1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 58. ülés
LVIII. ülés Fő-RR. naplója. October 28-án 1843. 163 KK. és RR. által egyedül a’ magánrendszerre alapított büntető törvénykönyvnek nem csak tetemesen változni Büntet«-törkellene, sőt ezen esetben világos: hogy az ennek átvizsgálására fordított fáradságnak és időnek veszni kellene;iJnUéfrenV mellvnek elkerülése tekintetéből is vélekedésem tehát az: miszerint a’ börtönrendszer mindenekelőtt vétessék1>cli izum,e a' J , - , Iliinek, tanácskozás ata. — Gróf Telektj Domokos: — Jóllehet az előttem szólott tisztelt főispán űr indítványának részleteire több észrevételeim lennének, mindazáltal pártolom indítványának azon eszméjét, miszerint azon sorozattól, mellyben a’ tárgy mintegy kész munkálat áll előttünk, eltérve, elvekből kíván kiindulni. Ezt kívánja a’ Iogicai sorozat, melly mindig az általánosságról száll le a’ részletekre; de véleményem szerint ezen fő eszme, melly a’ fenforgó munkálatot dominálja, mellyböl a’ Iogicai sorozatnál fogva ezen tárgynak ki kell indulni: nem a’ börtönrendszer, hanem azon igen fontos és lényeges kérdés: miként alkottassék a’ büntető hatalom? — Hogyha tehát a’ munkálatnak legfőbb eszméjét kívánjuk megragadni, azon kérdést kell mindenekelőtt eldönteni, mellynek eldöntését az igazság kiszolgáltatásának czélszerüsége, és alkotmányos érdekek egyaránt kívánják. — Mi az ítélő- ’s büntető-hatalom eljárásának czélszeröségét illeti: bizonyos, hogy a’ törvényhozó bármelly okos és megfontoló legyen is, csak a’ büntetését tudja megállapítani; de az egyes eseteket, mellyck alkalom szüleményei, kimerítni, meghatározni nem képes. Hogy e’fölött hosszasabban ne szóljak, tekintsük meg a’ létező büntető-törvénykönyveket, tekintsük meg például a’ franczia codexet, melly bizonyosan korának legszebb szüleménye; átalános elvek azok, mellyek abban kimondatnak, ’s például 5 évtől tízig, 2töl — 6-ig, 3lól -8-ig terjedő büntetések szakainak abban. Ezen maximum és minimum közt a’ helyest és alkalmast megítélni mindig a’ bírónak kötelessége, ‘s épen azért kívántak minden törvényhozások a’ bíró iránti bizodalom által pótolni codexeik tökéletlenségét. Nem egyes’ személyek iránti bizodalom ez, hanem bizodalma azon meggyőződésnek, miszerint azon bíró, kinek függetlensége alkotmányos intézvéuyek állal van biztosítva, alkotmány és törvények szellemében fog eljárni, — alkotmány és törvény érdekében fogja a’törvények hiányát pótolni. így hát igazság kiszolgáltatása szempontjából is az első kérdés az: miként fogjanak itélöszékeink alkottatni? Ha fontos e’szcniponlbul a’kérdés: még fontosabb alkotmányos tekintetből. Hazánkban ugyanis a’ törvényhozó és végrehajtó hatalom felruházva azon kellékekkel működnek, mellyekkel alkotmány érdekei kívánják; de ha az Ítélő hatalmat tekintjük, mellynek lényeges része a’ büntető hatalom, — ha ez eddigelé egyfelől csak nem merőben szabadon munkálkodott, úgyszólván törvényektől nem korlátolva, ’s egyedül a’ gyakorlat és itélőbirák józanságán alapulva: úgy más felöl ugyanazon ítélő hatalom igen nagy korlátját nyerte a’ törvények tökéletlenségében és hiányában; mert ugyanis a’ bűnök azon neménél, hol az igazgatás és nemzeti érdekek összecsapása a’ legtöbbször történik, a’ politicus vétkeknél mondom, büntető hatalom eljárását a’ törvények hiánya korlátozta, minthogy kivéve a’ crimen laesae majestatis a’ nota és infamia eseteit hazánkban a’ politicus vétkekre úgyszólván institutum sem létezett. Minélfogva az illy esetek, mint