalányosságban’, mint itt említve van, a’ polgári jogok gyakorlatára felhatalmazlatnának?— valljon egy fazekas, egy köszörűs, valljon egy kovácsoló czigány, kinek műhelye, gunyhója van, valljon polgári jogok gyakorlatára nem volna-e felhatalmazva? — és minő arányban állanának ekkor a’ földbirtokosok a’ kézművesek, gyárosok és kereskedökhez? azt valamint felfogni nem tudom: ugyannak üdvös hatását egyálaljában nem látom. Észrevételeit harmadszor az: hogy a’ könyveknek vezetése nehézségekkel volna összvekötve; ezt méltánylom, és pedig méltánylottam azzal azt, hogy magam voltam bátor indítványozni és azt javaslani: hogy a’ mennyire gróf Péchy Emánuel ebbeli indítványa többséget nem nyerne, bizassék az az illető hatóságra, miszerint más hiteles utón és módon a’ kereset minőségét szinte meghatározhassa; és különös megnyugtatásomra szolgált, hogy ö méltósága is előadása szinte ezen szerkezethez közelíteni méltóztatott. — Egyébiránt bátor vagyok megemlíteni: hogy én ismerek nagy kereskedőket, kik tulajdon nevük aláírásán kívül rendes könyvet vezetni nem képesek, és bírnak százezerekkel, és hitelük rendithetlenül fenáll—ha kívánják a’ méltóságos Főrendek, és szükséges volna, meg tudnám nevezni, de méltóztassanak elhinni, hogy úgy van; de úgy vélem a kézművestől nem kívánjuk, hogy rendesen elkészített könyvük legyen; hanem azt kívánjuk: hogy legyenek felruházva azon fő kellékekkel, miszerint tegyenek bevételi és kiadási jegyzést, — és ez véleményem szerint elegendő volna, midőn épen azon hiányon, mellyet említettem, segíteni lehetne épen ollyformán, mit ö méltósága is egy részben elfogadott, hogy mondassák ki: akár hiteles könyvek, akár más hiteles utoni bebizonyítás után mutassák ki keresetöket. Gr. Apponyi György: — Én szinte úgy, mint b. Eötvös József úr, ezen munkálatot nem tekinhetem mint eszözt, melly által más törvényekben elkövetett hibákat orvosolni akarunk; hanem én ezen munkálatot czélnak és pedig olly czélnak tekintem, mellynek fontosságát, magas érdekét méltánylani tudom. Nem is volt sem gróf Zichy erencz, sem grül Péchy Emánuel ö mltguk előadása oda irányozva, mintha ők ezen javaslat által a’ váltótörvényen e követelt hibákat orvosolni kívánták volna; hanem természetes, hogy azon hibák, mellyek akkor elkövet-CXXIII ülés Fő-RR. naplója Marczius 16-án 1844.
