1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 49. ülés

21

XMX. ülés Fó-RR. naplója. September 25-én 1843.

törvényekkel semmi összeütközésben nincsen. — Ezekből világosan kitűnik: hogy itten semmi törvénysértésről szó v< i, nem lebet, — nem leket pedig azért: mert a magyar törvénykönyvben még eddig nem létez olly törvénvczikk ®*«ok' 1,1,11,4 meUy akármelly keresztény egyház belsejébe bocsátkozván - a’szentségeknek kiszolgáltatása, vagy az isteni liszíclet mikénti megtartása iránt rendelkezett volna, — honnan is természetesen következik az: hogy a' mi eddigibe törvény által nem rendeltetett, azt megsérteni nem is lehet. — Melly okoknál fogva a' lek. KK. és RRet^!ace,m"ira"' felszólitandóknak vélném: hogy engesztelődé szellemmel viseltetvén — a’javaslóit felírástól elállani szives-tíirV, kedjenek. javaslat*.

B. Perényi László: — 6 excellentiája a n. mélt. nyitrai főispán úr ezen (elírási fogalomnak részleteit igen czélszerüen felosztotta, és azért ugyan azon fonalhoz kívánom magamat tartani, de némellyekhez fogok még keveset szólani. Az illető körlevelekre nézve én sem láthatok sérelmet még magában a' legfelsőbb feliigyelésben is, mert azok egyházi szertartásról rendelkezvén — mi nem a* polgári törvény körébe tartozik, az 1791-dik évi 26-dik törvénycziknek szavait, sem gyakorlatát nem sértették; szavait nem: mert azok áldásról nem szólónak, nem is szólhatnak; gyakorlatát sem: mivel a polgári törvénynek gyakorlata csak polgári eredményekre terjedhet, nem pedig egyházi szertartásra; de akadályt sem lesznek azon körlevelek a’ vegyesházasságok polgári eredményeinek, mert áldás nélkül is erőteljesek, és az azokbul született magzatok törvényesek. — A' placelum iránt csak azt kívánom még hozzáadni: hogy ez is csak a' polgári törvényeknek és azok eredményeinek fentartására szolgálhatván, annak maga természetében gyökerezletik azon elv, miszerint a’ placelum jus majestaticum reservatum, melly az ország rendéivel soha sem közölhető; mert a’ placetum a' legfelsőbb felügyelésben, ez pedig a* már fenálló törvényekre nézve kizárólag a" végrehajtó hatalomban alapul, melly az ország Rendei által a’dolog természeténél fogva nem gyakoroltatik. Az 1647—ik évi 14—ik törvényczikkre húzott perekre nézve is járulok azon javaslathoz, hogy ő Felsége megkéretessék, miszerint ezen pereket visszaküldvén: az e‘ tárgy báni panaszokra legkegyelmesebb választ adni méltóztassék. l’gy hasonlóan azon felekre, és azoktul származott gyermekekre nézve is, melylyek vármegyei határozatok után a' törvénynek világos szavai rendelele ellenére összeadattak: ugyan az ö excellenliája által tett javaslathoz járulok. Végtére én sem egyezhetném meg soha ezeknélfogva abban: hogy ezen felírás olly alakban, a’ mint vagyon, terjesztessék fel; és megvallom, hogy ha egyedül az illető körlevelek iránt volna némellyeknek az országban aggodalmuk: eziránt én a’ felterjesztéshez nem is járulhatnék, mert az egyházi szertartást világi hatalomnak Ítélete alá nem bocsáthatóm; de miután a’vallás dolgában különben is némelly viszálkodások, és mozgalmak vágynak, mellyeknek orvoslását az e‘ részben felterjesztett törvényjavaslatra várható 's határozottan végetvetö kegyes királyi resolutótiul lehetne reményleni: annálfogva ezen kérésre nézve is pártolom ö excellentiájának indítványát. De mindezeken kívül ezen igen hosszas felirási fogalomban látok még sokszor majd nem azon szavazattal ismételt sophismákat, és igen súlyos vádakat, mellyeket