1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
42 L. ülés Fö-RR. naplója. September 26-án 1843. Vegyesh;izas - get teljesítette is, és igen sajnálom: hogy a’ m. clerus Magyarországban olly kevés nyilvánosságot adott a’ cath. 'lifeegyliáz által erre nézve felállított elveinek, mellyeknck ismerete a’kedélyek megnyugtatására Magyarországban prímási körle-jg.en so]ifl[ használt volna felfogásom szerint, ha Magyarországban tudta volna minden ember azt: hogy a’ catholica breve' ''s' Kir. egyház oily házasságokat, mellyek a’ tridenti zsinat által meghatároztatok formákon kívül jelesen reformált lelki— n'lien.i'ekue-pásztorok előtt köttettek, a’catholica egyház által is valóságos, és teljes érvényességű házassági kötéseknek tekinnete és tűr- fcljieli; hogy pedig az igy van, azt a’ m. Fö-RR. átfogják látni 14—ik Renedek pápának ezen nyilatkozatából: „14. \< in j}pn jn ,jec]aratione cum instructione super dubiis respicientibus matrimonia in Hollandia et Belgio contracta et contrahenda. — „At si forte aliquod hujus generis matrim. Tridentini forma non servata ibidem contractum iam sit, — aut inposterum — quod Deus avertat — contrahi contingat, declarat sanctitas sua matrimonium huiusmodi, — alio non recurrente Canonico impedimento validum habendum esse, et neutrum ex Coniugibus, donec alter eorum supervixerit, nullatenus posse sub obtentu dictae formae non servatae novum matrimonium inire.“ — Az egyház, midőn a’tridenti zsinat formáján kívül kötött házasságokat érvényeseknek nyilatkoztatta, elismeré ’s telyesité azon kötelességét, melly a’ két hatalom egymástóli elválása után réa nézve támadott. I)e szint azt tévé a’ világi hatalom is, midőn az egyházi hatalmat annyiban, mennyiben belső körében möködik, és tisztán egyházi szértartás, és egyházi dolgok körül foglalatoskodik, szabad mozgásában semmikép nem akadályozza; — ezen kötelességet teljesiti a’ slájüi^ Francziaországban Angliában, Németországban, Sveciában, Amerikában, Hollandiában, egyszóval: az az egész civilizált világban mindenütt a’ mit az egyház tesz, semmikép a’ törvényhozás körébe nem vonatott. — Ez a’ dolognak állása civilizált világban, — és látjuk: hogy a’ hatalmaknak clkíilönözése mindenesetre inkább czélhoz vezet, mint azon út, mellyet mi követünk: miután békéhez és nyugalomhoz vezeti ezen nemzeteket, mig nálunk egy félszázad óta nemszünt vallásos viszongásokat látunk. — Azt hiszem mélt. Fö-RR!: hogy mi mind kél részről a’ vallásos kérdésekre nézve rósz terrénumon állunk; a’ m. clerus felfogásom szerint — legyen kimondva őszintén azon tisztelet mellett, mellyel iránta viseltetem — akkor, midőn itt valahányszor mi vallásos törvényekről szólunk, protestalióval lép fel/ ’s túllép körén, és olly valamit tesz, mi világosan hatalmának köréhez nem tartozik; a’ clerus tagjai, mint egyes férjfiak minden törvényhez hozzá szólhatnak, és a’tanácskozásban résztvehetnek,— a’clerus, mint testület, tisztán világi törvények ellen nem protestálhat, azoknak semmi szin alatt ellene nem mondhat: ’s ennyiben a’ clerus rósz terrénumon áll; de illy és épen igy hibás terrénumon állunk mi is, midőn olly dolgokat, mellyek tisztán az egyházi szertartásokhoz tartoznak, politicus discussióknak tárgyává teszünk. — Én mély fájdalommal mondom ki, fájdalommal! — mert magam is catholicus vagyok: a’n. m. clerusnak tettei t lS38-ik óta egyátaljában nem helyeselhetem felfogásom szerint. Miután most a’dologrul többet gondolkozva, kötelességem szerint mind azon isméreteket, mellyekhez mint laicus juthattam, magamnak