1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 49. ülés

24

XLIX. ülés Fö-RR. naplója. September 25-én 1843.

v*vy*í.tMUM - pásztor előtt köttessenek, sem több sem kevesebb nz idézett t. §. tartalma; már kérdem: nem történik e meg ez jelenleg is a‘ vegyesbázasságoknál? ellenzik e az egyház főnökei, hogy a' vegyesházasságok ünnepesilésén jelen jf'-éniá.iköri«-legyenek az ő papjaik? nem! épen nem! sőt azt parancsolják nekik, hogy hódoljanak a'polgári törvényeknek, brí>e Wir. mellyek azt kívánják: hogy papnak jelenlétében köttessenek a’ házassági szövetségek, és ezt teljesítik is a’ lelkéí*KendekSIt‘k 02 M“!» hogy ők a" törvények rendelete szerint a’ vegyesházasságokra lépőket kihirdetik, házassági szerzőül «;> felire, óések kötésén jelenkednek, azoknak neveit az anyakönyvbe beírják — hol itt a’ törvényszegés? avagy az állitall,,B tik: úgy kell az idézett törvényt érteni, hogy a' házasság kötésénél azért kell jelen lenni a’ papnak, hogy áldással ünnepesitse a’ házasságot?! De mellőzve, hogy épen a’ KK. és RR. által felhozott 1790: 12-ik t. czikknél fogva a' törvény magyarázati jog törvényesen koronázott fejedelemmel és országosan összegyűlt KK. és RRkel közös lévén, csak azok által adathatnék a‘ törvénynek azon tág értelem, hogy a’ törvényben „coram parocho catholico“ helyett „benedicente parocho catholico“ kellene érteni; és igy mindeneseire csak egy ujdon megmagyarázandó törvény által tulajdonitlatván az 1790: 26. t. czikknek ama tágabb érlelem, ennek soha visszaható ereje nem lehelne; sem a‘ régibb, sem az idézeti 1790 törvényhozásról nem lehet azt feltennem, hogy hatalmának köréből kilépvén, a' szoros értelemben vett lelki és egyházi dolgokban kívánt volna rendelkezni, hanem inkább azt kell hinnem: hogy hatáskörének batárit igen is jól ismervén, egyedül csak polgári dolgokra kívánta rendelkezését terjeszteni: következésképen midőn a 26 czikkben tiltotta: hogy n‘ vegvesházasságoknak semmi szin alatt ne tétessenek akadályok, csak ollyas akadályokat érthetett, mellyek a’ házasságot mint házasságot és annak lélesülhelését gátolhatták: illyen akadályokat pedig a'catholica egyház sem nem tehet, semtennisemakar,mivel a’ vegyesházasságokra nézve legalább az áldásnak megtagadását Hlyen gátnak tekinteni nem lehet, miután a’ nélkül is érvényes és erőteljes a" házassági szövetség; ezen áldási megtagadással pedig nem sértetik a' házasuló felek közül sem a' protestáns sem a' catholicus fél; nem a‘ protestáns: mert az minő jognál fogva követelhetne egy reája nézve idegen vallásos társaságnak szertartásaibani részesülést, melly szertartásokra különben is mit sem ad?: mit különösen nz áldásra vonatkozólag állítani bátorkodom, minekutána a’ hires protestáns egyházi jogtudós Böhmer a‘ maga egyházi jogtudomány 3-ik kötetében 969—ik lapon azt mondja: „Inter protestantes omnis deest benedictio,“ mi annyit tesz: hogy egyházi szertartásai között az áldás nem foglal helyet; nem sérti a' cath. felet: mert ha az azt kívánja a’ cath. paptól, hogy a' házassági kötést az egyház szokásai szerint áldással ünnepesitse a' cath. lelkész: akkor annak joga van, sőt kötelessége a' házasságra lépni kívánó félnek értésére adni azon föltételeket is, mellyek alatt a’ vegyesházasságokat megáldani az egyház engedi; a' házasuló félen áll azonban ezen főtételt elfogadni, vagy nem; ha a' föltételt elfogadja: részesül az áldásban.'s maga magától megszűnik a‘ kérdés: ha a' föltételt einem fogadja: még is házasságra léphet minden áldás nélkül, 's tettleg bizonyítja, hogy az egyházi áldásnak megtagadása nem volt akadály a' házasság létesítésének. Többnyire