1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
26 XLIX. ülés Fő-RR. naplója. September 25-én 1843. Vegycsháias - suliknak üdvére, de solia elnyomatására nem gyakorolták: nála és utódjainál kizárólag megtartani kívánom; solia ságok, áldás me primási í Hendck'ue"-országlásával boldogitandja népeit: illy tág értelmében is e'jognak megnyugodnám, mert vallásos erényességében „^ifeii^helyeztetném határtalan bizalmamat; de a’ jövő kor isten kezében vagyon, és soha nem óhajthatom, hogy hitsorsosininak állása roszabb lenne mint a zsidóké, vagy mint Orosz birodalomban a" moszkva czár kérelhetetlen tikászai által vallási szabadságokból kivetkeztetett szegény hit sorsosimnak. — ’S ezek azon nézetek, mellyekböl kiindulva, távol legyen, hogy ezen felirási javaslatban megegyezhetném; sőt inkább erőteljesen hiszem, hogy ha Fenségednek és a' n. m. Fö-RRnek hozzájárultával ez alakban, illy modorban, e1 szerencsétlen hangulaton a’ kir. trón elébe jutna: számos cath. hitfelekezetüek , kik eddig vallásuk, vallásos szertartásaik és hitlanitóik ellen nyilvános gyülekezetekben szórt gúnyokat, méltatlan bántalmakat, mint önnön hitük és vallási szabadságuk sértését tekintve, keserű érzéseket keresztényi türelemmel kebelekben elfojtották, nyílt panaszokra fakadni fognak, ’s a’ helyett, hogy béke és egyetértés szelleme hazánkban minden vallás felekezetüeken átlengedezne: csak nagyobb elidegenítésre szolgáltatna alkalmat, mellynek minden módon való eltávolítása volna bár ki által teljesítendő legszentebb polgári kötelesség! mire legbiztosabb ösvényül szolgál véleményem szerint, ha ö Felsége a’ vallás tárgyában minél előbb kiadandó kk. válaszért egy ollykép szerkezendö felírás utján, mint azt honi érdemekkel tündöklő Nyitramegyének főispánja javaslotta, kinek indítványához csatlakozom, megkérettetnék; egyszersmind a’ KK. ésRRet bizodalmasan felszólítani óhajtanám: hogy mind ezn vallási szertartásoknak megvitatásától fenhagyva, midőn egyházunknak főnökei hűen megadják a’ királynak a'mi a’királyé, megadhassák ők háborítatlanul hitsorsosaikkal az istennek a" mi az istené. Nádor ö cs. kir. fensége: — Távul legyen ugyan tőlem, hogy én a' m. Fő-RRet azon szabadságban, mellyel a' közdolgokaf tárgyalják, megszorítani akarnam, de ezen jog gyakorlatában figyelmeztetni kell azon sok tárgyakra, mellyek előttünk állanak, és elintézést várnak — annál fogva azt vélem: hogy czélszerű lesz. ha a’ m. Fő-RR. kijelentéseikben, a' mennyire lehet, a’ rövidségre is ügyelni fognak. — Szcitovszky János, pécsi megyés püspök: — A’ tiszta öntudat, ’s a’ lelkiismeret biztosító szava mellett nyugodt szívvel veszem kezembe az ellenem, püspök társaim , és az egész egyházi rend ellen panaszokkal, vádakkal duzzadó eme izenetet, ’s fölötte a‘ mlgos Fő-RR. kegyes engedelmével ekképen nyilatkozom. Ezen felirási javaslatban először elöadatik az: ,.hogy a‘ boldogult nagyváradi, és én. mint rozsnói. püspökök által kibocsátott körlevelek, és egyházi rendeletek súlyos törvényszegések voltak“. — Nyugodjanak békével a’ nagyváradi püspöknek hamvai, öt védeni nem akarom; úgy is az ö felszámíthatlan jótékonyságait, 's a’ haza oltárára tett áldozatait századok fogják emlegetni: mert valóban ..non sibi, sed aliis vixit“. Mi engem illet: ünnepélyesen bátor vagyok kijelenteni, hogy