1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 58. ülés
LVIH. ülés Fó-RR. naplója. October 28-án 1843. 107 RRnek. hallottam, ellenkezőt kívánok; kívánom t. i. a’ börtönrendszert legelőbb elövéletni. Ö mlga azt méllóztatott inon- Bunteti-uirdani: hogy előbb elvek, azután részletek tárgyaltassanak; systematice ez áll ugyan, de applicative reánk úgy, hiszem hogy nem áll. Nekünk t. i. — mint revisorium fórumnak — nem annyira feladatunk vizsgálni azon elveket, t>eti izcncte »■ mellyek in abstracto minden criminalis codex elvei: mint inkább azon elveknek, mellyekre a’telt. KK. és RR. elünkbe bocsátott tűrfenyitö munkálatukat alapították, vizsgálatába ereszkedni; már pedig a’ tek. KK. és RR. főelve úgy látszik nekem, hogy a’ magányrendszer alakítása és elfogadása; ennek tehát czélirányos vagy nem czélirányosságárél vitatkozni fő feladatunknak tartom. Általános elveknek discussiója mindig csak theoretical vitatkozás, melly csekély nézetem szerint inkább academiai, mint parliamentaris discussiók tárgya. Énnekem az a’ hitvallásom: hogy a’ törvényhozás sokkal helyesebben tészen, ha azon oldalán kezd meg valamellv tárgyat, melly a’ gyakorlati életbe vág. Gr. De la Motte Károly: — Hogy a’ büntető törvénykönyvnek 3. részei egymással összefüggésben vannak, minden ember tudja; nem is lehet máskép gondolni, mintsem hogy egybefüggésben legyenek; és épen ezen szempontból bátor vagyok egy harmadik indítványt előterjeszteni, t. i.: hogy, mivel olly összekötetésben van a’ 3. rész, ne kövessük mi a’KK. és RR. példáját abban, hogy részletenkint küldjük ismét nekik vissza izcneteinket: hanem dolgoznánk keresztül mind a13. részeit a’büntető törvénykönyvnek, és tartanók azt addig magunknál, inig az egészben megállapodás nem történik; ’s akkor, midőn megállapodunk az egészben, küldjük ál az egészet a’ KK. és RRnek azért, nehogy valamiként úgy járjunk vele, hogy némellvekben megegyezvén, már az első részben úgy megkötnénk kezeinket ha egyszer átkküldjük a'KK.ésRRhez, hogy többé visszalépés nem történhetik. Úgy tartom, ha ez ttesszük, mint mondám, urai vagyunk munkálatunknak, és azt mindig a’ változó körülményekhez képest megváltoztathatjuk mint azt a’ szükség magával hozandja. Ha a’ m. Főrendek ezen indítványomat elfogadják, úgy tartom, nem fog minket annyira érdekelni, hogy a’büntető törvénykönyv mellyik részével kezdődik tanácskozásunk; hanem át fogjuk látni, hogy ezen egész tárgynak practicabilitása a’ legnagyobb baj; mert akár hogy tekintjük a’ dolgot, — ha minden embert jóvá lehelne tenni, — ha az által, hogy a’ magány rendszer behozatik, a’ gonosztévőknek nagyobb részét lehetne jó útra hozni: úgy az minden áldozatokat megérdemelne, és ezt bizonyosan senki tagadni nem fogja; de mind a’ mellett szemelött kell tartani azt is: hogy jó embertől olly áldozatot ne kívánjunk, melly neki rettentő kárával tán romlásával történik. Itt elvről van szó, arról t. i., hogy magány rendszer legyen e vagy más? — A’ magány rendszerről tudjuk, hogy szerinte minden gonosztevőnek külön szobájának kell lenni, azt télen fűteni kell, felvigyázóra van szükség; tudjuk pedig, hogy vannak megyék, hol állandóan 700 foglyok vannak, és még más 700 kezességre van kieresztve: azért az meg nem állhat, ’s fökép ha eltörültetnék a’ halálos és testi büntetés, azon 700 rab helyett tudja isten hánnyal szaporodandnék a’ rabok száma: és kérdem: azon megye mit fog tenni, ha