1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
38 L. iilés Fő-RR. naplója. September 2G-án 1843. Vegyesházas-S0j{SZ0I. veszélyeztethetnék. — Azon vegyesházasságokat illetőleg, mellyek a’törvény világos rendeleté ellen megtagadás, nem catli. leik ipa szt or elölt köttetlek, annyival inkább járulok Nyílra vármegye főispánja ő exja véleményéhez. ^v^pápa'6' minthogy a’ prímás tegnapi nyilatkozata után, hogy t. i. a’calh papság mindennek elkerülésére ulasitlatott mi ingehreve 's kir.rültséfi-et okozhatna, és a’ házassági kötés nyomosságával meg nem férne: bizton rémenvlenünk lehet, ho<rv azon plucctum iráni v u ^ y o j a Kendek ize-esetek többé elő nem keriilendnek, mellyek az említett lépésekre talán némileg alkalmat adtak. — vénytavMlate. B. Vay Miklós: — „Istennek a’ mi istené, császárnak a’ mi császáré!“ igy nyilatkozott tegnapi napon a’ magyar rom. catb. egyház’ főpásztora, ’s ezen szavainak eszméje vonult figyelem igényiette, fontos, magát ’s tetteit igazoló előadásán végig. Istennek a’ mi istené, császárnak a’ mi császáré! igy kezdem ma én is előadásomat, mint a’ honnak egy igénytelen állású polgára; de mint evangelicus, és e’ jelen pillanatban törvényhozó, azt teszem még hozzá: „törvénynek a mi a törvényé ’s minden más felekezetitek is «’ marjáét!“ ’S lássuk most már végig menve röviden ezen elöltünk fekvő kezdetben csekélynek látszott, de a’ fejedelem ’s nemzet’ roszalásának is daczára óriási erőre fejlődött rend ’s csendbontó esemény életrajzán: megadatott e annak minden stádiumában császárnak a’ mi császáré? — meg e elegendöképen törvénynek a’ mi törvényé? meg e csak egyszer is a’ vallás felekezeteknek, mi isten, ember ’s törvény után őket illeti? — Ezeknek vizsgálatából majd megfogjuk látni kell e felírás? meg azt is: mi menjen azon felírásba? — Lássuk azonban a’ dolgot eleitől fogva: kezdetben csak kellő lépett föl a’ honi rom. catli. püspökök közül törvénybontólag e’ tárgyban; — kettőt mondok én is, — noha a’ most pécsi a’ volt’ rözsnyói vádolt püspök tagadja az illy körlevélnek általa lelt kibocsátását; — kettőt — mintán maga a’prímás ö herczegsége is keltörül szólott tegnapi napon; ’s e’ keletkezett két pásztori levél vala a’később mind inkább súlyosodon viszálynak első stádiuma; — aggasztó ugyan mindjárt ekkor is már, kivált tekintve a’ külhoni hasonló eseményeket ’s ezek’ keserű eredményeit, — aggasztó az összes bonra, kivált pedig e’ hon protestáns lakosira! Ekkor azonban még több okunk volt, mellyben megnyugvásunkat keresheténk, mert 1-ször a’hazai rom. cath. több püspökök hallgattak még ekkor, ’s megmaradtak a’ törvényszerű utón, — azt lehete hát föltenni róluk, hogy nem helyeslik ama’ keltő’ cselekvését; 2-or: mert még ekkor nem jött a’pápától — ba lehetne is hazánkban polgári dolgainkra ható illy befolyást gyakorolnia — a’ magyar clerushoz olly felszólítás, a’ miilyen volt az 1842. márczius 27-diki a’ bajor főpapokhoz intézve; 3-or a’ megyék és országgyűlés felszólaltak nem mint evangelicus sérelem, de mint ollyan mellett, mclly közálladalmi kérdés; 4-er leginkább, mert tudomásunkra jutott ö Felségének az 1839 ápril 27-dikén kibocsátott rendelménye, mellyben a’két püspök nem helyeslett felléptéből alkalmat véve, az 1791 : 26. t. ez. pontos megtartását a’ rom. cath. főpapoknak kötelességül telte olly nyilatkozattal: miszerint irántai hűségüket abból ’s ahhozképest fogja megítélni, mikép a’ nevezett törvényt teljesitendik. — íme az apostoli király szózata, és miilyen ’s mit föltételező szózata a’ törvénynek szava mellett! — Ki merészelte