1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
36 L. ülés Fö-RR. naplója. September 26-án 1843. Vegyeshazas-sem a’ bécsi, sem a’ linczi békekötést nem lehet a' mostani kérdésre alkalmaztatni. És ig-y csak az 1791: 26-dik Smegiagadis!St. ez. marad támaszul, melly ig-y szól: „Mixta matrimonia-----------quibus nullo sub praetextu impedimenta ponere primási Uorie-jjce{ a’ törvény maga elismeri, hogy lehetnek okok a’ vegyesházasság ellen, és csak az ürügyet, de nem az okot breve ’s kir.tiltja. Már kérdem, lehet e ürügynek mondani egy ollyan elvet, mellyet a’ rom. cath. anyaszentegyház mindig, és a’ltendeVíie-a’ protestánsok maguk több századok óla egy szívvel, egy szájjal ollyannak elismertek, melly a’ vegyesházasnete csiür- sá(T0| tökéletesen gátolja. Egy ollyan elv nem ürügy hanem ok. És igy én ezen pontban tökéletesen ö excia a’ vényjavaslala. ° . , _ . J nyitrai főispán véleményéhez ragaszkodom. Ennek természetes következése: hogy a’ pásztori körlevelek, breve és placetum iránt hasonlóképen úgy voksolok, mintőexcja a’nyitrai főispán. A’ mi a’perket illeti: mellyeka’ hatóságok által olly catholicus papok ellen indíttattak, kik az áldást megtagadták, és mellyek betekintés végett felsőbb helyre felküldetni rendeltettek, fel is küldettek, de mellyekre kegy. resolutio nem jött. Sajnálva mondom: hogy nagyon sajnálom, hogy felelet nem jött; mert ott, a’ hol ezek a’ perek most vannak, az áldás megtagadása vagy sérelemnek nézetett vagy nem! 11a sérelemnek nézetett: vissza kellett volna küldeni a’ pert folytatás végett; ha pedig az áldás megtagadása sérelemnek nem nézetett: a’ pereket casszálni kellett volna. De mivel sem az egyik sem a’ másik nem történt ebben a’ tárgyban is ö excellentiájával a’ nyitrai főispánnal egyetértek, hogy kérettessék meg ö Felsége, hogy ezen perekre kir. kegy. resolutióját kiadni kegyeskedjék. A’ mi a’ placetum iránti kir. jogot illeti, mellyben a‘ tek.KK. és RR. jövőre az országgyűlésnek befolyást szerezni akarnak: két adatot bátor vagyok előhozni a’ protestantismus történeteiből Magyarországban. Midőn a’ szászok Erdélyben a’ catholicismusról a’ protestantismusra átléptek, azon tusakodtak: valljon mi tevők legyenek a’sz. misére nézve? — rendelet végett Luther Mártonnak Írtak, és az ö válasza szerint intézték el a’ dolgot úgy, a’ mint még most is a’ szászoknál gyakoroltatik. De Luther Márton rendeletére a’ szászok placetumot nem kértek, sem az erdélyi fejedelemtől, sem az országgyűléstől. És midőn a’ socinianusok, vagy a’ mint most mondatik, az unitáriusok közt meghasonlás történt, a’ kérdés eldöntése Sociniusra bizatlatolt, és ez történt is, de placetum nélkül történt, A’ burkus király most maga elállóit a’ placetum jogától, a’ cath. burkus püspökök szabadon correspondeálnak Romával ; és igy a’ placetum létezése nem protestáns elv. De mivel a’ placetum nálunk mint királyi jog gyakoroltatik, én ebben semmi változást nem kívánok, és igy erre a’ tárgyra is ö excellentiájávalá nyitrai főispánnal voksolok. Hátra van még a’törvényjavaslat azon vegyesházasságokra nézve, mellyek az utolsó országgyűlés óta köttetek nem cath. pap előtt. Erre is bátor vagyok egy adattal előlépni. A’protestáns lelkészek Magyarországban a’XVII-dik században több esetekben az összekelni akarókat nem copulálták. Az illyes házasodni akarók tehát más paphoz folyamodtak, ki őket copulálta. Ez a’ protestánsok előtt botrány volt; ők zsinatjaikban erről határozlak. Tasnádon 1633-ban több zsinatok rendeletéi publicáltattak, és ott a’többek