1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
L. iilés Fö-RR. naplója. September 26-án 1843. 37 kinthetem c’ mezőt ollyannnk, mellyröl kiindulva illy eredményre számot larlani lehetne. Elmellőzöm azon számos Vegyesháza' okoskodásokat, mellyek a sérelem valósága ellen felhozattak, és ez iránti nézeteimet oda jelentem ki: hogy énságok’ sérelmet sem a clerus, sem a kormány ellen nein látok; de kérdem: mi lenne eredménye, ha a’ tek. KK. és RR.prim^körienézetei szerint a’ sérelem valódinak kimondatnék? — Nem ez a’ kérdés itt: mit rendelt légyen az 1791: 26.t.cz.,brl?e ft. de inkább az: mit rendelhetett ?; az a’kérdés: a’ papság, midőn az áldásról intézkedett, túl lépett e hatalmánakp!»c,um ir"n* koren, vagy sem r; s nem szabad kifelejteni szinutasunkból, hogy e’tekintetben a’calholicusok többsége hite netc iorfönökeinek kijelentésében nagyobb nyomatékot helyeznek, mint akármelly világi tekintet nézeteiben. — vaia_vényjava8,a,s hányszor országgyülésileg a’ sérelem valósága kimondatik. mindannyiszor annak orvoslásáról is kell gondoskodni; de mi módon lehetne képes a’ kormány ezen orvoslást eszközölni? — A’fenálló törvények tiszteletére hivatkozandik a’ világi hatalom, a1 vallásos tanítás szentségére az egyházi. Olly törvények mellett küzdend az első, mellyekef emberi akarat alkotott, emberi akarat megszüntethet, törvényeink és alkotmányunk értelmében ellenkező gyakorlat megváltoztathat; olly tanítás mellett küzdend a’ másik, mellynck magasabb eredetét az egyház mindig vitatta, a’mellyet mindig tisztelt és mellynck ellenében ellenkező gyakorlat sem bir eldöntő erővel, sőt sok esetekben visszaélésnek tekintendő. Mondatik. hogy azok, kik meggyőződésük állásait a’ hazai törvényekkel megegyeztetni nem tudják, lépjenek le püspöki székeikről; — de szabad e elfelejtkeznünk, hogy a’ főpapok székeiket nem önnön javukra nyerték, de nyerték a’ vallásos elvek tanítására, nyerték a’ végett, hogy híveiket a’ vallásban oktassák, és hogy igy azokról lelépniük nem szabad: sőt az épen kötelességükkel, és hivatásokkal ellenkeznék. Mi azon egyes példákat illeti: mellyek azért hozatnak fel, hogy a’ státusnak kényszerítő hatalma bebizonyittassék! feltéve, bár meg nem engedve, hogy azok ide egész kiterjedésükben alkalmazhatók, még is ebbeli okoskodásuk erejét ön maguk ezáfolták meg a’ tek. KK. és RR., midőn arra kívánják kéretni ö Felségét: hogy azon mozgalmakat megszüntetni kegyeskedjék, mellyek egész Európában mutatkoznak; nem egy lelkipásztor, vagy püspök lépéséről vagyon tehát itt szó, hanem az egész magyar clerusnak lépéséről, egy ollyan lépésről, mellyet a’cath. clerus egész Európában magáévá tett. — egy ollyan lépésről, melly nem a’ clerusnak magános elszigetelt nézeteiben gyökerezik, de támaszát, alapját azon átalános szellem irányzatban találja, melly jelen korszakunknak egyik főszelleme a’ vallásos érzelmek megújított felébredésében, mellynck a’ törvényhozó csak örülhet ha bölcs és óvatos intézkedései által eltudja kerülni: hogy ezen vallásosság vakbuzgósággá ne változzék; de a’ mint egy részről kijelenteni bátorkodom: hogy a’ sérelem megállapítása eredményt ne érjen: úgy más részről kénytelennek látom magamat kinyilatkoztatni, hogy felfogásom szerint törvényhozói; feladásunknak meg nem felelnénk, ha egyszerűen kijelentenök, hogy itt sérelem nem létezik. Mi lesz ezen kijelentésnek