1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
18 XLIX. ülés Fő-RR. naplója. September 25-én 1843. Vegyesházas - a’ rom. breve egész kiterjedésében közöltelett volna. Már följebb emlitém, hogy miután a’ pápai brevébez a’ k. k. ’migadlí!!’placetum is hozzájárult, foglalatának kivonatát és ezt is engesztelő szellemben, azaz a’romai stylusnak némelly pn^^ta-étesb kiejtését majd kihagyva, majd meglágyítva közöltük. Ezen kivonatban a’cath. anyaszenlegyháznak látható íircvc ’* kir. fejétől egyedül lelki dolgokban adalolt utasítás és intézkedés pontosillatott öszve; ezen így összeponlosiloll kivonat a’KeiXVÍze-egyedül azokkal, a’ kiket legközelebbről illet, azaz a’lelkipásztorokkal legfelsőbb helyről vett utasítás nyomán nete is felírásközölletelt; végre nem csak megtartása, hanem megtartásának előforduló esetében egyszersmind minden illede- J ' ' ' lemmeli eljárás is ugyan a’ lelkipásztoroknak kötelességül tétetett; mind ezekben feltalaltatik az : mire szent religiónknak szabad gyakorlata feljogosít bennünket, de visszaélés nincs; és állásomhoz képést a’ lett volna inkább viszszaélés, ha egyedül a’ lelki dolgokban a‘ cath. religiónak érdekében intézkedő, ’s kegyelmes kir. placetnmmal ellátott brevét félre vetettem, vagy elhanyagoltam volna. A’foganatot és eredményeket tekintvén, mellyeket a’ körlevelek szültek a' lefolyt három esztendők alatt, tapasztaltuk : hogy az áldásnak , és szent szertartásoknak kiszolgáltatása nélkül az egész országban több száz házasságok köttettek, — következőleg, bogy azoknak olly esetekben, midőn a’ gyermekeknek a cath. nevelése nem biztosittatik, megtagadása a' vegyesházasságok elibe olly legyözheflen akadályokat, a mint állittatik, nem vet. Tapasztaltuk más részről, hogy sokakban az indiíTerentismus állal már-már eloltatolt keresztény Ilit újra felébredett, felelevenedett az erkölcsiségnek nem kis előmenetelére, mert egyedül a’ hit az, a’ mi a fenhéjáző emberi észnek dagályát megtörni, vagy legalább mérsékelni Képes. Továbbá a’házasságnak, mint szentségnek, méltó föltételéhez szükséges föltételek és készületek inkábbésinkább méltányolhattak: átaljában pedig a'házasság az érzelmeknek és földi érdekeknek köréből, a’mellyhez most közönségesen tapasztva van. az embernek magas rendeltetésével összefüggő nemesi) vágyakra emelkedni kezdett, a’mi bizonnyal az erkölcsiségnek nem csökkentésére, hanem gyarapítására szolgál. Tapasztaltaiéit ez föképen a' cath. néposztályban, mellyben ha mi nyugtalanság mutalkozék is cleinten : ez mindazonáltal az oktatás után lassankint lecsendesedék annyira, hogy annak kebeléből kevés, és arányilag igen kevés panaszok hallatnának; de nem hiányzónak arra is példák: hogy panaszok adattak be, inellyeket azok, a' kiknek nevükbe beadattak, magokénak nem ismerték. Mind e' mellett hogy a' törvényhatóságoknak közgyűléseiken mindjárt az első pásztori körlevelek fölötte nagy ellenkezésre találtak, — hogy azoknak visszavétele, vagy az áldásnak, és szent szertartásoknak eröszakoltatása végett több érdemes egyháziak, sőt püspökök is perbe idéztettek, az 1647: 14. t. czikknek felhozása mellett 600 fr. büntetésre kerestettek, — hogy ezen szigorúság a'pápai breve foglalatjának közlése után megketlöztetetf, ’s a' most említett büntetési fenyíték alatt a’ körlevél, a’ brevének ’s placetumnak közlése visszavonalniszorgoltatott: ezek mindeneknél tudva vannak. Tudva van, hogy ezen szigorú eljárás a’ törvényhatóságok által azon két véleményre alapittatott, t. i.: hogy az áldásnak, és a" szent szertartásoknak a‘ föltételezett