közt egy olvasható: „Qui a’ legitimo ministro, certis et aequis rationibus ducto, non copulantur, et ad Valachos, Ruthenos, aut pontificios confugiunt, ab eisque copulantur, ii e consortio Ecclesiae ejiciantur, magistratuique politico ad severe puniendum tradantur. Et ubi vita eorum per aliquem casum conservata fuerit, nonnisi per seriam poenitentiam in gremium Ecclesiae recipiantur. És igy a’ protestáns zsinatok az illyes személyeket in thesi halálos büntetésre kárhoztatták. Messze fekszik tőlem egy ollyas büntetést most indítványozni. De az csakugyan áll, hogy azon határozatok, mellyek által egyének fel— hatalmaztalak, hogy házasságot köthessenek nem cath. pap előtt, egyenesen megsértik az 1791: 26. t. czikket, melly félre magyarázhatlanul igy szól: „mixta matrimonia semper coram parocho catholico iniri debent.“ Illyes eljárást törvényesitni nem lehet, mert ez szükségtelen, veszedelmes polgárilag, veszedelmes vallásilag; — szükségtelen : mert a’ házasfelek házasságra léphetnek a1 törvény rendelete szerint, és ha az egyik fél meghalt, az életben maradó másik fél, — vagy ha mind a’ kettő meghalt, a’ gyámatya folyamodjék a’ gyermekek legitimaliója végett ő Felségéhez. — Veszedelmes polgárilag: mert alkalmat nyitanánk, hogy több hatóságok a’ törvénnyel homlokegyenest összeütköző határozatokat hozzanak azon remény fejében, hogy mind ezt az országgyűlés törvényesitni fogja. — Veszedelmes vallási szempontból: mert a’ kérdésben levő törv. javaslat az első lépés a'' házasságok polgári contractusra való lealacsonyitásának. És nem csak a’ cath., hanem minden vallás érdekében fekszik, hogy a’ házasságok az egyháztól tökéletesen el ne vonultassanak. És igy ebben a’ tárgyban is, valamint a’ többiekben, ö excjával a’ nyitrai főispánnal voksolok. Nádor ö cs. kir. fensége: — Már a’ tegnapi ülésben felszólitám a’ méltóságos Fö-RRket, hogy, a* mennyire lehet, röviden nyilatkozzanak, miután sok tárgyak állanak előttünk, mellyek elintézést várnak; ezen felszólításomat ma — mennyiben ez a’ dologra nézve kár nélkül történhetik — ismétlem. Gr. Széchen Antal: — Midőn egynéhány évek lefolyta előtt a’nagyváradi deák szertartása püspök a’ vegyesházasságok tárgyában egy körlevelet kibocsátott, melly állal az azokra nézve fennálló szokást megváltoztatta, és a’ rozsnyói megyében szinte hasonló irányzatok mutatkoztak: á’ tek. KK. és RR. ezen lépéseket országgyűlési tanácskozások tárgyává kitűzvén — a’ sérelmi térre léptek, és ezen állitólágos sérelmeknek orvoslását a‘ szokott módon sürgették; most az egész magyarországi clerus ezen lépéseket magáévá tevén, és azok pápai breve által mintegy megerösittclvén, királyi placetum mellett mintegy jóvá hagyatván: a’ tek.KK. és RR. ismét a’sérelmi kérdést vitatják, és a’ n. m. Főrendeket nézeteiknek pártolására felszólítják. — Valahányszor illy tárgy törvényhozás elébe kerül, mindig abban helyhezem annak feladását: hogy olly mezőt válasszon ki magának, mellyen eredményt várhasson, — olly térre lépjén át, mellyen a’ kölcsönös meggyőződésnek sértetlen fentartása mellett illy kényes kérdéseknek nehézségei ne nagyobbillassanak, de szüntessenek meg; kívánja ezt tőlünk mind azoknak nyugalma, kikkel a’ körlevelek aggodalmat éreztettek: de kívánja a’ cath. clerus állása is, ki méltán remélheti, hogy midőn ezt teszi, mit vallásos meggyőződése neki parancsol, és a’honi törvények neki nem tiltanak, lépéseiben a’törvényhozás állal biztossiltassék; azonban megvallom, hogy a’ tek. KK. és RR. állal választolt szempontbul nem te-
