1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
XUX. Ülés Fö-RR. naplója. September 25-én 1843. 17 um iránt Kendek ize- és felirái javaslata. sértetlen megtartsák, más részről az egyházi és lelki dolgokban, nevezet szerint: a’vegyesházasságoknak, az áldás-Verest,«! , nak, és szentszertartásoknak kiszolgáltatásában magukat az egyháznak elveik, szabályaik és törvényeikhez alkal-"*** mázzák. Ezen elszánt akaratjukat a’ püspökök én általam 1839-ben dec.30-ikán a’mígos Fö-RR. idősében nyíltan i’SS- kimondották. Azonban az egész 1839/10 országgyűlés alatt könnyen megfogható okokbul, minden rendelkezéstől breve wir tartózkodtak; nem enyészett el egészen a’ remény is. hogy az országgyűlésnek végén létre jő olly törvény, melly r!ace" a’vallásbeli viszonyokat elrendezze. — Ámde az országgyűlése annélkül, hogy illy törvény hozatott volna.wie*"' elszélyedvén, a’püspököknek csak e’keltő között kelle választanak: vagy minden intézkedés nélkül hagyni híveiket legalább is 4 esztendőkre, meddig t. i. az alkalom és idő törvényalkotásra ismét előkeriilendene; igy hagyni híveiket olly időben, midőn már majd mindenütt másutt e' tárgy és az abba vágó vallásos életkérdések eldöntve valónak, és midőn az egész catli. anyaszenlegyházlól elkülönözölten maradni, némi szakadást képezett volna;_ vagy rendelkezni mikép a' cath. anyaszentegyháznak lelke és tanítása kívánná, ’s a’ hazai törvénnyel megegyezlethető volna: ezen utolsó nézet választatott ’s igy jött létre az 1840-iki július 2-ikán a’ lelkipásztorokhoz intézett pásztori körlevél. Nagy gond forditlatolt ebben arra: hogy megadassák a’ császárnak, vagy is a’ világi hatalomnak a’mi a’császáré, megadassák az Istennek és az ő anyaszentegyházának a’ mi az Istené! — 3Iegrendeltetett: hogy az áldás és szent szertartások által az anyaszentegyháznak jóváhagyása, megerősítése olly házasságok fölött, mellyek az ő czélzata, szándéka, szabályai, törvényei ellen ki ne jelentessék.' Megrendelteteti más felöl: hogy a’ polgári hatalom ön körében követelt kivánatinak, és rendeletének teljes készséggel elégtétessék, — következőleg azon esetekben is, hol a’ gyermekeknek cath. neveltetése nem biztosit tátik, a’ lelkipásztorok előtt teljes eröjü hazásságok köttethessenek; ezek Hlyeknek és feloldhatlanoknak kijelentessenek, ’s hitelesen bejegyeztessenek. — Nem hiányzanak a’ körlevélben czélszerii utasítások is a’ végre: hogy ez utóbbi eljárásban a’ lelkipásztorok mindenkor teljes illendőséghez tartsák magukat. — Ezen körlevelek iránt két jegyzések fordulnak elő. Első az: hogy azok primási körlevélnek tulajdonképen nem mondathatnak, mert alkotásukban és szerkeztésökben minden akkoron jelenlevő püspökök résztvettek, de a’ távullevök is írásban kijelentett megegyezésükkel mindnyájan hozzájárultak; 2-ik az: hogy helytelen azon vád, mintha ezen pásztori levélben az állíttatnék, hogy a’ vegyesházasság természet és istenelleni bűn. A’ ki deákul tud, ezt a’ mi körlevelünkben nem találja, sőt a’ catholica tanítás és gyakorlat szerint is helyadalik tiszteletre méltó kivételeknek ugv, hogy valamikor a’ vegyesházassagokban az anyaszentegyháznak föltételei teljesittetnek, azokra az áldás és szertartások is kiszolgáltatnak. A’ körlevélben azon cath. személyről, a’ ki anyaszentegyházának törvényét megvetvén, magát igaz hite elvesztésének veszedelmére vakmerőn kiteszi, — a’ ki gyermekét az igaz hittől és anyaszentegyháztól, az üdvösségnek legbiztosabb eszközétől, elszakasztja, ekképen legfőbb javukat veszélyezteli: az illy személyről mondatik, hogy ezt cselekedvén, az