1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 49. ülés

28

XLIX. iilés Fó-RR. naplója. September 25-én 1843.

Vegyesháias-superioribus depedenl“, lehetséges e, liogya’cath. hivek ugyan azokban „qnae ad religionem“ — mi több „quae ad 5'megtägada?rsacramen,a pertinent« valaki mástól rendelkezéseket vehessenek?! — Ha alaposan követelték az evangelicusok Pvéi**pápai*"a’ ^-dik § szerint, hogy midőn esküsznek, az eskü formából hagyassanak ki ezen szavak: ,.B. Virginem et omnes breve ’s kir.sanctos“, mivel ez vallásos elveikkel ellenkeznék: alaposan követeljük mi is. hogy elhagyhassuk azon szertarláso- Re^dek ize-bal a’ házasság kötésnél, mellyeket elhagyni tulajdon elveink megkívánják. — De tovább, a" polgári hatalom csak “-^-azt követelheti az egyháztól a‘ házasságra nézve, hogy mind azok végeztessenek, mik a’ házasságnak érvényességére megkívántainak: ezt pedig a' nem lényeges szertartások elhagyása mellett is megteszi^ mert a’tridentumi zsinat szerint a* házasságnak érvényességére csak a' plébánosnak és 2 — 3 tanúnak jelenléte kívántatik; hogy ezek előtt a" házasulandók egymásnak házasságot ígérjenek, hűséget fogadjanak, nem szükséges: hogy a’plébános beszéljen, imádkozzék fölötte, templomba menjen, egyházilag fölöttük szertartást végezzen, a'házassághoz hozzájárulását kijelentse ; — mind ezek a’ házasság érvényességére nem szükségesek, mint azt az úgynevezett Congregatio Cone. Trid. interpraelálja ’s ezen szavakkal meghatározza: ,,non potest prohibere Eppus, quin matrimonia domi celebrent, — nec est opus ut in ipsa materiali ecclesia vel ejus limine celebrentur, — non pertinet ad substantiam matrimonii, ut parochus aliqua verba proferat, dum modo sil praesens, et intelligat consensum a’ contrahentibus prolatum, valet matrimonium etiamsi dissentiat et contradicat.“ — Minekutána tehát az egyháziák nem csak azt teszik meg, mi «'«házasság érvényességére megkivántatik, de ki is hirdetik, a* jegyeseket meg is kérdezik: „akarnak e házasságra lépni“?; ki is jelentik a" jelenlevőknek: hogy házasságuk érvényes és feloldhattam he is írják az anyakönyvbe: többel ennél tőlük követelni, vallásos elveik sérelme nélkül, nem lehet. De nem is lehet világos következetesség, sőt ellenmondás nélkül a’ 26—ik t. ez. eme szavaiban: „coram parochis catholicis ineunda erunt“egyházi szertartást, áldást érteni; mert azon esetre egyrészről a" 3—ik §. világosan tiltaná akár melly ürügy alatt a' protestánsokat arra kényszeríteni, hogy szent misén, processiókor, vagy egyéb vallásukkal ellenkező szertartáson jelen legyenek; más részről pedig a’ 15 §-ban parancsolná: hogy a’ catholicussal házasulandó protestáns köteles magát a’ cath. szertartásoknak alávetni gyűrűjét megszenteltetni, kezét stólával öszveköttetni, a’ rituale szerint maga fölött az imádságokat elmondatni, ujjait a’ feszületre tevén esküdni — ez világos ellenmondás, mit egy országgyűlésének bölcseségéről föltenni nem lehet! — Hát ha valóban egy protestáns vőlegény, vagy menyasszony csak ugyan e’ szertartásokat maga fölött nem engedné végeztetni, nem engedné gyűrűjét szentelt vízzel meghintefni, kezeit stólával öszve kötni, ’sat.: ki volna akkor 600 forintra büntetendő?! pedig ezt minden protestáns rész a" törvénynek világos szava szerint megteheti. Ezekből következik: hogy a’ 26—ik t. ez. nem rendelkezhetett, de nem is rendelkezett a’ vegyesházasságok összeadásánál az egyházi szertartásokról; azokra tehát az egyháziakat kötelezni nem lehet, ’s ha elhagyják, törvény sértőknek nem mondathatnak. De az áldás megtagadása. a‘ szertartásoknak