nagy fontosságú politicai kérdések, vitattak igazgatás és nemzet közt. Ezt biztosítják a’közelebbi évek példái is, midőn a’ büntető hatalomnak az említett mezőn való eljárása mint alkotmányos kérdés vitaltalotl igazgatás és nemzet közt; ’s a’ menynyiben még nem döntetett el, most is függőben van; ’s voltak publicisták, kik azt hitték, hogy logicus fogalmat állitnak fel, midőn azt mondják, hogy csak két hatalom létez, t. i. a’ törvényhozói és végrehajtói hatalom; ’s ezen szempontba! kiindulva az itélöhatalmat merőben a’ végrehajtó hatalomhoz sorolták. De ez teljességgel nem áll, — ez ellen a’ dolog valósága támad fel, mert tiszta: hogy az ítélő hatalom épen úgy atyafias a’ törvényhozói, mint végrehajtói hatalommal; és akkor, midőn a’ bíró a’ törvényben megállított maximum és minimum közt az esetekhez képest az ítéletet hozza: mindannyiszor alkalom szerint hoz törvényt; igy hát sokkal helyesebb azon fogalom, miszerint ítélő hatalomnak, mint magában függetlennek, nemzet és uralkodás kebeléből kell kiindulni, ’s függetlenül állani mind a’végrehajtó, mind a’ törvényhozó hatalomtól. Ezekből kiindulva alkotmányos tekintetben fontos kérdés az: hogy a’ büntető hatalom mikép alkottassék? — és m. Fö-RR! akkor, a’ midőn még nem mentek feledésbe azon idők, midőn a’ büntető hatalomnak kihágásától az ország súlyos sebeket vett: akkor ezen kérdésnek alkotmányos fontossága még szembetűnőbb. — A’ harmadik szempont, mellyböl kiindulva azon kérdésnek eldöntését kívánom elhatároztatni: a" munkálatnak czélszerii ellálhatása; meri ugyanis azon kérdés megvitatván, ’s eldöntetvén, hogyha az ítélő hatalom úgy fog alkottatni, mint ezt az alkotmány érdekei kívánják: akkor mind azok, kik némi aggodalommal viseltetnének az iránt, hogy az ítélő hatalom az eddiginél nagyobb kellékekkel ruháztatik fel — hajlandók annak mind azt megadni mi szükséges, hogy hatalmát teljesen és akadály nélkül gyakorolja. Ugyan is most van először arról szó: hogy ítélő hatalmunkat minden szükséges kellékekkel felruházzuk; melly ha előre el nem döntetik, — ha az iránt bizonytalanságban hagyatunk: akkor mindenki azon meggyőződésből indul ki, hogy alkotmányos nemzetnek az alkotmányos érdekeket mindig szemelött kell tartani, ’s nem lesz hajlandó annak minden kellékeket megadni, mert bizonyosan nem lehet semmi érdeke a’csendnek, nem a’rendnek, bár melly bájoló vonzalommal és alkotmányos ember előtt olly erővel bírjon is, bogyót az alkotmányos szabadság legkevesebb koczkáztatására birja. Ebben az esetben, mondom, mindenki, ki ugyan a’ rendet és csendet óhajtja, de a’ baslillénak bár melly dilátátiójától retteg, kevésbbé lesz hajlandó erőteljes és pontos büntető eljárásra nyújtani kezét. Az általam indítványozott kérdés vétetvén tanácskozás alá, hihetőleg lesznek, kik az eskültszékektöl fogják föltételezni az egészet; valamint ollyanok, kik, mint sem az országos választmánynak véleménye, jobbnak itélendik, hogy meg álljon,’s inkább nem időre várni, midőn valamint mi, úgy kormányunk is inkább meg lesz érve arra: hogy szabadság, alkotmány és rend közt a helyes irányt eltalálja; lesznek talán ollyan vélemények is: hogyha a’ politicus vétkekre kifogás tetetnék, a dolog kiegyenlítése könnyebb leend. Minden esetre ezen eszmék megvitathatván és megállapodás történvén, bizonyosan sokkal biztosabban fogunk a’ tárgy előállításában haladni, mintha elölegesen a börtön rendszerbe megyünk be: mert ekkor már bizonyos lesz a’ visszalépés. Ezekből kiindulva kívánságom az; 41 * t