1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
L. ülés Fő-RR. naplója. September 26-án 1843. 41 a’ vallások közt a' lehetőségig helyreállítandó tökéletes egyenlőség. Ez azon elv, mellyekböl eddig a’ törvényho-Vegyed.«»«, zás kiindult. - mellyel én is előadásomban szemeim előtt fogok tartani. A’vallások szabadsága szükséges postu-íág®k’ Ä1<liU latiunké]) megkívánja az egyházaknak függetlenségét: az egyházaknak függetlensége megkívánja: hogy miután egyházi és világi hatalom sznkségkép egymás mellett látszik, mihelyt az egyháznak függetlensége kimondalik: brete ‘T'tir azonnal jelöltessék ki azon határvonal, melly az egyházi hatalmat a' világitól elkülönözi; mert ha ez ki nem jelöltelik: az egyházi, és világi hatalom közt szüntelen collisiók fognak támadni, és az egyháznak függetlensége az neie és toregyháznak omnipotentiája vagy elnyomásába fog átmenni. Szükséges tehát a' határvonalnak felállítása, és a' kér- vé05,javasl,,t" dés csak az: valljon azon határvonalnak felállítása lehetséges e? — a' tapasztalás megfelel e' kérdésre, miután látjuk: hogy azon határvonal a'világnak majd nem minden civilisáll országában felállittatott 's maga a’ catli. egyház által kétségbe nem vétetett. Minden tárgyak, mellyekröl a' világi hatalom rendelkezik, és mellyek iránt közte és az egyházi hatalom közt collisiók támadhatnak, három neműek: vannak ollyanok, mellyek már természetüknél fogva — például — a' birtok. vagy más világi jog viszonyokat illetvén, mindenki által a’ világi hatalom köréhez számíttatnak: vannak ollyanok. mellyek tisztán dogmákat ’s egyházi szertartásokat illetnek's azért az egyházi hatalomhoz tartoznak; vannak végre ollyanok. mellyek, mint a' házassági szerződések, mind az egyházi, mind a’ világi hatalmat egyaránt érdeklik, 's azért mint vegyes természetiieknek látszanak. A’tisztán világi dolgokra nézve — noha az egyházi hatalom befolyását a’ középkorban lehetőségig terjesztette is ki — az egyháznak elvei soha a" világi hatalomtól a' középkornak legsötétebb századaiban sem respectáltattak. Bizonyítják ezt azon számos esetek. mellyekkel az egyes országok törvényhozásai bizonyos jogviszonyoknak elrendezésében az eo-vház által felállított elvekkel épen ellenkező elvekből indul ki: így látjuk ezt az elévülésnél, — igy a’ kölcsön kamatolása iránt. Az egyház minden kamatot uzsorának nyilatkoztat, és szigorúan tilt. ’s még is a’világi törvényhozás meghatározza a' törvényes kamallábot, — és az egyházi férfiak, kik magukat e’ részben a' világi törvénynek alá rendelik ’s tőkéiket a' törvényes kamatláb szerint kiadják: azt vallásos elveikkel ellenkezőnek bizonyosan nem tartják; ig\ volt az hajdan a' hadi szolgálatra nézve, mellyeklől a’ canonok az egyház igazgatóit eltiltják, ’s mellyeket, midőn a’ hűbéri törvény azt nekik parancsolta, az egyházi férfiak — mint Tomorynk példája mutatja — híven teljesité— nek, — igy van az a’ clerusnak világi, és politicus tárgyakba való beavatkozására nézve is, mellyet az egyház szinte tilt. 's mellynek létezését Richelieu, Mataxin és több nagy status férflaikon kívül, kik a' clerus soraiból támadlak, az egyházi rendnek tanácskozásainkban való részvéte legjobban bizonyítja; igy van a' privilegium forival, — igy sok más esetekben. noha ezek is elég bizonyságai annak: hogy tisztán világi tárgyakra nézve az egyház elveinek felhozása soha és semmi országban nem respectáltatolt. — elég bizonysága annak, hogy 1791-ben, midőn apáink a' clerus ellenmondása ellenére törvényt hoztak, semmi ollyast nem tettek, mi más cath. országokban követelt elvekkel