1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
32 XLIX. iilés Fő-RR. naplója. September 25-én 1843. Vegyesháias-vényesen szűntek meg — a’ népnek nevelését nem fogják bízni; látni lehet, micsoda confusiól már isméi okoznak Sn?cgtaga(i!í3^*Francziaországban! Ila mind azt kellene teljesíteni, a’mit ö szentsége Rómában parancsol: rövid idő alatt vége priiuási körle-volna a‘ constitutiónknak, mert épen úgy, mini ö szentsége mostanában tiltja az áldásnak adását, mert a’ reverbreve ''s^kir.salisok meg szűntek: úgy más alkalommal kívánná, hogy senki a’ hierarchia ellen ne szóljon, ’s parancsolhatná: a-RendeM*”' azo'(: kik ellene fognak szólni, áldás nélkül temettessenek; sajnálnom kellene akkor 48. vármegyénket, melnctc ésfeiiráslyek velem együtt a’hierarchia ellen szavaznak. Hiszem, hogy az áldás a’házassághoz épen nem szükséges, ja>aslata. jejiel jehát uj törvényt készíteni; de akkor már minden papnak meg kell hagyni, hogy tanítsa arra a’ népet és mondja neki: hogy az áldás a’ házasságnál szükségtelen; akkor azt is meg kell határozni, ha a’ stóla fog e fizettetni vagy nem? Mert ha a’ házasság nem köttetik a’ templomban. — ha a’ pap áldást nem ad, — ha ott csak jelen van, mint tanú: nem tudom miért fizettetnék ha a' többi tanúknak fizetése nincs?; addig pedig, mig a’ 26. articulus áll. inelly mondja: „coram parocho“, — addig, mig ez a' „coramu szokás által van magyarázva: addig a’ papot az áldás adáshoz kényszeríteni lehet, mert szemeimben ez a’ „coram“ ott épen úgy áll, mint ott, a’ hol mondatik: „coram vicecomite, coram Judice Nobilium; ez a’ viceispán, ez a’ szolgabiró nem csak jelen van ott mint tanú, de különbféle formalitásokhoz és formákhoz is kötve van, és ezek úgy mint a’pap csak hivatalban vannak. Meg is vagyok győződve, hogyha a’ kormány pártolta volna az országnak kívánságát altkor., midőn a’nagyváradi püspök a’körlevelét kibocsátotta: talán őszentsége még most sem tiltotta volna el az áldást, és itten, mint mindenben, csak látom a’ kormánynak gyengeségét. — Mihelyt mostanában bemutattam, hogy csak ugyan a‘ körlevél törvénytelen volt, ha consequens akarok maradni, és kötelességemnek eleget tenni: akkorinál- tovább mennem kell, és méltóztassék ő herczegsége, a’prímás megbocsátani, de úgy a’mint eleinte mondottam, szólok mint magyar, és noha ö herczegségének, a’ tisztelt prímásnak, nagy tisztelője vagyok, és maradni fogok, még is mondanom kell: hogy a’ körlevélnek kihirdetésével mind a’ kormány, mind ö herczegsége a’ prímás sértették a’ törvényt; a’ kormány, — mert annak is kell ismérni a’ törvényeket, a’ szokásokat, ’s annak nem kellett volna adni a’ placetumot, és avval a’ clausulával: „in quantum legibus patriae non est adversumu nem mentheti magát: mert ha példával élnem szabad, az úgy volna, mintha valaki tudván, hogy egy szobában puskapor tartatik, másnak, ki tűzzel játszani szokik, gyertyát ad mondván neki: „vigyázz a’ tűzre“ ’s ez elég volna a’ kárra nézve!; már minden bölcs ember csakugyan fogja állítani: hogy mind a’ kettő annak az oka volt, és a’ különbség csak abban lesz, hogy az egyik fog büntettetni, a’ másik pedig talán nem; — de ha mentheti is magát a’ kormány avval a’ clausulával, minden esetre szörnyűén hibázott, hogy azokra a számos felírásokra, mellyek ö Felségének előterjesztettek, nem felelt. — Ö herczegsége pedig, a’ tisztelt prímás, sértette a’ törvényt, mert ő herczegsége magyar polgár, magyar hivatalban van, ismeri a’ törvényeket, a’ szokásokat, tudta micsoda lármát a’ nagyváradi püspöknek körlevele Magyarországban okozott, — látta, hogy a’ placetum csak clausulával adatott, és tudta, hogy országgyűlés fog tartatni; azt kellett volna elvárni, vagy ha sürgős volt a’ dolog, ö Felségét kellett volna kérni: hogy azt előbb tartson: akkor kellett volna bemutatni az ország Rendéinek a’ brevét, és kérdezni, ha abból az országnak Rendei törvényt készíteni akarnak e vagy nem?; semmiesetre pedig törvénytelen parancsolatokat az országgyűlésen kívül nem kellett volna kihirdetni. Sok és sok félét mondhatnék még, ’s könnyű volna megmutatni: hogy a’ kormány és maguk a’ püspökök nem mindnyájan úgy gondolkoztak mint ö herczegsége. De látván, hogy sokan a’ n. m. Fö-RR. közül szólni akarnak, és félvén, hogy csak azt kellene ismételnem a mit már a’ naplóban lehet olvasni, t. i. Zólyom megye nagyérdemű köveiének bölcs és fontos beszédét, mellyel szívesen magamévá teszek, hosszabb nem akarok lenni, és beszédemet befejezem, ujitván: hogy én 1-ször a körleveleket törvényteleneknek tekintem; 2-or hogy azok, kik a körleveleket kihirdették, sértették a törvényt és 3-or: hogy kívánom, hogy minélelöbb a’ breve vegyes ülésben olvastassák fel, ’s ebből áll csekély vélekedésem. Nádor 6 cs. kir. fensége: — Miután az előttem szóló reám is hivatkozott, volnának nekem is megjegyzéseim, mellyekkel előadására felelhetnék, de nem akarván a’ inlgos Fö-RRet tartóztatni, mert mint már egyszer mondám: ha egyik a’ másiknak felelni, ’s előadását felvilágosítani akarná, a‘ tanácskozásnak soha vége nem lenne: — azért a’ feleletet e’ részben elmellözöm; ’s miután már a’ mai ülés hosszúra terjedelt, az elosztatik, és a’ tárgynak további tárgyalása holnapi napra halasztatik.