én mint rozsnói püspök a’ vegyesházasságokrul rendelkező pásztori körlevelet — circularét, vagy currenst — kormányom alá tartozó papjaimhoz, vagy híveimhez nem bocsátottam, ’s azért ha bár már a’ múlt országgyűlési irományokban és naplókban száz és ezerszer emlittetnek a* rozsnói pásztori levelek, mint ez az egyház ellen habár eme felirási javaslatban ugyan ez háromszor négyszer állittatik, vagy ezután állíttatni fog: ez mindig csak puszta állítás maradand. Ezt nem mentségemre, vagy védelmemre, nem! — de csak azért említem: hogy a’ méltóságos Főrendek lássák, hogy vannak idők, midőn a’ puszta állítások a’ valóságnak polczára feltolatnak. — De nem is volt okom, a’ vegyesházasságok tárgyában valami körrendeletnek kiadására, mert papjaim — mit dicséretökre a’ haza előtt kimondani édes kötelességem — nagv számú protestáns atyafiak között pásztorkodván, tudták mennyire szükséges legyen ott a’ catholica hit elveit tanítani, védeni, híveik sziveibe oltani, 's tettlegi megtartásra inteni, de úgy, hogy a" hazai törvények is, nevezet szerint az 1791: 26. t. ez., minden sértéstől megovatassék: ’s igy a' rozsnói püspökségemnek 11 éve alatt 800—900 vegyesházasságot adtak öszve; öszveadták pedig úgy, hogy számosabb esetekben minden gyermekek catholica neveltetésök irás - vagy szóbeli lekötelezéssel biztosíttatott, vagy legalább későbben adandó biztosítás igértetett, ’s ezek miatt minden házasság meg is áldatott. Lefolytak püspökségemnek mint egy 8—9 évei e’ tárgyra nézve a' legnyugodtabban: nem is emlékezem, ha az eiféle biztosításnak fenlartására, foganatosítására segédkezeket — assistentia! kértem a' nemes megyéktől: hogy vagy a’ reversalis törvényelleninek mondatott volna, vagy kérésem nem teljesiltetelt ’s az assistentia ki nem szolgáltatott volna. — De fájdalom! az 1836-iki országgyűlésen a’ reversalisok, mint törvénybe ütközők ellen — és az egyháziak ebbeli eljárása ellen történt keményebb nyilatkozások, majd végelvetettek megyémben a' nyugalomnak; mert innen következett: hogy a’ kik addig a' reversalisoknak törvényességét szóval és hivatalos eljárásukkal védették, már azokat törvényellenieknek ’s a' képviselő tábla által eltörülteknek hirdették. — Így ritkulni kezdettek a’ reversalisok; a’ cath. nők a’ számos protestáns ifiak közt élvén, emberileg a’ szerelemnek mámorától elragadtatva a’ reversalisok elleni zaj közt hajlandóbbak leltek reversalisok nélkül is férjre szert tenni. A’ dolognak ezen nagy fordulata a' lelkészeket olly térre sújtotta, hol vagy a’ cath. elvnek, vagy a' honi törvénynek megsértésétől tartván, magukat inter scillam et charibdim találták. Mi volt illyen helyzetben természetesebb annál: hogy a lelkipásztorok nálam lelki aggodalmuknak enyhülést’s eljárulásukra utasítást egyes esetekben szorgalmazzanak, — szorgalmaztak is, kérdezvén: mit tevők legyenek — mivel p. o. ezen NN. cath. leány kész azon esetre is protestánssal házasságra lépni, ha ez gyermekeinek catholica nevelését nemcsak nem biztosítja, de jövendőre sem ígéri — és a’ vőlegény világosan nyilatkozik, hogy illy mire soha sem áll? — Illy egyes esetekben felelni, utasítást adni hivatalos kötelességem volt, ottan is pedig ollyat, minőt, mint a' catholica hittan örje, és hirdetője, adhattam — ’s minőt tőlem hivatalom szentsége, lelkismere-