ellenkezésben állana. De más részről, valamint világi dolgokban az egyház: úgy egyháziakban a' világi hatalom is — mennyire csak lehetett — kiterjeszteni akará hatalmát, — ’s az emberinem vigasztalására látjuk: hogy e’ részben törekvései ép olly sikerelleneknek mutatkoztak, mint mellyeket az egyház világi tárgyak elrendezésére nézve tett. — Ennek példáját mulatja a' kereszténység és protestanlismus. melly végre semmi más, mint az emberinem egy részének ünnepélyes proteslatiója a’ világi hatalomnak a' lelkismeretel érdeklő dolgokbai beleavatkozása ellen. — Tisztán egyházi, ’s tisztán világi tárgyakra nézve a’ civilisáll világban azonban — a' mint mondám — az illető hatalmak compelenliájára nézve kétség nem létez többé: fenmaradnak azok, mellyek — a' mint mondám — vegyes természetiieknek látszanak. — ’s csak ezekre nézve maradhatnának némelly nehézségek. Hlyének a' házassági kötések; ezen kötéseknél tudjuk a’ világi ’s egyházi hatalom közel érintkezésbe jő; itt is azonban, ha azon czélt tekintjük, mellyel a’ világi és egyházi hatalom a’ kötések állal elérni kíván, a" határvonalnak felállítása, melly e' két hatalmat ezen esetben is egymástól elválasztja, koránsem leend olly nehéz, minőnek az közönségesen tartatik. l’gyan is mit czéloz a' világi hatalom? — a’ világi hatalom átlátva azt: hogy a házassági kötések a' status fenállására szükségesek, kénytelennek látja magát meghatározni azon formákat, mellyek a' házassági szerződéseknek az azoknál szükséges ünnepélyességet megszerzik a’ nélkül, hogy e' szerződéseket 1 elet te nehezítenék. Az egyház a' házasságot szentségnek tartja, — és igy czélja csak az lehet: hogy kik abban részesülni akarnak, előkészülve lépjenek az oltárhoz úgy, mint azt az egyháznak elvei megkívánják. E’ szerint mind az, mi tisztán szerződési természetű a'házasságnál, természet szerint a'világi hatalmat illeti; mind az pedig, mi benne szentség, az egyházat. Addig, inig Európában csak egy vallás létezett, az egyház — mit könnyű volna megmutatni — számtalan concessiókat tett a' világi hatalomnak, ’s épen a' házasságkötésére nézve sokszor változtató szertartásait. Midőn a' reformatio által a' vallásos egység Európában azonban megszűnt, — a’catholica egyház olly világi hatalomnak, melly tőle különböző elvekből indult ki, concessiókat nem tehetett többé, — ’s szükségessé váll: hogy ezen két hatalom elválasztassék egymástól, — és ezen szükség annyira szembeötlő volt már akkor, hogy mindjárt a’ reformatio kezdetében azon nagy férfiú, ki azt Németországban megkezdette, — Luther M. — ebbeli nézetét világosan kimondotta ’s erre nézve igy szol: „Darum muss man die beiden Regimenter mit Fleiss scheiden. Eins das fromm macht, das andere, das üusserlich Friede schallet, und bösen Werken wehret; keines ist ohne das andere genug in der Welt. Bis ans Ende der W eit sollen die zwei Regimenter nicht in einander gemengt werden, wie es zurZeit des alten Testaments im jüdischen Volke geschah.c Minthogy a' reformatio után a’ status és egyház kétféle elvből indult ki, ki kellett jelelni azon határvonal!, mellj az egyházat a" státustól elluilönözte, — ’s jelesen a’házasságok kötésére nézve uj jogok és kötelességek támadlak. A’ statusra nézve támadt azon jog: hogy az egyház elveitől eltérőleg bizonyos formákat határozzon meg, nielljek mellett különböző vallása polgárjai közölt is a’házasság teljes érvényességű kötése lehetségessé tétessék, — ennek correláll kötelessége egyház részéről az: hogy az ill yen szerződéseket elismerje, — és az egyház ezen kolelessé- Fő-/tendi Napló II. köt. * ^
