1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 58. ülés
LVIII. ülés Fő-RR. naplója. October 28-án 1843. 105 melly valaha készült: miután semmi büntető törvénykönyvet nem ismerek, mellyben a’bírónak nagyobb szabad- Bünteia-iürság és működési kör engedtetik. De én nem hiszem, hogy a‘ méltóságos Fö-RR. ugyfognak vélekedni;irln^kiuendsöt azt gondolom: hogy maga az általam igen tisztelt indítványozó főispán úr, ha indítványának követ- beliRi*enete»’ kezéseit megfogja fontolni, indítványától önként vissza fog lépni; mert ugyanis, ha itt felállittatik, hogy a’ büntető törvénykönyvről tanácskozni nem lehet a’ nélkül, hogy előbb a’ börtönrendszerben határoztunk volna, azaz, hogy a’ börtön rendszerről határoznunk kell, mielőtt a' büntető törvénykönyvről határozhatunk: ezen állításnak szükséges következése az, hogy valamint a' határozatban a’ büntetörendszernek meg kell előzni a’ büntető törvényeket: úgy az alkalmazásban is a’ büntető törvényeket nem lebet előbb életbe léptetni, mielőtt a’ börtönrendszer 3Iagyarország minden lömlöczében alkalmazva nincsen; azaz, miután mi nem reménylhetjük, hogy a’ börtönrendszer Magyarországon általánosságban egy hamar létesülhessen úgy, hogy csak ezen börtönrendszeren alapuló büntető törvényeket, és azzal összekötetésben levő büntető eljárást is 15 vagy 20 évekig Magyarországban éleibe léptetni nem akarjuk, vagy más szavakkal, hogy a' középkori — mert megvallom criminalis tekintetben 3Iagyarországot a’ civilisált országok közé nem számítom — kínzó ’s igazságtalan büntetési modort még 15 vagy 20 évig fenakarják tartani, és kérdem: valljon akarhatjuk e ezt? — Ha csakugyan a’börtönrendszer alapja a’ büntető törvénynek: akkor a’világnak minden törvényhozói az austria császártól kezdve Livingslonig hibáztak, midőn országukba criminalis codexet hoztak be olly korban, midőn ezen országok büntetőrendszere megalapítva még nem volt, miután olly országot a’ mltgos úr nem fog mutatni, a’ hol a’ criminalis codex 30—40 évek óta létezvén, már a’ börtönrendszer is az egész országban hasonlóan volna elintézve, és egy börtön és a’ másik között nem volna különbség. — És miért kívántatik hát, hogy a‘ büntető törvénykönyv a’ börtönrendszer megalapítása által megelöztessék?; kétségen kívül azért: mert kívánatos, hogy a’büntetés minden a’bűntettre hasonló arányban mondassák ki; de ez, bár miként iparkodjék a’ törvényhozás, nem a’ törvényhozásnak működése által érethetik el, hanem csak a’jól elrendezeti bírói hatalomnak lehet következése. A’codexben magában még azon esetre nézve is, ha az ország minden börtöneiben ugyan azon rendszer léteznék is, még biztosítás nincsen, hogy a’ bűnösök hasonlókép fognak büntettetni: — mert egyes egyéneknek valamint bűnössége: úgy érzékenysége olly annyira különböző, hogy a‘ büntetéseknek fokozatjait a’ törvényhozás az egyes esetekben előre nem határozhatja meg; kell tehát a' bírónak szabadságot adni akár olly mértékben, mint azt tette az országos választmány, akár kisebb mértékben; de mindenesetre egy kört kell engedni neki, mellyben a’ büntetést kiszabhassa és alkalmazhassa; ez pedig legvilágosabb bizonysága annak, hogy a' büntető törvénykönyv nem a’ büntetések szoros meghatározásában keresheti tökélyét; mit csak akkor mondhatnánk, ha a’ büntető törvény absolut büntetéseket állítana fel, raelylyeket a' bírónak semmiesetre megváltoztatni nem lehet, nem szabad. Ezekből kiindulva, meg vagyok győződve, hogy a’ börtönrendszer a’ büntető törvény alapját nem