1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 123. ülés
11 ember valami nélfogva bátor vagyok ezen b) pontra nézve a' városi követek által kidolgozott szerkezetet a’mélt Fö-RRnelr«, .■ ajánlani, es arra adom szavazatomat annyival inkább, mert azon kívül, hogy megszorítást látok gr. Péchy Emánuel *okrendeié,e urnák indítványában, abban még azon nagy moralis kényszerítés is foglaltatik, hogy köteles azon szegény mesterki többnyire hitelre dolgozik, és az anyagot is hitelbe veszi, könyvének elömutatására: mert legyen neki i ellensége, ki öt megbuktatni akarja, tudjuk, hogy a’ városban a’nepotismus uralkodik, magát egy magislratualis szárnya alá veszi az illy szegény kézművesnek ellensége, azon magistratualis ember a’kézművest maga elibe idézi, és ez kénytelen könyvét előmutatni, és ebből rá nézve a’ legnagyobb baj és legnagyobb szerencsétlenség következhetik: ennélfogva — mint mondám — a’városi követek szerkezetét pártolom. Ifjú gróf Zichy Ferenci: - Azért, hogy gróf Péchy Emánuel ö mélt. indítványát pártolom, sem ö méltóságának, sem nekem szándékomban nem volt a mostani polgárokat jogaikban megszorítani; mert ha ez lelt volna szándéka, akkoi a töt vénynek visszaható erőt tulajdonítani akart volna, mi a1 dolog lényegével összeütközik Azok szerint, mik a’ polgárok mellett tegnap és ma is mondattak, a’ mostani polgárok jogaik gyakorlatában megmaradnak, és igy a lörvényczikk csak azokról szól, kik ujonan fognak polgárokká tétetni és a’ polgárok sorába felvétetni. Már most, miután a’ múlt országgyűlésen a’ kérdéses tárgyról és a’ hitel megállapításáról volt szó. melly természeténél fogva a’ kereskedésnek kifejlődését méltán igényelheti: akkor elfogadták szinte mind a’ m. Fö-RR, mind pedig a’ tek. RR., hogy kereskedőknek, külön kiváltságoknak külön törvényes procedúrára szükségük van; de midőn kereskedési és hitel tekintetben külön kiváltságokat, különös jogokat átengedni kellett, hogy kifejlődhessék a’ kereskedés, és a’ kereskedők azon helyzetet foglalhassák el, melly nekik okvetlen szükséges a’ kereskedés érdekében: akkor szükséges volt más részről olly garantiakról gondoskodni, mellyek elégségesek arra. hogy azon nekik átengedett jogokkal és kiváltságokkal vissza ne élhessenek, és azokat csak bizonyos garantiák mellett gyakorolhassák. Elismervén ezt a' törvén}hozás, a’ hitel törvényekben olly rendelkezésekről gondoskodott, mellyek elégségesek leltek volna mind azon visszaéléseket korlátok közt tartani, mellyeket a’ legközelebb lefolyt idők alatt tapasztalni kénytelenek valónk; mindazóltal valamint elébb érintém, úgy ismétlem, hogy azon rendelések azonban csak írott malaszt maradtak, mivel azoknak sanctio nem adatott, — ’s igy megfogja engedni a’ mélt. úr, midőn a’polgári qualification^ van szó, azon argumentumot a’ váltótörvényekről felhozni lehetett, mert ha a’váltótörvényekben különös polgári qualificatio megkivántatott, mi ide is alkalmazható, nem hibáztam, hogy a'váltótörvényre hivatkoztam; ’s igy csak akkor érdemlettem volna meg a’ szemrehányásokat méltán, ha a’ váltótörvénynek részletébe bocsátkoztam volna. Most azonban, miután polgári qualificatiokról van szó, midőn összeakarnám kötni ezzel a’ hozandó törvényt a’ váltótörvényben szükséges garantiával, nem tudom, hogy érdemelhette ezen kívánságom az érintett szemrehányást?; azért ismétlem azt: hogy a’polgári qualificatiókra nézve azon javaslóit elvét gróf Péchy Emánuel ö méltóságának tökéletesen helybehagyom. — Azon állítását b. Eötvös József urnák, hogy a’ váltótörvény 2-ik rész 106—ik §-ban elöadaltak, mutatják, hogy az olly könyveknek vitele sok költséggel jár, ’s ezt kétségbe nem vonom, sőt őszintén megvallom: hogy a’ múlt országgyűlés óta, kivált nagyobb kereskedőknél, könyvviteli tekintetben előfordultak számos nehézségek, mellyek időközben is szükségessé tették a’ törvénytől’! némi eltérést; ez azonban nem egyébre vezet, mint csak arra, hogy midőn a' törvénynek ezen részletes módosításáról szó lesz, ezt illő figyelemre méltatni okveletlenül a’ törvényhozás feladásai közé fog tartozni; de azért, hogy a’ könyvviteli mód néuielly nehézséggel jár, némi bajjal össze vagyon kötve, azt kívánni, hogy mellözlessék ez el egészen: ez nem volna egyéb, mint a’ kereskedői karnak uj fegyvereket szolgáltatni kezébe, miből számos viszszaélések keletkeznének. Ali illeti azt: hogy számosán vágynak, kik írni nem tudnak, és azért tölök olly rendes könyvnek vitelét követelni nem lehet, erre röviden azt válaszolom: hogy eddig arra, hogy valaki polgár lehetett, bizonyos qualificatio nem volt szükséges; most azonban, hogy polgár lehessen, különösen ezen cathegoriától meg fog kivántatni, hogy olvasni írni és a’ számadásnak 4. specieseit tudja; ezt mindenkitől, ki a’ polgári jogot igényli, méltán megkívánni lehet. Igaz, hogy midőn ezt kívánjuk, ezen osztálynak módot kell nyújtani arra, hogy ezt megtanulhassa, és e’ részben emlékeztetem a’ mélt. Fö-RRet, hogy a’ tek. RR, noha diplomatice nem tudjuk, de még is mint bizonyost mondhatom: a’ nevelésnek mimódoni javításáról már egy munkálatot készítettek, mellyben reális oskolák felállításáról is gondoskodnak, — ’s ez által mind azon hiányokon és bajokon segítve lesz, mellyek e részben ellenvetésül felhozattak. De e’ részben átmegyek más országokba, hol most is épen olly nehezen lehet tanulni írni olvasni és a’ számolást mint nálunk, ’s még is, mint hallásból és tapasztalásból is tudom, hogy minden mesterember, midőn beakarja bizonyítani keresetét, neki könyvecskéjével fel kell lépni, és valamint előbb mondám, hogy ha a’fuvarostól lehet követelni azt, hogy illy könyvecskét vigyen, nem latom át: hogy miért ne vihessen ollyakat a'mesemterber. És valamint a’múlt országgyűlésnek határozata által úgyszólván senki sincs a váltóképességböl kivéve, és e’ részben a’ képesség olly tágas mezőre hozatott, mint a’ világon egy országban sem, még is világosan mondatik: hogy a’ váltótörvénykezési operalióba három év múlva senki sem bocsátkozhatik, ki Írni nem tud. Ila ezt az ország a’ váltótörvényekben ki tudta mondani, nem látom át azt: hogy miért nem mondhatná ki, hogy minden mesterember könyvet vigyen annyival inkább, miután ez olly nagy garantia; és mi, midőn illy garantiát követelünk, csak súlyegyent akarunk a’ polgári qualiíicatióra nézve behozni. Gr. Atidrássy Károly: — Azt hiszem, — hogy igen igazságos, ha előre akarunk menni, a polgári szabadságot kiterjeszteni; hanem menjünk előre az inlelligentia első fokainak előállítására, és kössük meg a keltőt feltételesen; azért nem látom át miért nem lehet egy törvénynek mellékes czélja is, melly itt az volna: az inlelligentianak előmozdítása! mert ezen előmenetelre kényszerítené a’polgárokat a’ könyvek vitele, ’s ha eddig nem tanult olvasni, írni, most erre az idő itt van. Angliában a" legrégibb időkben annyira akarták szaporítani az írni és olvasni tudok számát, hogy tanultembert, ha csak bibliát tudott olvasni, csak azon okból, hogy ne kevesitsék a tanultemberek 3 * cxxm ülés Fö-im. naplója Márczius 16-án 1844.