esetekbeni megtagadása a’ vegyesházasságoknak akadályt okoz, ’s ennélfogva törvénysértés; ismét: hogy az 1647: 14. t. czikkben kijelölt 600 frt büntetés ezen esetre is alkalmazható. Innét eredtek folyadékképen a’ ts KK. és RRnek a’ jelen felirási javaslatban felhozott azon sérelmeik, és kivánataik: hogy a’ püspököknek eljárása a’ kir. Felség által roszaltassék, a’püspökök kiadott körleveleiknek visszavételére szoritfassanak, ő Felsége k. k. placetumát visszavonja, és jövendőre placetumi jogát az országgyűlésével megossza ’stb. — Fenséges cs. kir. Föherczeg! inéit. Fő-RRl én az állásnak és szent szertartásoknak ottani megtagadásában, hol a’ cath. egyház által kitűzött föltételeknek elég nem tétetik: törvénysértést nem találhatok; mert a’lelki dolgokat, és igy a’léleknek üdvösségére irányozott áldást, imádságokat, szent szertartásokat a’ polgári hatalom alól, ’s annak köréből mind maga a’ dolognak természete ’s a’ cath. egyháznak független önállása — autonómiája — mind maga az 179%: 26-dik t. czikk nyilván kivette; kivette ezt azon szavaival: „evangelici utriusque confessionis in iis, quae ad religionem pertinent, unice a religionis suae superioribus dependeant“ ; melly szavak, hogy nem csak az evangelicusokra, hanem a’ cath. egyháznak önállásánál fogva a’ catholicusokra még inkább illeszthetők, senki tagadni nem fogja; valamint tehát törvény és rendelet, melly az áldást kiszolgáltatni egyenesen parancsolná, fel nem hozatbalik: úgy midőn a’ vegyesházasság elibe akadályt vetni tilalmaztatik, másféle akadályról, mint a’ melly a’ polgári hatóság körébe tartozik, szó sem lehet. — Hasonlóul az 1647: 14-ik t. ez. is rendelete alá a’ vegyesházasságok akadályozását bizonyosan nem foglalta; avvagy lehetséges lelt volna e ez, holott akkor a’ protestánsok a’ vegyesházasságokat canonjaikban, agendáikban egész szigorúsággal tilalmazták!? — Végre az 179% : 26. t. ez. felidézi ugyan az előbb említett régi törvényt, de úgy idézi fel: hogy azt egyszersmind a’templomoknak, paplakoknak, iskoláknak, jövedelmeknek erőszakos elfoglalásaikra szorítja. A’ vegyesházasságok akadályozására tehát semmikép sincs az alkalmazásnak helye. — Ekképen az alapok nem állván, nem állhatnak a' ts KK. és RRnek azokra épített sérelmeik is. Én azonban ezeknek, valamint a’ placetum iránt nyilvánított nézetüknek is bővebb fejtegetésébe jelenleg nem ereszkedem, megelégedvén ezúttal az egész tárgyra felhozott némelly általános észrevételeimnek előterjesztésével, mellyekböl valamint a’ püspököknek, ez egész fenforgó ügyben egyenes szándékuk, a’ törvénysértéstől ovakodásuk ’s egyedül tisztük— hez, hivatásukhoz, szent hitünknek ’s a’ cath. anyaszenlegyháznak egységéhez ragaszkodásuk, egyszóval: hogy csak azt lelték, mit lenniük kellett, világosan kitűnik úgy: hogy ezeket méltányolni méltóztassanak, cs. kir. Fenségedet ’s a‘ mélt. Fö-RRet tisztelettel kérem. li. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Minthogy a’ lek. KK. és RR. most felolvasott izenetökben azt mondják, hogy minden a’ vegyesházasságokat érdeklő tárgyakat öszvefoglaló kérésüket a" felirási javaslatban előadják: nézetem szerint nem annyira az izenet, mint ezen felirási javaslat a’ mai tanácskozás tárgya. Ezen nézetből kimenve és ezen felírás hosszas és összebonyolódotl javaslatát figyelemmel ismételve olvasván, azt tapasztalom: hogy a’ lek. KK. és RR. által említett kérdések kétfélék, t. i. ollyanok, mellyckben a múlt eseményeket említvén, és azokra felhozott ítéleteiket kimondván, illetőleg káros következményeik ellen óvószereket hoznak