eredménye? megszüntetik e ez által azon aggodalom, melly talán némileg annak is tulajdonítandó, hogy azon kifejezések , mellyeket tegnap országunk mélyen tisztelt prímása a’ raélytányosság és kölcsönös szeretet értelmében kifejtett, nem mindenek által a’keresztény szeretet szellemében magyaráztattak? biztosittatik e ezáltal a’ clerus állása? nem örökittettik e országgyűlésen kívül is a’ t. tábla véleménye közt azon ellentét, melly némellykor, hol elvek feláldozása nélkül az egyezés nem eszközölhető, szükséges lehet, mellyet én legalább mindig szomorú szükségnek tekinteni szoktam, ürömmel üdvözöltem azért Nyitra vármegye érdemes főispánjának azon indítványát : hogy a. m. országgyűlés nyomán jelentessék ki, hogy a’ m. Fö-RR. a’ kérdéses lépésekben sérelmei ugyan nem látnak , mindazonáltal az aggodalom megszüntetésére , mellyet azok az ország számos lakosaiban ébresztettek, kérendönek vélik ö Felségét, hogy a’ vallásos viszálkodások végképeni eldöntésére a’ m. országgyűlésből felterjesztett t. javaslatra kk. válaszát minélelöbb kiadni kegyeskedjék. Mi a’ pereket illeti , mellyek az 1647 t. czikknél fogva megindittattak, természetes, hogy azok, kik e’ körlevelekben sérelmet nem látnak, a* kormány ellen ez iránt felhozott sérelmet valósággal nem ismérhetik el; mindazonáltal a’mit egy részről a’ perek fölkérését ö Felségének fölterjesztési joga által elegendüképen igazolva látom: úgy más részről nem tagadhatom azon kívánságnak méltányosságát is, hogy az eziránti határozat az illető megyékkel közöltessék, ’s azért a’ mennyire ez nem történt volna, örömmel járulok azon indítványhoz is, hogy a’ perekuek illy határozat melletti visszaküldésére ö Felsége alázatosan megkéressék. A’ tek. KK. és RR. a’ jövendő biztosátásáról is gondoskodnak: de legyen szabad a’ brevéknek az országgyűlésen való közlésére nézve nem csak azt megjegyezni, hogy a’ placelum joga a’ kir. jogokhoz tartozik, hogy ezen jognak eddigi gyakorlata nem igazolja a’ tek. KK. és RRnek annak törvényelleni gyakoroltatása iránti félelmét, és hogy végre olly jog, melly a’ cath. vallásos elveknek szabad gyakorlatával legszorosabb öszve függésben vagyon: hanem azt is, hogy törvényes fejedelmünk által sokkal biztosabban gyakoraltatik, mint egy olly testület által, mellyet különbféle vallása polgárok képeznek. A’ mint protest, atyánkfiái méltány igényelhetik, és az iránt törvénnyel is biztositvák, hogy vallásos ügyeik belső elintézésébe semmi külső hatalom nemclegyedhetik: úgy meltányolandják a’cath. résznek is azon kívánságát, hogy az egyházi dolgaiban is törvényes fejedelmünkön kívül senki más befolyást ne gyakoroljon. Nem mellőzhetem el megemlíteni mellékesen egy olly irányzatot, melly hazánkban közönséges, melly töl talán magam sem vagyok egészen ment, s melly ezen országban — hol régi alkotmányos institutiók mellett az élénkebb political eszme súrlódások még is csak inkább egy újabb időnek szüleményei — természetes lehet, de üdvös eredményeket ritkán szokott nyújtani, hogy viszony melly tolni kívánnak, és elfejlkeznek arról? hogy sok, sőt legtöbb esetekben a’ brevék más természetűek, bőgj azok leggyengédebb családi viszonyokat egy emberi szív, és Ielkiesmeretnek legelrejtettebb rcdöit szokták illetni, es hogy illy módon az egyéneknek, és családoknak nyugalma, szerencséje, becsülete a’ kívánt nyilványossag áltál Fő-Rendi Napló II. köt. ik a 10
