1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
84 L. illés Fö-RR. naplója. September 26-én 1B43. Vegyesháias - köréből kizáratik. Milly messze tér el ezen más hiliieknek kárhoztatása a’keresztyénség azon fő törvényétől: hogy hit > «’ reménység és szeretet között legnagyobb a’ szeretet, ’s ha több más parancsolat vagyon, e’ beszédben p.imíisi Mr\c-foglaltatik somma szerint, I. i. szeressed felebarátodat mint lenmagadat1: és igy ne gyűlöljük, ne kárhoztassuk, breve’’sPkir.hanem szeressük és áldjuk meg egymást!— Valóban ki más véleményüeket gyűlölni képes, annak minden más i'ReiHiok ií-vallása lehet, de a’ Jézus Kristus vallása nem, ha bár Krislus nevére kcreszteltetetl is. Mondatik: „hogy a’ tegyesnete és tűr- házasságok eddig csak azért áldottak meg, mitel remény elletett, hogy a’ reversalisok törvényesittetni fognak; de ’ ' ' ' minthogy ez nem történt, ezentúl a’ vegyesházasságoktnl meg fog tagadtatni az áldás;u erre egy bizonyos íróval felelek: „ámbár a’ protestánsok nem szorulnak a’ cath. egyháziak áldására, mert gyarló lényükét nélkülözhetik, és csak a’ mindenhatóé után fohászkodnak: mindazáltal az áldás olly elhatározott megtagadásának nyilvánítását testületek méltóságánál fogva néma közönyösséggel el nem nézhetik; következőleg valamint egy részről solmjtaniok kell, hogy a’ sírnak partjain tusakodó és tolongó hangyák merészelnek a’ mindenhatónak helyébe állani, ’s ember társaikat üdvözíteni és kárhoztatni: úgy más résrzöl az istennek örök hálával tartoznak, hogy ők azon egyháznak tagjai, melly felsöhbséget más hiten lévőkén nem követel, melly nem csak a’keresztyént, hanem minden embertársát tiszta szivéből mint önmagát szerelni parancsolja, tőle sem a’ földesem a’ mennyei boldogságot meg nem tagadván.“ — A’ mondottak berekesztéséül megjegyzem: hogy az ezen ügyben történtekre emlékezvén, egyszersmind akaratlanul is kél! emlékeznem egy jeles ember ezen szavaira: „ha üdvözítőnk az egekből még egyszer szállana a’ földre, öt többé nem a’zsidók feszítenék meg, hanem a’hierarchiák“!; pártolom az izenetet (zajos és hosszasan tarló éljenzések). Nádor ö cs. k. fensége: — Midőn a’ m. Fö-RRnek igyekezetük oda megy, hogy ezen tárgy illő méltósággal és komolysággal tárgyalhassák, a’ hallgatóság felkiáltásokkal zavarja a’ tanácskozást. Fő elve minden alkotmányos országnak az: miszerint mindenki saját vélekedését szabadon mondhassa ki; ha pedig az mindenki által tiszteletben nem tarlatik, a’szólásszabadság innen számkivettetik. Vegye ezt szivére a’hallgatóság, és ne zavarja tárgyalásokat felkiáltásai által, és ne háborgassa a’ nyilványosságot, és szólás szabadságot ’s emlékezzék: hogy nem csak a’ múlt országyülésen, hanem a’jelen országgyűlésen is a’ t. KK. és RR. azon kívánságukat jelentették ki, hogy a’ szólásszabadság a’maga épségében fentartassék, — és igy a’ hallgatóság illy viselete által a’ KK. és RR. kívánsága ellen is vét. A’tegnapi ülésben a’ tanácskozások illő komolysággal és higgadtsággal folytak, és minden ingerültség eltávoztalott, — felszólítom a’ in. Fö-RRet: hogy ezúttal is ugyan azon ösvényen maradjanak, és e’ tekintetből igen óhajtottam volna, ha gróf Zay Károly úr is azon ösvényt követte volna; ő azonban többeket is hozott fel, miknek fel nem hozatala igen kívánatos vala. — Gr. Majláth János: — A’ múlt országgyűlésen, és a’ mostanin is, a’ föméltóságu RR. elég kegyesek voltak türelemmel lenni, sőt előadásomat figyelmükre méltatni, midőn a’ tanácskozás alá került tárgyak felvilágosítására adatokat előhozni