ezen nagy elkeseredést okozó kérdés merő tévedésből veszi eredetét; azon tévedésből: mintha a" házassági szövetségnek lényeges része volna a* papi áldás, holott a’cath. egyház azt tanítja: hogy azon házassági szövetségek is, a' mellyek papi áldás nélkül köttetnek, ha különben semmi érvénytelenítő akadály nincs a'jegyesek között, erőteljesek, 's minden tekintetben törvényszeritek: de sértetik a’ cath. lelkésznek lelkismerete és vallásos szabadsága, ha hiti önökéi rendelmény cinek ellenére bármilly egyházi szertartásoknak kiszolgáltatására polgári rendelményekkel köteleztelnék. Azután ugyan az 1790: 26—ik t. czikknek 3-ik §-a azt rendeli: hogy az evangelicusok sem mise hallgatásra, sem proczessiókra, sem egyéb szertartásokra. mellyek vallásukkal ellentétben vannak, ne kényszerittessenek „ullo titulo, ullis mulctis. Már ha a’ protestánsokat igy pártolja a'törvény, ugyan azon törvény kérdem: a'nélkül hogy képtelennek, önkényesnek, zsarnokinak egy oldalulaginak ne lálszassék. kényszerítheti e a’ cath. papot ennek vallás szabályaival ellenkező tettre? — miből gondolom kellőleg kiviláglik, hogy az érintett körlevelekben foglalt rendelmény szinte, mint az azokat megerősítő kk. telszvény, nem ellenkezik az 1790: 26—ik t. cxikkel; és más törvény a' tek. KK. ésRR. állal nem idéztetvén, de csekély jogtudományom szerint nehezen is idézhető lévén, nem sértheti egyátáljában az alkotott törvényeket sem akkor, midőn a' törvénynek betfiszerinti tartalmához szorosan ragaszkodván — az a’ szerinti eljárást meghagyd, a' törvényt önkényesen nem magyarázza, de magyarázzák legfeljebb azok. kik törvényből áldást követelnek, melly törvényben áldásról szó sincs. — és mivel az még nem létezik, a'minek még fogalom lesz adandó, nem sérlelhetik; nem sértik a'jövőre alkotandó» törvény ek szentségét sem, melly ha igazságos lesz, mind vallásos fejedelmünktől, mind igazság szerető törvény hozó testülettől mást feltennem nem is szabad, soha másról, mint a’ polgári hatalom köréhez tartozórul, nem rendelkezhetik, soha e’felvilágosodást, és lelkiszabadságot igénylő 19. században bár kinek lélekisméretén vakon nem zsarnokoskodhatik: következésképen egyházi szertartásokat polgári törv. hozásnak tárgyává nem tehet. Az állittalik továbbá hogy n‘polgárok lelkinyugalmát felzavarják és vallási kétkedéseknek ny újtanak alkalmat az által, mert jelenleg nem áldalnak meg a' vegyesházasságok, mellyek fél századnyi gyakorlat óta szakadatlanul megáldottak; de valamint ezen lelki nyugalomnak felzavarása csak pillanatnyi lehet, mert a' hit tanítói nem mulasztandják el arról felvilágosítani a' népet: mellyek voltak azon környiilállások, mellyek akkortájban léteztek, mellyek most, mennyiben megkivánlatő az áldás a‘ házassági szövetséghez, — valljon nem háborítja e meg hasonlólag még pedig állandóul a* catholicusoknak lelkinyugalmát, midőn nem csak jövőre minden reversalisok meglillatni, de múltra nézve is érvényteleneknek nyíl vanittatni terveztetnek?: nem igazolja e már magában ezen tervezet is az egyháznak szerény őrködéséi, miután ezentúl remény leni sem lehet, hogy «' vegyesházasság kötéseiben elégtétessék a’ cath. bit szabályainak ! — Aztán ha voltak is ollyan esetek, midőn reversalis ’s minden óvás nélkül megáldottak a vegyesházasságok, hogy ha ez valamit nyomna, szinte azt is kellene bebizonvilani: ha valljon az egyház jóváhagyta e az Híves eseteket? mert a‘ mit egyik vagy másik cath. pap cselekedett — talán nem kellő belátással, ezt nem lehet úgy tekinteni, mint az egész egyház tettél: sőt ha talán egy egész tartomány, vagy nemzet elhanyagolná is n' val-