1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 58. ülés
164 LVIII. ülés Fö-RR. naplója. October 28-án 1843. Riinletö -lür - vénykönyv iránt kétrendbeli izcnetc a Hitnek. hogy most ezen tárgyal ne vegyük fel, hanem várjuk be, midőn annak azon ága jő fel a’ KK. és RRtöl, melly e’ .tárgyban az egészei eldöntő és domináló kérdést, t. í. mikép alkottassék az ítélő hatalom? foglalja magában. Gróf Apponyi Gyüryy: — Azok, miket az elöltem szóló mlgos úr felhozott, bizonyosan igen fontosak, és akkor, midőn a" lek. KK. és RR. által átküldendő második részét a’ büntető munkálatnak fel fogjuk venni, nagy figyelmet érdemlendnek; mindazáltal ö mlgának okoskodását nem méltányolhatom annyira, hogy abban meggyőződhetném, miszerint ezen két munkálat, melly már készen van, elhalasztassék azon időre , midőn a’ tek. KK. és RR. az országos választmány javaslatának 2-ik részét is átvizsgálták. Nem találok itt olly véghetetlen kapcsolatot, hogy ezen 3 résznek egyikét a' másika nélkül nem lehetne felvenni; illy kapcsolatot épen csak az első és a’ harmadik rész között találok. Előbb átküldölték a’ tek. KK. és RR. a’ crim. codexet, azután a’ börtön rendszert; ’s ezek közölt van az a’ szoros összekötetés: miszerint lehetetlen sikerrel a’ büntetőtörvényt kidolgozni, mielőtt a" börtönrendszer megállapítlalotl; de hogy büntetőtörvényeket ne lehessen kidolgozni a' bírói eljárás meghatározása elölt: azt el nem ismerhetem. Kétséget nem szenvedhet, hogy lehetetlen akár a’ büntetés nemét kimondani, akár a’ büntetéseket a‘ bűn fokozatához alkalmaztatni, mig a' börtönrendszer nincsen elhatározva, és nem tudjuk, miilyenek lesznek a'büntetések. Tudva van azon kívül a' mlgos Fö-RR. előtt, hogy a'tek. KK. és RR. és maga az országos választmány is olly büntető törvénykönyvet dolgozott ki, mellynek csak föltételesen, t. i. csak azon esetben lehet hasznát venni, ha az általa kidolgozott magány-rendszer fogadlatik el. Azon kérdés tehát: hogy valljon a’ magány-rendszer hazánkra nézve szükséges és czélszerii e? — valljon képesek vagyunk e annyi áldozatokat hozni? — valljon megengedi e a’ nemzet szelleme és miveltségének átlapolja, hogy illy rendszer hozatlassék be? — random — ezen kérdés mindenekelőtt eldöntendő; mert ha ezen kérdésre nemlegesen találnának felelni a’ mélt. Fö-RR., miután a* büntető törvénykönyv tárgyalását már befejezték volna, kérdem: mi haszna lelt volna azon tanácskozásoknak?; — ha pedig igenlegesen felelnének a’ mllgos Fö-RR. ezen kérdésre: akkor annál biztosabban fognak haladni a* büntető törvény vizsgálatában, minélinkább tudják: mi annak az alapja? Én tehát, hogy hosszas ne legyek, méltányolva azon kérdéseket, mellyeket gróf Teleky Domokos űr bölcsen előadott, és mellyekre — mint mondám — bizonyosan akkor , midőn a’ büntető törvénykönyvnek második része tárgyalása alá kerülend, figyelemmel leszünk valamennyien: azt hiszem, hogy ö cs. k. Föherczegsége által előadott kérdés lenne mindenekelőtt eldöntendő, és erre nézve ahhoz csatolom magamat, mit Lipló megye főispánja előadott, t. i. hogy a’ börtönrendszerrel kezdjük meg a' tanácskozást. Báró Eütcös József— Cs. kir. Fenséged felszólításának következésében két indítvány tétetett itt; egyik az: hogy a* hozzánk által küldött büntető törvénykönyvnek egyes részletei ne azon a' renden vétessenek fel, mellyen hozzánk küldettek; másik az: hogy egyátaljában ne vétessenek fel addig, mig a’ tek. KK. és RR. a’ büntető törvénykönyvnek második részét, melly a’ büntető eljárást tárgyazza, nem