volna gyanítani, hogy együtt e’ két szózat is, szentséges bár mind kettő, honpolgárok ’s alattvalók és kivált vallás’ szolgái között siker nélkül hangozhassék el? — ’s mégis igy lön! — ’s nem kérdezhetem e tehát itt: magadatott ea’ császárnak mi a császáré? — Nem tudom ugyanis én Felséges urunk érintett felszólításának azon szűkkeblű magyarázatot adni, ’s nem is azt adták annak keletkeztekor azok, kik ezt velünk is megnyugtatásunkra közölték, mit annak a’ prímás ö hgsge tegnapi napon adott: mintha t. i. arra csak azon kétséges kifejezése adott volna a’ n. váradi körlevélnek alkalmat, melly szerint némelly túlbuzgó plébános netalán még arra is vetemedhetett volna, hogy épen megakadályoztassa a’vegyesházasságokat; nem! nem engedhetem, hogy Felséges urunk, akkori, országszerte magasztalt, általunk protestánsok által hálásan üdvözlött, közbeszólása igy meghiusittassék! — ’S eddig vala e’gyászos események keletkezeti első évszaka ’s követte azt nyomban a’ másik. 3Iert alig oszlott el az utóbbi e’ tárgyban olly sokat küzdött országgyűlés, és minden érsekek ’s püspökök magukévá telték, ‘s tettleg követték ama keltőnek cselekvését, — ’s ez immár komolyabb ’s fenyegetőbb lön az elsőnél, a’ mennyiben most már általánosan, és rendszeresen támadfatott meg az evangelicusok polgári állása, — ’s a’ mennyiben most már, és pedig nem csak a nemzet legnagyobb részének , de magának a’ fejedelemnek is nyilvánított értelmével ellenkezve — az összes r. cath. clerus lépett fel a’ törvény ellen , az összes clerus — mondom — ennek soüdaritása, mert hiszen püspök társaival egyetértve mondá a’ prímás ö herczegsége mindazokat történteknek lenni , mellyek — fájdalom ! csakugyan történtének ; ’s ezt crösité a’ veszprémi püspök is , ki részesülni akart akár dicsőségében , akár botlásában föpásztori társainak ! — és pedig micsoda törvény ellen ? az ellen, melly épen a’ clerus részére vala kedvező, és előjogokat nyújta az evangelicusok bátratételével: mert hiszen még csak Mária Therézia idejében is sok esetekben a’ menyasszony papja adta a’vegyesházasságokot egybe azon törvény ellen, melly úgy, a’ mint áll, magának a’ megtámadó clerusnak befolyására alkottatott eredetileg, ’s gyakorlatát tőle vette. Igen, mert Leopold november 7-diki első resolutiója a’ vegyesházasságok összeadása módját egészen mellőzte; és midőn ehhez igy ragaszkodtak az evangelicusok, a’clerus ellenszegüléséből lett: hogy a’ tárgy újra fölterjeszletett; — január 18-án egy uj resolutio keletkezett ezen kitétellel: „matrimonia mixta semper coram parocho catholico ineunda erunt,“ miben a’clerus tagjai megnyugodtak. — De ha ezt kétségbe venné is valaki, azt csak nem fogja senki is tagadni: hogy annak gyakorlatba vétele egyenesen magának a’clerusnak volt müve. Ebbe ugyanis, az egyházi slertartásokat illetőleg, nem avatkozott a’törvényhozás, nem is volt oka illy rendelkezésre — a’ mennyiben köztudomásra volt az akkori szokás, hallatlan az attóli eltérés példája; — a’ clerus pedig nem nyilvánítá, hogy az előbbi általános szokástól a’vegy. házasságoknál bármi körülmények között eltávozni szándékoznék. — De kívül is volt a’ polgári törvényhozás körén egyházi szertartásokról rendelkezni, ’s nem is akart ebbe avatkozni, az 1791: 26. t. ez. csak általánosan mondván ki a’ két vallásfelekezet közölt történhető öszeülközés tekintetéből: hogy a’vegyesházasságok mindig catb. pap előtt kötessenek; nem törvényi rendelkezésnél fogva tehát, hanem önkényt ’s csupán a’ már országszerte ismeri előbbi szokás állal köteleztelve, és kétség kívül
