1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
XLIX. ülés Fó-RR. naplója. September 25-én 1843. 23 részrehajlatlan méltányosságnak jellemei , mellyel a polgári törvényhozás polgárai irányában tartozik, hogy a' mi- Vegyesháta». dön általok kijelentetvén valamelly polgárilag megalapított szerződéshez a’járulási szándok és igy a’ házasulandóksá?ok 1 áldas által a' házassági szövetségnek kötéséhez, ’s e’ szerint eléglétet vén az illy kötésnek ’s érvényességéhez polgárilag megkivánt kellékeknek, eme összekötetés egyszersmind ez által polgári szerződéseknek erejével felruháztatván, illő, br«te P‘P kir. hogy a’ szerződésre lépőket mind azon jótéteményekben részesítse, mellyeket polgári rendelmények azoknak kf>-Kendek*»^ vetkezményül tulajdonítanak, és mellyekröl másnak, mint polgári hatalomnak rendelkeznie joga, hatósága sincsen "«‘eVfeiiT. Azonban a’ KK. és RRnék nem az a’ kivánaluk. mert megújítva azon panaszokat, mellyekre már a’ mult hongyii- J,vaslal* lésen a’ n. váradi ’s állítólag rosznyói püspököknek körlevelei miatt fakadtak, aggodalmukat növesztve állítják prímás ö herozegségének a' magyar cath. egyház többi főpapjai által magukévá tett körlevele miatt — melly a’ vegyesházasságoknál a’ clerus részéről megtartandó szertartásokról szól — utóbb az e’ tárgyban érkezett pápai brevét arra kiadott k. k. tetszvényt és az ország prímásának ez alkalommal újra kibocsátott körlevelét még súlyosabb sérelemnek panaszolják. Elölegesen kijelentvén ugyan, hogy egyházi rendeletek fölött hittani vitatkozásokba bocsátkozni nem kivannak, még is hit tanokon alapuló egyházi rendelményekkel a’ tek. KK. és RR. a’ törvényt, és törvény iránti tiszteletet megsérteltnek, a’polgároknak lelki nyugalmát megzavartnak, az ingerültséget országszerte növesztetlnek állítják. — A mi azon állítást illeti, hogy a’ vegyesházasságok iránti tan sérti az alkotott és alkotandó törvények iránti tiszteletet, azon lanja a romai szentegyháznak, mellynél lógva a’ vegvesházasságokat csak föltételesen, t. i. ha mind két nembeli gyermekeknek a’ cath. hitben való neveltetésük biztosittatik. helyesli, nem említve, hogy az egyháznak ezen tanítása a’vegyesházasságok tárgyában a’ keresztény hit eredetével mondhatni ugyanazonos, mit számos belhoni, és külföldi egyházi zsinatok végzéseiből bebizonyíthatnék, azt felelem: hogy törvényt csak olt lehet sérteni, hol törvény létezik; de bátran felhívok bár kit: van e törvénykönvvünkben csak egv betű is, melly a’cath. pap által a‘ vegyesházasságok alkalmakor véghezviendö egyházi szertartásokrul rendelkeznék, annál kevesebbé öt azoknak megáldására kényszerítené? és felelem: hogy nincs! de józanul ’s jogszerüleg feltéve nem is lehet!! Nem lehet: mert az egyházi hatalom függetlensége vallás és hit tárgvaiban a’ cath. szentegyháznak szintolly, mint bár melly más egyháznak, elidegeníthetlen tulajdona, mire ótalmat honi törvényeink is nyújtanak; jelesen ö kegyelmessége a’ váczi megyés püspök által idézett sz. István decret. 2-ik könyvének 2-ik fejezete, Kálmán király 1-ső könyv 65. fejezete — hogy többet ne említsek. Nevezze ezeket bár ki a’ corpus Juris, avasos obscuritásainak, ezek a’ cath. vallás és egyházra nézve annak világi hatalomtuli függetlenségét biztosító szint olly alap és sark törvények, mint a’ protestánsoknak vallásbeli szabadságait biztositó bécsi vagy linczi békekötések, avagy az 1790: 26. t. ez.; de ezen függetlenség a’ világi hatalomlul mindig is vala a’ cath. egyháznak kétségtelen joga, gyakorlata is. Az apostolok az üdvözítőtől nyert hatalomnál fogva a’ zsidó és pogány hatalom ellenére is tanították az üdvözítő