megszereztem, ’s azon bullákat, ésbrevéket, mellyekben a’szentszék e’tárgy iránt nyilatkozott, keresztül olvastam: nem foghatom fel a’ tisztelt cath. clerus miként áldhatta meg a’ vegyesházasságokat 50 évig? — Ha a’ cath. clerus 50 évig vegyesházasságokat — nézetem szerint — az anyaszentegyház elveivel ellenkezőleg megáldotta, — ellenkezőleg: akkor felfogásom szerint a’ cath. clerusnak nem csak szabad, hanem kötelessége volt visszatérni azon ösvényhez, mellyet jónak tartott; de kötelessége volt visszatérni nem rögtön, hanem miután elébb figyelmessé telte a’ törvényhozást arról: hogy a’ vegyesházasságok összeadásában ezentúl más szertartásokhoz tartandja magát; kötelessége lett volna ez a’ inéit, egyházi rendnek az 1839-iki országgyűlés előtt is, nem pedig 1840-ben az országgyűlés után — midőn előre láthatta: hogy 3 évig országgyűlés nem tartatván — e’ fontos tárgy körül rendelkezni nem lehet; — felfogásom szerint szoros kötelessége lett volna a’ clerusnak elkövetni mindent, mi a’ lelkiisméretek megnyugtatására vezethetne, — hirdetni minden templomban, minden szónokszékröl: hogy a’ cath. anyaszentegyház az áldás nélkül kötött házasságokat érvényeseknek tartja; és fájdalom! még is a’ cath. clerus ezt nem hirdette soha , hanem elmondá itt a’ discussiók folyamában köztünk, — de a’ nép, mellynek megnyugtatására leginkább szükséges volt, a’ nép nem tudta meg soha ezt, — és azon meggyőződésben volt és van: hogy a’ cath. anyaszentegyház, melly az illy vegyesházasságokat roszalja,azokat bizonyosan érvényeseknek sem tekinti. — Mindenekelőtt fájdalommal töltött el az: hogy összehasonlítva Lambruschini cardinalis a’ magyar clerusnak adott utasítását országunk prímása által kibocsátott körlevelével, látám: hogy abban némelly dolgok nem foglaltatnak, mellyek az utasításban fölvétettek, és mellyek, ha a’ primási körlevélben fölvételnek, kétségkívül nagyobb megnyugvást fogtak volna szülni, — ’s a’ KK. és RRket felfogták volna menteni azon nehéz kötelességtől: hogy prímás ő herczegségét azzal vádolják, miként ő herczegsége a’ még nem is létező törvényre előre kimondá kárhoztatását. Ugyanis Lambruschini cardinálisnak utasításában ezeket olvasom: „Qnod autem attinet ad Connubiorum istorum coram acatholico ministro, — seu non servata Cone. Tridentini forma, celebrationem: erit omnino sacrorum Praesulum ac Parochorum studiosissime instare, atque in cliaritale Dei, et patientia Christi pariem Catholicam hortari, ac monere, ut illam nimirum ab tanti scandali turpitudine, quantum possint, absteneant. — Siquidem vero hujusmodi ipsorum monitis atque hortamentis nihil — quod absit — proficientibus mixta matrimonia ea ratione fuerint inita: inspectis tam praeieritis — quam praesentibus locorum, — de quibus sermo est, peculiaribus circumstantiis, erunt ab Episcopis et parochis prudenter dissimulanda, — et quamvis illicita pro validis habenda.“ — Itt a’ cardinalisnak nyilatkozatában és utasításában világosan ben van: hogy a' reformált lelkipásztorok előtt kötött házasságok a’ cath. egyház állal is érvényeseknek tartatnak. — Prímás ö herczegsége körlevelében ez nem foglaltatik, — és megvagyok győződve: hogy ha ö herczegsége körlevelében ezt hasonlókép kimondja: más sziliben fogott volna a’ kérdés a’ tek. RR. előtt megjelenni. — Én tehát — mint mondám fájdalom! a’ mélt. clerusnak eddigi eljárását nem helyeselhetem. De abból: hogy a’ mélt. clerus hibákat követett cl, — hogy természetes térről lelépett, mert hibázott: az következik c, hogy hibákat kövessünk el mi is, — hogy mi is olly, térre