tevén, annak meghatározása arra, hogy a’ büntető törvényről rendelkezzünk, egyátaljában nem szükséges; miből világosan az következik: hogy azon esetre is, ha az ajánlott börtönrendszer einem fogadtatnék is, a’ büntető törvénykönyv azért egész épségben megmaradhatna, ’s legfeljebb más büntetési scálát kellene kidolgoznunk; mi magában úgy is biztos philosophicus elveken nem alapulván, olly munka, mellyet bárki félóra alatt elvégezhet. Tekintsenek a’ mélt. Fö-RR. akár melly codexbe, és mondják meg, hogy nincs e abban egy maximum, és egy minimum megalapítva?; — miután pedig nálunk ez utolsó megalapítva nincsen, ezen codex a’ büntetések minden nemei mellett megállhat; mert akár melly büntetési rendszer fogadtatnék is el a’ méltóságos Fö-RR. által, nem hiszem, hogy vagy nagyobb büntetések halároztatnának meg, mint mellvek e’ büntető törvénykönyvben mint maximumok állíttatnak lel , vagy hogy a’ büntetésekben még lejebb szállhatnak, mint ezen codex, melly még minimumot sem állapított meg. A’ büntető eljárásra nézve nézetem egészen különböző; én a’ büntető eljárást a’ büntető törvénnyel olly szoros öszvekötetésben látom lenni, hogy e’ keltőt egymástól egyátaljában elszakasztani nem akarnám; mert akár milly jó codex készíttessék, ha a' büntető eljárásra nézve bizonyos garantiák nincsenek adva, a’ büntető törvények által nem nyertünk semmit. Az eljárásban vannak sok kérdések, mellvek ha igy vagy úgy dőlnek el, minket arra fognak kényszeríteni: hogyha keresztül mentünk is a’codexen, módosítások tétele végett ismét viszszatérjünk. Példát hozok fel; mindjárt a’ büntető törvény 1-sö szakaszában arról van szó: hogy kik legyenek ezen büntető törvénykönyvnek alája vetve?; itt ki van mondva minden embernek a’ törvényelötli tökéletes egyenlősége. Kérdésen kivid a‘ mlgos Fö-RR., bármelly szép azon praerogativa, mellyel eddig a’nemesi és egyházi rend Magyarországban élvezett, ha az eljárás úgy fog elintéztetni, hogy az által senki önkénynek kitéve ne legyen, valamint az alsó tábla: úgy a’ m. Fö-RR. is helybe fogják hagyni ezen rendszabályt és szívesen lefognak kiváltságaikról és előjogaikról mondani;— de kérdem: nem lehet e képzelni olly procedúrát — pedig nem szükség a’képzelethez nagyon folyamodni ’s elég volna 3Iagyarországon körül tekinteni azon procedúrára, melly most a" nemtelenekre alkalmaztatik — valljon ha az eljárásban a’vádlottnak garantiák nincsenek nyújtva, ha az eljárás, perbefogás és más számtalan kérdések úgy dőlnek el, miszerint magunkat személyes szabadságunkban biztosítva nem láthatjuk: lehelne e kívánni, hogy mi magunkat a' codex ezen 1-sö fejezetének alája vessük? — Ha valaki, én vagyok barátja a’ törvényes egyenlőségnek; és úgy hiszem, nem lesz senki a’ mlgos Fö-RR. közöli, ki a’ törvényelötli egyenlőséget inkább kívánná és pártolná, mint én; de nyilván és ünnepélyesen kijelentem: hogy a’ procedúrának olly nemei lehetnek, hol én nemesi kiváltságomról lemondani nem akarnék, miután az egyenlőség, melly után én vágyódom, nem az elnyomás, hanem a’szabadsági egyenlőségben áll. Így van példáid a’büntetésekre nézve a’büntető törvénykönyvben, hogy a maximumok nagyok, ’s minimum megállapítva nincsen; ’s ha a’ bírói hatalom úgy rendezletik el, hogy az mind felülről, mind alulról tökéletesen független legyen: azt tartom, jobbat nem tehetünk, mint a’ bírónak annyi szabadságot adni; de ha a’ bírói hatalom úgy rendezletik, hogy az felülről függésben áll, vagy alulról facliók, corleskedések Fő-Rendi Napló II. köt. 42