hallgatással einem mellőzhetek. A‘ sophismáknak alapokaiban fökép keltőt látok; egyet azt: hogy a' körleveleknek valódi foglalatjok ellenére az állittalik? mintha azokban a' vegyesházasság vétkesnek, bűnnek jelentetett volna ki; másodikat azt: hogy a’ polgári törvénynek, és az egyházi szertartások rendeletéinek eszméi összezavartatnak a’századunkhoz illő felvilágsitásnak ellenére: mert a* valódi felvilágosítás nézetem szerint nem egyéb, hanem az eszméknek tiszta elkülönzése. A" vádak között az egyházi rend ellen egyik az: hogy a‘ házassági a’ törvényben elismert szentségtől az áldás megtagadtatik olly esetekben, mellyekben félszázad alatt az áldás számos alkalommal megadatott, és hogy a’ passiva assistentia által a szentség világi tanuk előtti polgári kötéssé változtatott. Erre nézve már a' múlt országgyűlése alatt kimondatott t-ör: hogy nem az áldás, hanem az illető lelkész, és két tanuk előtti kijelentése a‘ jegyes feleknek teszi a' szentségnek velejét a’ tridenti concilium szerint; 2-szor: hogy ha bár némelly esetekben (mert ezek nem olly számosak valának)engedékenyebb is volt az egyházi rend: ez az akkori körülményekben, a' különböző felekezelek közti viszonyok tekintetéből, a’ szertartásra nézve, melly nem dogma, mentesíthetik, noha visszaélés volt; de miután a’ mostani körülményekben a’ porosz tartományokbeli, a’ catholica vallást sértő, későbbi királyi rendeletek után és Magyarországra nézve a’ reversalis levelek megszüntetésének kivánata idejében, a’catholica anyaszentegyháznak feje az illető régibb romai bullát ismételve felelevenítvén, azt szigorúan megtartatni rendelte, noha ezen rendelet maga nem dogma, de dogmára alapított egyházi szertartást elrendelő egyházi parancsolat: annak engedelmeskedni mellözhetlen kötelessége az egyházi rendnek, és egyes tagjainak. Mondatik a’ felirási fogalomban, hogy a’ ki hivatalát lélekisméretével meg nem egyeztetheti, az lépjen le arról, de ne hozza a polgári törvényt ellenkezésbe a’ vallással; e’ részben megvagyona’válasz abban: hogy az egyházi szertartás nem tartozván a polgári törvény köréhez, megtagadása avval nem is ellenkezhelik; de ha még úgy is volna: a hivatalról való lelépés, vagy országból való kiköltözés egyes egyénekre igen is alkalmazható; de hogy ez egész rendre nem alkalmazlathatik: további magyarázat nélkül is szembetűnő. Elöhozatik még az is: hogy a’ körlevelek tanja, és az azok szerinti eljárás a’ nem buzgókat elidegenitvén, vallástalanokká teszi, — a’buzgókat pedig olly lelki nyugtalanságba ejti, hogy a' catholica fél, házastársában és magzatiban bűnének tanúit tekintvén, még is a vélt bűnt folytatni kénytelen, mivel a’ házasság fel nem oldozható. Ezen vádat illetőleg már kijelentettem, hogy az illy okoskodás, melly különben igen is igen terhelő volna, a’ tény nyel ellenkező alaphoz > agyon szabva, és annálfogva minden következményei alaptalanok, és azért rágalmak; bár veszedelmesnek is mondják a’ vegyesházasságot a‘ catholica részre nézve,

mert a’ körlevelek, ha de vétkesnek, bűnösnek soha

sem jelentették ki; hanem a’ bűnbélyegével csak azon eljárást czímezik: a midőn a catholica lel mag zatjait nem catholica vallásban nevelteti: valamint azt ö herczegsége a föméltóságu ország prímása maina pon is kijelenteni már méltóztatott — a'nem buzgók vallásossággal nem bírván, azt nem is veszítheti'. De a’ vádaknak legszörnycbb súlya az: hogy az egyházi rend a házi egyetértésnek, és lelki nyugalomnak ft Ihá Fő-Rendi Sapló II. hőt.