1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
2ít t XLIX. ülés Fő-RR. naplója. September 25-én 1843. országgyűlésem nyilatkozatából előadott vei szerint lelkismeretének, és bitének javaslata. nak! — Hogy a polgári társaságban köteles mindenki a’polgári törvényeket tisztelni: ez szent igazság!; el isVcgyesháias követ a’ magyar clerus mindeneket, hogy a törvényeket megtartsa, ’s megtartásukat eszközölje _sások' «Was hivatkozván itt azokra, miket a’ tolnai föspán ö mlga'a’ fenséges Nádor, félszázados elnökünk, a’ multS^ „a‘ clerus azon kötelességének, mellyel üdvezitönk szent el-brité ft. tartozott, mindenkor eleget tett; de más részről a’ fejedelem £Í*e,ul"irá,,t és a’ haza iránti kötelességéről is, a’ mint ezt a' história mutatja, soha meg nem felejtkezett; és Így kötelességémnek tartom a’ magyar derűst védelmezni“, — (1840 főrendi napló 113 lap): — még annál inkább, mert fájdalommal naponkint látja, mennyire csökken a' törvények tekintete, milly gyakran tételnek félre a’ felsőbb rendeletek, milly gyakran azok sem teljesitik a’ végzést, kik hozzák. — Lépjen le — mondatott — az olly pap hivataláról, ki lclkismcrete meggyőződésével nem tudja megegyeztetni vallása elveinek sérelmét! _ Legyen úgy, lépjen le ha lehet, mert nem is mindig, vagy minden egyházinak szabad: de helyette csak megint a’catholica elvnek örje, védője fog fellépni. Törvény fölölti állást igényelnénk magunknak! „Isten mentsen!! — de mentsen is az Isten, hogy a szentek szentében mást kívülünk rendelkezni engedjünk!!!; csak addig inig az egyház függetlenül vallása körében működhetik: jótékony a’ vállás az emberiségre; ezt fejezi ki arany hetükre méltó törvényünk eme szavai: „Conluso sacerdotio, alios quoque status confundi oportet“. — Ezen jogát 18 századokon keresztül az egyháza’ leghatalmasabbak ellen is védette. Constantius császárnak is ezt felelvén: „neque nobis Episcopis fas est imperium tenere, neque tu Imperator thimiamatum et sacrorum potestatem habes“, Osius ad Conslan. apud Euseh. — De legsúlyosabbak, mik e’ § végén olvashatók: ha a’ catholica papság lelkismérelének és dogmáinak ürügye alatt megszegi a’ törvényeket, és e’ törvénytelen cselekvését a’ legszigorúbb módok állal nem gátolja Felséged, a közbéke a’ vallásos felekezetek közt nincs többé“. — A’ fájdalomtól áthatva, ezekre egy protestáns tudós írónak (Molnár Endre) szavait hozom elő: „nincs nagyobb képtelenség, mint valakit erkölcsi törekvéséért, és hivatalábani tiszta eljárásáért büntetni, kárhoztatni, gyalázattal illetni“. Azonban nem azért nincs és nem lehet tökéletes vallásos béke a' hit felekezetek közt, mert a’ cath. papság a’ polgári törvényeket szegi, hanem olt van annak tulajdonképen a’ mindig sarjadozó gyökere: hogy a’ cath. elvek mindig azon egyek változatlanok; a’ protestáns elvek pedig a’ perfectibilitás princípiuma szerint időrülidőre változhatnak, változnak is, mert innen foly : hogy midőn mi catholicusok mindig azon egy ponton állunk , a’ protestáns atyafiak minden 20—30—ik évben más és más elvet vevén fel, mi reánk nézve is vállásos viszonyaik változnak, ’s igy uj vallásos kérdések, súrlódások támadnak, minek mi nem vagyunk okai. — Ha mind a'két felekezetnél változhatlanok volnának az elvek, a’súrlódásokat csak egyszer kellett volna kiegyengetni, kisimítani, és állandó béke volna. Lássunk erre egy rövid példát: számtalan adatokból világos, hogy a’catholica egyháza’vegyesházasságot mindig tiltotta's ezen cath. elvet