1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
43 állítsuk ezen kérdést, hol az örökké orvosolhatlan, — hol az a’ törvényhozást, a’ kormányt és országot a’ lehelőVc»yeshá*as legnagyobb zavarba hozhatja ? s igen félek, ha a’ tek. KK. és RR. javaslata elfogadtatik: ez volna követkézé- 8“gok’ áldis se; mert‘mit akarnak a lek. RR?; a’ tek. RR. követelik a’ kormánytól a' közrebocsátott körleveleknek roszalá- p^^uru’L. ülés Fö-RR. naplója. September 26-án 1843. sát, és megsemmisítését! Mlgos Fö-RR! a’megsemmisítés olly szó. melly ide állítva nem megsemmisítést, hanemi.rcte kényszerítést tesz; ’s mihelyt a kormány a’ papi körlevelekre nézve kimondja a’ megsemmisítést, cl kell készülveiránl lenni arra: hogy azon esetben, ha az egyházi férfiak e’ nyilatkozatnak nem engedelmeskednének, azokat kényszeritö eszközökkel körlevelek meg nem tartására bírni fogja; miként tehát a’ megsemmitést kimondá a’ kormány:vényiavaslí"a kényszerítésre kötelezte magát!! — Már kérdem mélt. Fö-RR! — papoknak kényszerítése, — olly dologhoz való kényszerítése, minő az áldás, nem tartozik e azon kormányzási eszközök közé, mellyekhez a’törvényhozásnak nyúlni bizonyosan csak a’ Iegelkerü'heletlenebb szükség esetében szabad, — csak, midőn az állomány feltárására e’ veszélyes eszközön kívül más nem maradt! — Én a’ tek. KK. és RR. által a’ papi körlevelek megsemmisítésére nézve telt indítványt tehát nem pártolhatom, — nem pedig azért: mert 1-ször nem tartom ezt szükségesnek — 2-szor: nem czébrányosnak — 3-szor: nem törvényesnek. Nem tartom szükségesnek: mert ha megengedem is, hogy lehetnek körülmények, mellyekben az egyházi rend minden törvény fölibe állítva magát: végre azon szomorú kényszerítésbe hozza a’ törvényhozást, hogy kényszerítő eszközökhöz nyúljon; azonban a’ mostani körülményeket ollyanoknak nem tarthatom, miután akár civilis szerződést rendeljünk, akár a’ vegyesházasságok kötése iránt telt döbbeni javaslatunkhoz ragaszkodjunk: a’ vegyesházasságokra nézve létező minden akadály megszűnik a’ nélkül, hogy a’ clerusnak kényszerítése szükségessé válnék. — De nem is czélirányos, mert mit czéloznak itt a’ tek. RR. ’s mit czélozhatunk mi? — czélozzuk a’ lelkismcreteknek megnyugtatását! Már kérdem: a’ cathol. clerusnak kényszerítése fog e a’ lelkismeretnek megnyugtatására vezetni? — Egy a’ keltő közöl: vagy létez Magyarországban vallásosság, vagy nem! — ha nem létez: akkor az áldásra való kényszerítés haszontalan, mert akkor az áldás megadása közönyös dolog; ha pedig vallásosság létez Magyarországban, fökép a’cath. nép között, kérdem milly hatással lesz a’ vallásos populatióra: ha a’ törvényhozás, ha a’ végrehajtó hatalom a’ vallásnak szolgáit olly mire kényszeríti, mit az vallásos elveivel ellenkezőnek lenni mond? — De azt hiszem: hogy ez nem is volna törvényes: mert miután az 1791: 26. t. ez. fenáll, ’s az, hogy evangelicus hontársaink semmi vallásos meggyözödésiikelleni tettekre nem kényszerittethetnek: e’ törvénynek elismért következése; miután tehát kétséget nem szenvedhet, hogy ezen jog a’ calholicusokat épen úgy, mint az evangelicusokat, — ’s e’ vallásnak szolgáit épen úgy, mint minden egyes polgárt illeti: én törvényes nézetekkel nem látom megegyeztethetönek azt, hogy a’ kormány olly mire szorítsa az egyháznak szolgáit, mit azok vallásos meggyözödésökkel ellenkezőnek hisznek; — ez nézetem a’tek. RR. felirási javaslatának 1-sö pontjára nézve. — Teljes meggyőződésem szerint sokkal előbb fognánk czélt érni, ha előadva ö Felségének mind azon aggodalmakat, mellyeket a’ cath. clerus eljárása közlünk gerjesztett, ö Felségét fölszólítanánk: hogy a’ vallásos dolgok iránt, — és jelesen a’házasság kötésre nézve felküldött törvényjavaslatunkat minélelöbb erősítse meg: mert ezen törvénynek megerősítése előtt a’ házassági kötésekre nézve köztünk nyugalom és egység nem lesz. Ennyit az 1-sö pontra nézve.