elhagyása akadályoztatja a’ vegyesházasságokat, quibus impedimenta quocunque sub praetextu ponere cautum esto, tehát az egyháziak csak ugyan törvénysértők. Erre az a’ felelet: a’ törvény ezen szavakkal él: „impedimenta ponere“ vagy is, nem szabad tettleg ollyakat cselekedni, mi miatt a1 vegyesbázasság öszve nem állhatna; de a' szertartást elhagyó plébános tettleg mit sem cselekszik, hanem csak elhagyja azokat, mellyeket a’ házasságnak érvényessége mellett illy körülményekben vallása elvei tenni tiltanak, megtévén még is mindent, mik a’ házasság érvényességére megkívántainak. Nem de sok vegyesházasság azért maradt el, mert a1 vőlegény re versalist adni vonakodott,— vagy azért, mert a’ szülék nem engedték gyermekeiknek vegyesházasságot kötni! 's jött e’ valakinek eszébe azért a’ vőlegényt, vagy a’szülőket törvénysértésről vádolni vagy épen büntetni?! — rDe az 50 éti szokást hagyták el a' püspökök“ mondatik tovább; igen is elhagyták, de csak akkor, minekutána az 1836-ik országgyűlésen a’ tek. KK. a’ 150 éves reversalisoknak szokását elkezdették hagyni, és az 1840 országgyűlés ezen 150 évi szokást jövendőre egészen elhagyhatónak kimondotta. Bizonyosan legalább 150 évig a’ polgári hatóságok a’ reversalisokat nem ellenzették, azokat védették, foganatba vették; de minekutána ezen 150 évi szokás ellenére a' reversalisokat ellenzeni, ostromolni, erönélkülieknek hirdetni kezdették: kényszeríttetett az egyházi rend példájukat követni, ’s az általuk kinyesett utat követve, az 50 éves szokást félbe szakítani; hagyták volna meg csak a’ tek. KK. a’ reversalisoknak legalább 150 éves szokását: az egyházi rendnek sem lett volna oka a’ fiatalabb 50 éves szokástól elállani; szentül illik ide ezen mondás: „qui est causa causae, est etiam causa causati.“ — Tovább menve az izenetben, elkellene az egyházi embernek önmagától iszonyodnia, ha azoknak csak egy kis része igaz volna, mik a következendő két §-ban mondatnak: „a’ főpapok körleveleikben a’ vegyesházasságot bűnnek, botránynak tartják, bűn gyanánt kárhoztatják — a’ bűnnek bélyegét nyomják a’ polgári törvény rendeletére“ — illyenekböl áll a’ következendő két §-sz, is, ’s ha tízszer is olvassa valaki pásztori leveleinket, ezeket ott fel nem találja; de nem is lehet ezeket következetességgel ezekből kihúzni: mert azokban a’vegyesházasságokra nézve a bűn, a kárhozat nem is emlittetik, ’s csak az mondatik: „a’vegyesházasságok az egyházi törvények által tiltatnak.“ — Igenis van bűne a’ cath. félnek, ha minden gyermekeit catholicussokká nem neveli, de azért maga a’ házasság nem bűn, hanem szentség; — hogy Judás az úr testét magához vette, vetkezett, kárhozatra méltó tett, de a’ szentség szent marad; a’ protestáns atyafiak is hiszik: hogy ki az űr vácsorájához méltatlanul járul, kárhozatot vesz magának, de az úr vacsorája szentség marad! Midőn tehát szentségről van szó, meg kell különböztetni a’ szentséget az ahhoz járulóktól, — szentség mindig szentség marad, ha ahhoz bűnösök is merészlenek járulni. Félnek a tek. RR. a’ vegyesházasságban élő cath. nők lelki nyugodalmoknak megzavarásától; de nincs ok félni, ’s hogy a tek. KK. szavaival éljek — bízni kell a'vegyesházásságban élőknek vallásuk iránti tiszteletben. Pásztori leveleink igen igen sokkal többeknek szolgálnak lelki nyugodalmukra, mint nyugtalanitásukra; mert ama sokkal több cath. nők, kik gyermekeik catholica nevelésüket biztosították, örülnek szivükben: hogy jó harezot harczoltak, hitüket megtartották; midőn ellenben a’sokkal kevesebb számú cath. nők valláselleni cselekedeteiken vajha — szómorkodná-