fogják hozzánk küldeni. Mlgos gróf Apponyi György űr úgy vélekedik: hogy ezen három rész, mellyekböl a’ criminalis viszonyokat elrendező országos választmány munkálata áll. egymás közölt szoros összefüggés és kapcsolatban nincsen; ha pedig van, azon kapcsolat leginkább létez a’ börtönrendszer, és büntető törvénykönyv között. Részemről egészen ellenkező véleményben vagyok, és azt hiszem: hogy csakugyan mind a’ három rész szoros összefüggésben van egymással; ha azonban több vagy kevesebb összefüggésről van a’ szó, kétségkívül a1 büntető eljárásnak a’ bűntettekről szóló részszel szorosabb összekötetése van, mint melly a’ büntető résznek törvénykönyv, és a’ börtönrendszer között létez. Azt. hogy a’két indítvány közölt mellyikhez csatoljam véleményemet: csak azon kérdésnek mikénti felelete határozza el, t.i. hogy a’börtön rendszerben foglaltatnak e több olly kérdések, mellyek a’büntető törvény és büntető eljárás mikénti meghatározására befolyással lesznek ? — vagy pedig a‘ büntető eljárásban foglaltatnak e több olly kérdések, mellyek a‘ büntető törvény és börtönrendszer megállapítására nézve több befolyással lesznek? — és igy állítván fel a’ kérdést — én tökéletes meggyőződésem szerint a’ büntető eljárásnak adom az elsőbbséget;— megfogom mondani okaimat. Mondatott, hogy az egész büntető törvénykönyv a‘ börtönrendszer állal föltételeztelik és csak reá van alapítva, ‘s ez azon alapelv, mellyen Liptó megye főispánja által telt indítvány alapul. Ha ezen elv nem áll, az indítvány nem fogadlatik el: tökéletesen megvagyok győződve, hogy a’ börtönrendszernek miként elfogadása befolyással lehet a’törvénykönyvre, és arra határozhatja a" mlgos Fö-RRet: hogy a’ büntetésekre nézve teendő szabályoknál a’ codexbcn némelly változtatásokat tegyenek, még nagyobb befolyással lesz az a‘ bíróra, ki ezen büntető törvényeket alkalmazni fogja; de ha az mondatik: hogy a" büntetés nemeknek meghatározása a’ büntető törvénjkönyvnek fő alapját teszi: ezen tételt egyátaljában tagadom, miután meggyőződésem szerint a' büntető törvénykönyvnek tökélye nem az egyes büntetések meghatározásában, hanem egészen másban keresendő. A' büntető törvénykönyvnek két-lényeges kivántatósága van, hogy a’ büntető törvénykönyv czéljának megfeleljen; szükséges először: hogy a’bűntetteknek szoros ’s lehetségig tökéletes definitioját foglalja magában; 2-or: hogy az egyes bűntettekre szabott büntetések között igazságos arány (proportio) tartassák fen. Ila valamelly büntető törvénykönyvben ezen két lényeges megkivántatóság feltaláltunk: akár melly szigorúak legyenek az egyes büntetések, a’ polgár nem vádolhatja a' büntető törvényeket kegyellenséggel: mert a’ bűntetteknek szoros definitioja által biztosítva van arról, hogy olly tett, melly a’ törvénykönyvben megpendítve nincsen, bűntettnek canonizáltatni nem fog, és hogy igazságos arány szerint fog reá is kiméretni a’ büntetés. Hogy pedig nem csak a’világ más részeiben, hanem Magyarországban is és jelesen a‘büntető törvénykönyv kidolgozásával munkálódó országos választmány elölt is ezen gondolat és ezenczél állott: a'büntető törvénykönyv tárgyában beadott munkálat legvilágosabban bizonyítja; mert ha a' büntető törvénykönyv tökélye nem ezen két megkivántatóság létezésében, hanem a’ büntetés nemnek meghatározásában fekszik, akkor a'mlgos Fö-RR. ezen büntető törvénykönyvi javaslattal nem tehetnek mást, mint azt egészen elvetni, mert azon esetre ezen büntető törvénykönyv minden kétségen kívül a’ legtökéletlenebb munka.