— A’ tek. RR. egyéb kivánatait én teljes szivemből pártolom; pártolom pedig azért: mert azok épen azon elvnek következései, melly engem arra bírt, hogy az 1-sö pontra nézve a’ tek. RR. üzenetét ne pártoljam. Ugyan is én azt állítom föl elvkint: hogy vallásos szabadság független egyház nélkül nem lehet; független egyház nem lehet ott, hol az egyház és világi hatalom közli határvonal tökéletesen kijelölve nincsen. — Hogy az illy módon kijelölt határvonal megtartassák, két joga támad a’ statusnak: első a’ legfelsőbb feliigyelés, — a’ másik a’ büntetés joga azon esetben , ha az egyház férfiai a’ vallásos elvek ürügye alatt valamelly polgári törvényt sértenének. — A’ felsőbb fel— ügyelés joga ö Felsége által gyakoroltatik mind a’ protestánsok, mind a’ catholicusokra nézve; — a’ protestánsokra nézve az 1791: 26. t. ez. értelme szerint; — a’ catholicusokra nézve placelum jogánál fogva. Már most ezen placetumi joggyakorlására nézve mit akarnak a’ tek. RR? — kettőt; — az első az: hogy ö Felsége azon esetekben, ha valamelly bulla vagy breve a’ törvényekkel ellenkezésben állana, placetumát tagadja meg. Ez olly méltányos kívánság, mellyel, ha a’ tek. RR. kimondásában különös megnyugvást látunk, mi azt egyáltaljában nem is ellenezhetjük. A’ másik kívánsága a’ tek. RR-nek, mellyet némellyel» a’ mélt. Fö-RR. közöl — mint észrevehettem — nem jól fogták fel azt: hogy valahányszor ö Felsége valamelly brevét, vagy bullát törvényesnek tart, ’s arra placetumát reá adja, az az ország Rendéivel közöltessék. — Már melt. Fö-RR! én egyáltaljában nem láthatom át, miként jöhetnénk ezen kérelem által összeütközésbe ö Felségének akár jogaival, — akár az országgyűlés állásával. — akár a’clerus függetlenségével, miután mint törvényhozók vallásos tárgyakban mi is rendelkezünk, miután arra: hogy jól rendelkezhessünk, szükséges ismerni minden vallásnak elveit, — mi egyáltaljában csak akkor lehetséges, ha azon brevék, vagy bullák, mellyek által a’catholicus egyház ezen elvek iránt nyilatkozik, velünk is közöltéinek? A harmadik kívánsága a’tek. RRnek azon pereket illeti, mellyek az 1647: 14. t.czikknélfogva egyes törvényhatóságok állal némclly egyház férfiak ellen indítva — a’ Cancellaria által felkérettek; — kérdem: a pereknek politicus discaterium által való felkérése, és azoknak vissza nem küldése nem áll e világos összeütközésben az 1791: 12. t. czikkel, miután kevés van törvénykönyvünkben illy világos törvény? — Ennek világos rendeletével világosabb ellenkezésben nem állott soha semmi talán: mint épen ezen pereknek felkérése és vissza nem küldése. Én az azon egyházi férfiak tettei által az említett türvényezikket sértve nem gondolom, ’s ezen meggyőződésemből indulva ki, azt hiszem: hogy ha ezen perek biró elibe kerülnek, az egyház férfiai absolvállatni fognak: ez nézetem. Egyébiránt akár fölmentés, akár elmarasztalás következnék e’ perek folytatásából, a’ Cancelláriának azoknak lölkéresérc és maga nál tartására semmi esetre joga nincsen. Lehessen c és kelljen c a’ törvény értelme szerint az egyház férfiakat büntetni? arról csak biró határozhat, és a’ Cancellariának jogai közé nem tartozik: hogy e pereket iclkérclvén, 11 *