a’ reformalionak szerzői is magokévá tették: a’ calholicusokkali házasságokat kárhoztatván; ha a’ protestánsok olly hívek maradtak volna elveikhez, mint a’ catholicusok: nem lelt volna szükség a’ vegyesházasságokra nézve pásztori levelekre, pápai brevékre, királyi placetumokra; azt pedig, hogy ők megváltoztatván elveiket, mi is változtassuk: tőlünk követelni igazságtalanság. — És ez fájdalmas valóban csak azért, mivel sok százados hilelveinkhez szorosan ragaszkodunk — és az újításnak lelkét egyházunkba bocsátani nem akarjuk: annyi nyomatatást szenvedni! De visszahúzom panaszló szavaimat, mert írva vagyon: „si me persecuti sunt, el vos persequentur“! — Nincs tehát pásztori leveleinkben, egész eljárásunkban törvénysértés-------és mivel a’ pápai brevében egyedül a’ mi eljárásunknak jóváhagyása foglaltatnék, az is csak a’ maga egyházi körében rendelkezik, azért ebben sem lehet törvénysértés, — és mivel végtére ad jura mujestaüca felségi jogokhoz számíttatnék az, hogy a’ Felség a’ pápai bullákat, brevéket placelummal elláthassa: ebben sem találhatni törvénysértést, és azért ezekre nézve a’ tek.RRnek vissza izenendönek vélném : hogy ezekben a’ mélt. Fő-RR. törvénysértést nem látnak. — Mi pedig a’ javaslót! felírást illeti: nem ellenzem a’ dolgot a’ végett felséges Urunknak felterjesztetni, hogy az egyházi rendnek ostromlásávál üszvekölött vallásos kérdések — súrlódások megszüntessenek. Végtére, hogy előadásommal a’ mlgos Fö-RRnek ne legyek unalmára, a’ többi részletes pontokra a' n. mlga nyitrai íöispán indítványát pártolom. Gr. Zichy Domonkos, veszprémi megyés püspök: — A’ tárgyalás alatt levő üzenetben a rom. catholicus püspökök ellen olly súlyos vádak hozatnak fel, mellyekre némi felvilágositást adni, kötelességemnek tartom. A ts KK. és RR. azt állítják: hogy a’ volt rozsnyói mostani pécsi püspök, és kormánya alá bizolt papok a’ törvény világos rendelete ellen a’ vegyesházasságok kötéséhez csak úgy, és nem máskép jártak, mint „ha vagy az evangelicus fél vallását változtatta, vagy születendő gyermekeinek a’ rom. cath. vallásban leendő neveléséről kötelezvényt adott. — Nagy mélt. Fő-RR! ö Felsége kegyelméből a’ n. m. pécsi püspöknek a rozsnyói főpásztori székben én voltam utódja; és ámbár ezen egyházi megyét csak rövid ideig kormányoztam, még is elegendő alkalmam volt egy év lefolyla alatt magamnak teljes meggyőződést a’ felül szerezhetni: hogy a’ Is KK. és RR. ezen állítása, bár honnan merítették, nem áll. Biztosan mondhatom: hogy azon 811 vegyesházasságok között, inellyek a tisztelt püspök kormánya alatt a’ rozsnyói megyében köttettek, számosak voltak a’ nélkül: bogy a’ cath. leányt nőül venni kívánó protestáns vagy a’ cath. hitre általment, vagy születendő gyermekeinek a'rom. cath. hitben leendő neveléséi öl kötelezvényt adott volna. Továbbá a’ KK. és RR. azt állítják: hogy a’ püspöki körlevelek által az 17J1. 2ö. t. ez. 15-dik §-ának azon szavai: „ne matrimoniis mixtis impedimenta ponantur- megsértettek volna. A felhozott tör vényben nincsen szó, de nem is lehetett az egyházi szertartásokrul, az áldásról; de nem is lehet mondani. iony ezeknek megtagadása a’ vegyesházasságokra nézve akadály volna. Nem akadály a protestánsra nézve, mert ennek, ki az anyaszenlegyháznak nem tagja, ki azonkívül lévén, hívei közé nem soroltatik, nincs joga, e v‘* lásbeli elveinél fogva nincs is szüksége a’ rom. cath. anyaszentegyház szertartásaira; ö csak azt követe teli, Fő-Remii Napló II. Iwf,
