1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 81. ülés
2fi LXXXI. iilés Fö-RR. naplója. December 7-én 1843. Magyarnyelv olly kifejezést, melly tisztán e’ közmegállapodáson ésült eszmét tamácsolja, elfogadni nem akar, vagy olly szer.er3án"er'"jkue-kőzetet javasol, mellynek ez eszmével ellenkező értelmet is lehet tulajdonítani: fel látszik forgatni akarni azt, minete« BRnek. ]jen a’két tábla megegyezett; ’s hogy talán némileg igazam volt, megmutatta az akkori és mai tapasztelás: mert hogy azon múlt izenetünkben foglalt szerkezet, mellyröl én azt állilám, hogy nem felel meg conclusumunknak, három napi tanácskozásuk után maguk a’ mélt. Fö-RR. is kétes és határozatlan értelműnek ismerték el, mutatja azon körülmény, hogy szükségesnek látták egyszersmind igazolólag azt is bele tenni az izenetbe, hogy bár illy uj szerkezettel áll is táblánk elé, de azért valahogy ne gondolják a’ tek. KK., hogy mi Horvátországba a’ magyar ’s deák nyelven kivid egy más harmadikat akarnánk behozatni engedni; — mert a’vagy kérdem: mi szükség lett volna ezen nem kívánt mentegetőzésre (non petita excusatiora), ha ön maguk nem értették volna a’ Fö-RR. szerkezeti javaslatuk gyöngéjét, mit én a’ csak későbben beszött magyarázat előtt meg mondák conclusumunk elleninek lenni? — miszerint továbbá mai napon szőrül szóra épen azon szerkezetre állanak a’ mélt. Fö-RR. reá, mellyröl én múltkor azt valék bátor mondani, hogy azt el nem fogadnunk conclusumunk veszedelmeztetése nélkül lehetlen, szintngy igazolva van állításom: mert ha ez nem fentebbbi conclusumunk eszméjét fejezné ki, bizonyosan ma sem indítványozná a’ csanádi püspök ö nm. elfogadtatását, ’s azt a’ m. Fö-RR. sem lennének elfogadni hajlandók. — A’tek. RRnek e’ részben tett észrevételükre tehát én részemről nem felelnék semmit; de nem azokra nézve sem, mellyeket az izenet végén megrovólag mondanak táblánknak ez ügybeni eljárásáról; ezeket én sem veszem ugyan magurfkba, de azt hiszem, hogy elég irántuk nézeteinket naplóba igtatni. Mellyek szerint szavazatom tehát az: hogy érdemileg járulok a’ csanádi püspök ö excja indítványához, de óhajtóm, — mint Liptó megye főispán is azt kifejtette, — csak szóval vagy legalább igen röviden minden egyebet mellőzve, izentessék meg a’ tek. RRnek, miszerint választásunkra hagyott két törv. czikkböl azon első ön magunk által javaltat fogadjuk el, mellyböla’ „tetszésük szerintiu szavak kihagyása eleitől fogva sürgettelett a’ tek. RR. és itt e’ táblánál is sokunk által. Gr. Vay Ábrahám, mármarosi főispán: — Cs.kir. föhczgsége kegyes engedelme következtében hosszas ideig innen távol lévén, megvallom, nem képzeltem, hogy a’jelen kérdést, melly most szőnyegen van, még most is előttünk és föl nem küldve tapaszlalandom, — de miután igy van, lelkem legmélyebb mélyében meglévén győződve a’ felöl, hogy az igen tisztelt csanádi püspök úr indítványa valósággal igen is korszerű, azt teljes telkemből pártolom. Mi az óvástételt illeti: megkell vallanom, hogy arra nézve tartózkodással szólok a’ dologhoz , mert tagadni nem lehet, hogy az illyforma óvásoknak, sőt ellenmondásoknak nyomai törvénykönyvünkben találtatnak, és ha arról volna szó, hogy helyesen történik e az óvástétel vagy nem? — vagy in thesi arról volna szó, hogy továbbá is gyakorlatban legyen az ellennyilatkozás: nemlegesen nyilatkoznám, mert megfoghatlan előttem, hogy az egész testület határozata ellen egyes személy magát ellenszegezhesse, és a’ historia is tanúsítja, hogy az efféle ellenmondásoknak szomorú következéseit más országok is tapasztalták. De elég legyen most annyit említenem, miszerint ha Horvátország követének óvást tenni szabadságában állott, természetesen következik, hogy ellenóvást tenni mindeniknek szabad, és én ezen joggal élve, a’ követ úr óvása ellen ellenóvást mondok. Gr. Almássy Móricz: — A’dolog mostani stádiumában, melly valahányszor itt szőnyegre került, napokat húzott ki, véteknek tartanám hosszas beszéddel a’ mélt. Fö-RRet untatni; rövid leszek tehát és egyszerűen oda nyilatkozom : hogy azok közé tartozom, kik óhajtják, hogy ezen tárgy valahára ő Felségének kegyes színe elibe kerüljön, azért félretéve mindazon okoskodásokat, mellyekre a’ tek. RRnek e’jelen izenete alkalmat nyújtana, csanádi püspök ö nmélt. indítványát azon felvilágosítással, mellyet mélyen tisztelt országunk bírája kifejezni méltóztatott, pártolom. B. Majthényi László: — Én szinte Liptó megye főispánja véleményéhez járulok, és azt hiszem, hogy akkor, midőn a’ mélt. Fö-RR. a’ tek. RR. üzenetében foglalt kívánságához hozzájárulnak, akkor a’ tek. RR. üzenetének czáfolata nemcsak a’ hozzájárulás érdemét, de a’ mélt. Fö-RR. indokait is gyengíti: mert ollyan kívánsághoz járulni, mellyet ugyan akkor czáfolni szükséges, nem elegendöképen motivált tett. — Én tehát azt óhajtanám, hogy elhagyván minden taglalást, a’ mélt. Fö-RR. az itélömester úr által rövideden megegyezésöket jelentessék ki a’ t. RRnek.— Egyébiránt, mi a’conclusum iránti ellenvetést illeti: kénytelen vagyok oda nyilatkozni, hogy éne’részben szinte a’ t. KK. és RRkel vagyok egy véleményben; mert ha in merito vesszük a'dolgot, minekutána a’ m. Fö- RR. kijelentették azt, hogy a’deák és magyarnyelven kivül semmi harmadik nyelv behozására utat nyitni, sem engedelmet a’ horvátoknak adni nem szándékoztak: akkor tagadhatlan, hogy az egyesség e’részben a" két tábla közt már megalapíttatolt, és igy e’ tárgy concludálva volt, mert ezen szó: „tetszések szerinti4* kihagyása, vagy megtartása a’ dolgon, mihelyest harmadik nyelv behozataláról szó nincsen, semmit nem változtat. — A’ mi a‘ tek. RR. izenetének végét illeti: mellyben e’ szent ügy lassú haladása ellen panaszolkodnak, én azt a' inéit. Fö-RR. iránti szemrehányásnak nem veszem, mert sehol egyenesen a’ hátráltatással nem vádolnak; de miután a tárgy csakugyan sokára haladott, én a’ tek. RR. innen eredett fájdalmuk kijelentését hazafiui érzés kiömlésének nézem, és miután illy érzésből történt kifakadások mindig méltánylást igényelnek, semmi visszatolásnak szükségét nem látom s újabban oda jelentem ki véleményemet: hogy Liptómegye főispánja indítványához járulok. Gróf Páilffy József: — A’ dolog érdemére nézve nem akarok szólani, miután a’ csanádi püspök ö nmlga olly szépen és helyesen előadta indítványát, mellyhez én is járulok. Itt most csak arról van a’ kérdés: hogy szóval izenjük e meg a’ tek. RRnek, hogy izenetüket elfogadjuk, vagy pedig ez a’ tek RRnek írásban adassék holtokra felelve némellyekre, miket a’ lek. RR. izentökben előhoznak? Őszinte magvallom, egyetértek e’részben lipóit főispán úrral, és kívánom, hogy a’ tek. RRliez csak szóbeli izenet küldessék: mert osztozom azoknak véleményében, kik forrón óhajtják, hogy a’ czél minélelöbb elérettessék, és ezen tárgy ö Felsége elibe juttassák; ennéa fogva nem kívánok észrevételeket tenni, mert ezek csak ismét viszont feleletekre, és kellemetlen discussiókra