hitet, vallásos társaságokat alakítottak, a’ szentségeket kiszolgáltatták, és az egyházi szertartásairól kizárólag rendelkeztek; ugyan ezen egyházi hatalmat gyakorlották utódjaik a’püspökök is. nem csak a’ pogány császárok alatt folytonos üldözéseknek daczára verőkkel is tanúságot tévén az igazságról: de még a’ ke- - resztényekké lett császárok és királyok alatt is nyíltan jól tudván, hogy valamint az egyház nem nyer hatalmat földiekben és polgáriakban a’ fejedelmek felett csupán azért, mivel a’ fejedelmeket alattvalóikkal együtt híveinek sorába felveszi: úgy a’ polgári hatalom nem nyerhet hatalmat vallás dolgaiban a’ püspökök fölött csak azért, mert a' püspökök egyszersmind polgárok, és mint illyenek, a’ status alattvalói. Ezen az állhatatosan vallott, de mindig diadalmasan kivívott elven hajótörést szenvedett minden vallásunk hatalmas ellenségeinek zsarnokoskodása, mert mind egyház férfiak, mind világi hívei a’ cath. egyháznak készebbek voltak a’ kereszténység zsenge kezdetétől a jelenkorig mindent inkább szenvedni, vérüket is ontani, mint sem a’ status hatalom által hitük ellenérea’vallás dolgában szabott rendeleteknek és parancsoknak engedelmeskedni; hány vérzett el inkább a’ vérpadon, sem hogy az angol királyoknak, vagy a’ franczia convent hit elleni ocsmány rendelményeinek hódolt volna!! így semmi idők környülményei között einem ismerve, de szünetlenül ostromolva azon elvet, melly a’calholicismusnak elenyésztét magában foglalja „cuius est regio, illius est de Religione dispositio :“ Droste a’ kölni, üunin a’ poseni érsek legújabb időben készebbek voltak fogságot szenvedni, hogy sem a’porosz királyi parancsnak, vallás dolgában, hitük ellen engedelmeskedni: sőt a cath. egyháznak ezen maga körébeni rendelkezési joga iránt méltány lattal is viseltettek sok nagy tekintetű protestánsok is, kiknek mivel mint ellenfélnek lanubizonyitmányai illy kérdéseknek megvitatásában mindig nem csekély nyomatékossággal bírnak, legven egyebeket mellőzve megengedve, csak egyet említenem; a közösen ismert bei— delbergi tanító és tanácsnok Zachariae in den neuen Jahrbücher der Geschichte der Staaten von h riedrich Rülau 1838 1 —sö füzet 388-ik lapon ezt mondja: ..Die Hierarchie ist in ihrem vollen Rechte, wenn sie einem Brautpaare , von welchem der eine Theil der katholischen, der andere der protestantischen Kirche angehörl. die kirchliche Trauung und priesterliche Einsegnung entweder gar nicht (wie in den Kirchenstaaten geschieht) odei aber unter der Bedingung ertheilt, dass das Paar schriftlich oder mündlich verspricht, die Kinder in dem Glauben der katholischen Kirche zu erziehen. Die Kirche macht in sofern nur von der Gewissensfreiheit Gebrauch, welche der Staat allen seinen l’nlerlhanen zu gewähren hat.“ Melly fonalon indulva történt, hogy némelly magyarországi nemes megyék határozatainak és perbe idézéseinek ellenére is rendíthetetlenül hite mellett állott a m. clerus, és készebb volt fenyegetéseket, fertelmes gúnyokat, megvetéseket, és zaklatásokat kiáltani, hogy sem hitének (1 lenére a’megyei törvényhatóságok határozatait vallás dolgában elfogadni, és teljesíteni, szentül tartván ők. szentül az ö vallásos híveik, hogy midőn a' világi hatalom a’ maga körén túl csapkod. és ez által a két külön ha . talomnak mindig igen sajnálatos összeütközése következik : istennek előbb mint embernek engedelmeskedni kell. Idézik a’ lek. KK. és RR. az 1790: 26. t. czikket és védelvet keresve találnak ennek 15-ik szakaszában, melly. azt rendeli: hogy a' vegyesházasságok soha semmi szili alatt ne gálollassanak, és azok mindig a romai cath. hlki