neki 1000 vagy több szobákat kell épitetni, fütetni, és rájok felvigyázást eszközöltetni?; ennek következése az lesz: hogy a’ jó ’s csendes polgár áldozatja lesz a’ gonosztevőknek; én pedig nem hinném, hogy az ultimus finis societatis ez volna; — az lehet a’ végczél, hogy a’ rósz ember bűnhődjék, és a’jó ember kárát ne vallja. Tegyünk m. Főrendek! áldozatot, de ne ollyat, melly a’jó embert megrontsa és tönkre tegye. Én tehát mivel gyakorlatilag veszem a’ dolgot, miután leginkább elvről van a’ szó: hogy legyen e’ magán rendszer vagy ne? — ha ezen inditványomát elfogadják a’ m. Főrendek, hogy [. i. addig tartsuk magunknál e’ tárgyat egészen, mig a’büntető törvénykönyvnek mind a’három részét bevégeztük: én nem bánom akármin kezdjük tanácskozásunkat; de ha azt fogadják el a’ m. Főrendek, hogy ezt vagy amazt kell előre lenni, t. i. hogy azon rendet kell követni, mellyet a’ KK. és RR. követtek: akkor megvallom, mivel a’ magány rendszert inpracticabilisnak tartom, miután nincs annyi tehetségünk, mikép annyi külön börtönöket építsünk; ne hogy liiában dolgozzunk, azon esetre a’ liptói főispán ö mélt. indítványát elfogadom; ez állal leghamarabb fog kitűnni a’ dolognak practicabilitása vagy inpracticabilitása. Gr. Károlyi Lajos, abauji főispán: — Három indítvány tétetett úgy szólván; a’ liptói Főispán úr azon rendet kívánja követni, mellyel a’ büntető törvénykönyvet a’ KK. és RR. hozzánk átküldötték; gróf Teleky Domokos indítványa pedig oda megy ki: hogy bekellene várni a’ KK. és RRnek a’ büntető eljárásról küldendő munkálatukat. Én tagadom azt, hogy ezen munkálat mind három része egymással olly szoros összekötetésben van, hogy egyik tárgyat a’másik nélkül végkép elvégezni alig tehetne; hogy igen kívánatos, ha mind a’3. rész előttünk volna, megengedem; ez nem zárja ki azt, hogy egyikben se lehessen salvis cautelis külön is dolgozni, és igy, ha jól felfogtam a’ dolgot, arra voksolok azon vonalon akarván menni, mellyet cs. kir. Fenséged kitűzött, ’s nekem azon okoskodás legjobban tetszik, melly szerint a’ tanácskozás a’ börtön rendszer elővételével kezdődjék, és különösen gróf De La Molle Károly urnák előadása is arra bir; mert ha inpracticabilitás existál, ez által legjobban fogjuk látni, hogy a’ magány börtönrendszer magmaradhat e vagy sem? Gr. Cziráky János: — Méltóztatott cs. kir. Fenséged bölcs elnöki tapintattal tanácskozás tárgyául kitűzni azon kérdést: valljon a’ KK. és RR. által átküldött 1-sö vagy 3-ik része a’ büntető törvénykönyvnek legyen e tanácskozás tárgya? — Tétetett ez alkalommal egy érdekes indítvány, hogy mindenekelőtt a’ büntető törvénykönyvnek 2-ik része, melly a büntető eljárásról szól, vétessék fel, addig pedig az 1-sö és 3-ik résznek tanácskozás alá vétele halasztassék el. — Nem tagadhatom azt, hogy mind azon okok, mellyek clöhozallak, nagy nyomossággal bírnak; és ha a’ 2-ik rész fog tanácskozás alá jöni, azokra kellő tekintettel lenni mindnyájunk kötelessége lesz; azonban azt is elismerem, mikép ezen munkáiéinak mind a’ három része — mint minden rendszeres munkálatnál lenni kell — egymással szoros kapcsolatban van; de hogy azon részeknek egymással elválhallan kapcsolata volna: azt elismerni nem akarom azért sem, mivel a’ KK. és RR. gyakorlatilag megmutatták azt, hogy azokat egymástól elválva tárgyalni lehet : mert az 1-sö és 3-ik rész tárgyaltatott, a’ 2-ik részbe pedig mind eddig nem bocsátkoz-42 *