Istennek és természetnek törvénye ellen vét! — Ezt a’ cath. hittan szerint logicai következetességgel bebizonyítani is lehet. — A’ cath. anyaszentegyház a' rom. pápában látható fejét tiszteli, ’s a’ cath. religiónak szabad gyakorlata magával hozza: hogy vele a’ lelkiekben a’ közlekedés lehetséges legyen. Jónak találtatott tehát, hogy illy fontos intézkedésünk a’szentséges rom. pápával, kinek beegyezése felül különben is teljes bizodalmunk vala, tudassuk, egyszersmind előtte aziránti reményünk is kijelentessék: hogy bölcseségében találand bizonyosan módot, miszerint a’ vegyesházasságoknál fökép a’ cath. lelkipásztoroknak jelenléte szükségéből eredett nehézségek a’ közbéke érdekében némileg enyhittessenek. A’ tárgy Felséges urunknak kegy. megegyezésével ö szentsége elibe terjesztetvén, 1841. ápril 30-káról kiadatott válasza, melly mind a’ catholikusokat a’ püspöki körlevélben rendelt eljárásra nézve megnyugtathatja, mind protestáns atyánkfiainak annyiban kedvező, hogy a’ fenálló törvény módosításának esetére az evangelicus lelkipásztorok előtt kötendő vegyesházasságok minden tekintetben teljes erejükben elismertetnek. Ezen pápai breve, minthogy csupán egyházi szabályt, csupán lelki üdvösségre vonatkozó dolgot, t. i. áldást és szent szertartásokat, és ezeknek föltételeit tárgyalja, ’s ugyanazért törvényünkbe nem ütközik: ö Felségének k. k. placelumát a’szokott záradékkal, ’s a’vele kapcsolatban levő legfelsőbb utasítás értelmében megnyeré olly meghagyás mellett: hogy midőn annak foglalatja a’ lelkipásztoroknak tudlokra adatik, egyszersmind az áldás nélküli eljárásban minden, a’ mi az illendőséget bánthatná, elmellöztessék. Szükséges lett tehát egy második körlevél, melly a’pápai brevcnek foglalatját s’ legfelsőbb utasítást a’ lelkipásztorokkal megismertesse. Kibocsáttatolt ez általam ugyan 1841-iki novemb. 19-ikén — más püspökök által valamivel későbben— de ahhoz, melly tőlem adatott ki, szinte hasonló modorban, ’s hasonló formában. Ezen körlevél deák nyelven szerkesztve, egyedül a’ lelkipásztorokhoz intéztetett; 's a' pápai brevének kivonatát, és pedig engesztelő szellemben szerkezeit kivonatát, foglaló magában. Említsem e a’ kettős vádat, mellyel ezen pásztori körlevél terheltetik? Egyik azt tartja: hogy ezen körlevélben nyíltan kijelentetik, hogy a’ vegyesházasságoknak nem római cath. lelkipásztor elölt kötetése botrány; de észre kell venni: kire és minő körülményekben alkalmazlalik ezen megrovás? — Alkalmaztalik egy ollyan nőre, a* kit sem intések, sem kérések arra nem birnak: hogy házassága kötésekor magát a’ hittől eltérésnek veszedelmére vakmerőn ki ne tegye, gyermekeit a’ cath. egyháztól el ne szakassza; — a’ ki egyházának, a' mellyhez még tettleg tartozik, törvényét annyira megveti, hogy házasságát annak szolgái elölt kölni vonakodik, és ezt akkor, mikor az olly tény löl öt a hazai törvénynek világos rendelete is ellilja, a’ hol mindezek öszve pontosainak, feleljen akár ki el nem logull catholicus: az illy teltet nem tartja e botránynak? Különben is ezen megrovást enybitni vagy megszüntetni fogja a’ hazai törvénynek javaslóit módosítása; de az a’ körlevélnek kiadásakor annyival szükségesebb \aia, mivel mu tatkozának már esetek, mellyekben a’ hazai törvény nem különben, mint az egyházi, foganatlan vala a kitérést meggátolni. — A’ másik vád visszaélésnek nevezi azt: hogy a romai levél a lelkipásztorokkal egész kitérje désében küzöltetelt ’s annak megtartása nekik kötelességül tétetett. Azonban tévedés rejlik azon állításban, mintha Fő-Rendi Napló II. köt. ^