bátorkodtam. Mély alázatossággal kérem tehát a’föméltóságu RRet: viseltessenek most is illy kegyességgel irántam, mert a’ fenforgó tárgyak felvilágosítására adatokkal fellépni szándékom. Azon utat követvén. mellyen ö excellentiája a’ nyitrai főispán eljárt, legelőször a’ vegyesházasságok áldás megtagadásárul szólandok, azutan az üzenet többi tárgyait érintendő. Reméllem, hogy minden föméltóságu, méltóságos, tekintetesés tiszteletes protestáns urak ebben a’ teremben és másutt és egész Magyarországban meg fogják vallani: hogy ezen kényes tárgyhoz csínnyán és nem avatatlanul szólok. — Én nem akarom ismételni azt, a’ mi ebben a’ tárgyban több egyének által tegnap elöhozatott. Én a’ kérdést csak a’ protestáns szempontból veszem fel, és azt mondom: hogy protestánsok a’ catholicus eljárást azért nem tarthatják sérelemnek, vagy aggodalomnak, mert a’ protestánsok maguk is egyenesen nyilatkoztak vegyesházasságok ellen, ha a’ nem protestáns fél bizonyos kötelezvényekre nem szánta magát. Ezt sok tények bizonyítják be. 1) Francziaországban a’ hugonották lyoni zsinatja de anno 1563 keményen megtiltja a’ papoknak: hogy reformátust cath. személlyel össze ne eskettessenek, hacsak ez vallásárul le nem mondván — reformatus nem lesz. 2) A’ saumuri zsinat 1569-ben azt határozza: hogy a’ kik vegyesházasságra akarnak lépni, elébb az úr vacsorájához a’ reformált cultus szerint járuljanak. 3) A’ montpelieri zsinat 1598-ban az illy házasságokat egyátaljában tiltja, azok kötését a’ templomban semmi esetre nem engedi, és az olly pap ellen, ki illy házasságot megesketni merészlene: „sententiam suspensionis, imo privationis ab officio“ mond ki. 4) Ilezlin a’ XVI-dik században a’ házasságokat, mellyeket evangelicusok más felekezelüekkel kötnek, összehasonlítja azon házasságokkal, mellyeket a-zsidók a’philisteusokkal és kanaanitákkal kötöttek, és mellyeket a’ szentirás kárhoztat. Ö azt mondja: hogy a’ vegyesházasságok csak két feltétel alatt megengedhetek: először, ha a nemevangelicus rész reversalist ad, hogy minden gyermekeit az evang. religióban fogja neveltetni; 2-or: ha azt ígéri, hogy soha azon nem lesz, hogy az evangelicus felet az igaz hitiül elcsábítja. — Ilezlin azt teszi hozzá: hogy ha a’ nemevang. fél ezt az Ígéretet meg nem tartja, akkor a" házasságot fel kell bontani, vagy a’ mi jobb, fejét kell venni. 5) 1606-ban február 25-dikén Rudolf császár a’ donauverti magistralushoz kiadott decretumában keményen feddi az ottan való város elöljáróit, hogy az immatriculált polgártársaikat csupán azon okbul, hogy catholicusokkal házasodnak, vagy catholicusokká lesznek, polgári jogaiktul megfosztják, mátriculábul kitörlik, és mint gonosztevőket (vehit atrocissime delinquentes) a’ városbul kiigazítják. 6) Rechstadt libro de conditionibus sponsalium Coburgi 1628. parte prima, capitulo 10 azt tartja: hogy minden eljegyzésnél tacite értetődik ezen feltétel: „despondeo te mihi si non cs pápista“; és ha kisülne, hogy csakugyan pápista, az eljegyzés ipso facto felbomlik. Ezt a’ XVII-dik században több protestáns canonisták tartották. 7) Albericus Gentilis, egy igen hires protestáns theologus az 1634-ben kiadott „de nuptiis“ szóló munkájában azt mondja: „dico palam non licere nobis misceri connubio cum papistis, bene enim nobis habentur pro antichristianis.” 8) Danhaner János 1663-ban még akkor is tillandóknak írja a’ vegyesházasságokat, ha valamennyi gyermek a protest, vallásbani nevelése megigérletik is: mert a’ gyermekek már csöcsömös korukban magukba szívják a hibás
