1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 13. ülés

34

XITÍ. ülés Fö-RR. naplója. Junius 28-án 1843.

Turmctci no-rencS(5iien eszi", (Jay; milly féklelenséget és fanokat idéz elő az ifjúság- és kispapokban, — mint hirdeti: hogy nem sokára itt Pozsonyban Orosz fog törvényt szabni; hogy az Orosz conslituliót adand minden hozzá csatlakozandó szláv népeknek: megmondom, hogy zsivióznak az orosz czárjukért az ilyrek, ’s hogy gúnyolják és üldözik a’ nem ilyrekel: — bebizonyítom. hogy a’ csillagos és félholdas ilyrek a’ magyaroktól elszakittalni és több szláv népekkel egyesülve független nagy ilyr birodalmat alapítni akarnak; — megbizonyithatom, hogy ezen alapítást már 1832-ben tervezék, — tehát hogy a’ nagy ilyr agyréme nem reactió, hanem valóságos actió kitűzött czéljnk elérésére, és, fájdalom! még a’ tartományi közgyűlésekben is írásban és nyomtatásban elterjeszletelt azon hivtelenséget maga után vonó eszme: hogy a’ magyar alkotmányt csak addig szükség fentarlani, mig más utón valami mást nem szerezhetnek; — megmutatom, miért és mint kedveli és pártolja a’ papság a’ félholdas ilyreket, — hogy egy bizonyos főnöknél szabad olly nyomtatásokat osztani, mellyeken az ilyr czím ’s görög korona van, ’s hogy ezen főnök mint buzdította a’ népet az ilyrismusra, mint idézte elő azon borzasztó és gyalázatos zágrábi tisztválaszlást, — ’s hogy ugyan azon főnök még akkor is, midőn ö Felsége roszalta az ilyrismust, a’ midőn kispapok ő nagyságát horvátország bánját nyilvánosan kigúnyolták, — midőn nép forrongást előidézni akartak, ’s koronás Fejedelmünk ellen kárhoztató szavakat emeltek, — mondom — még akkor is pártolta őket; — sokat kellene még megemlítenem, de mint mondám, halasztóm akkorra, midőn az ilyrismus fog tárgyaltatni, most a’ követválasztásra.

Igaz ugyan, hogy erre a’ nemesség tagadhatlan jogánál fogva nagyobb számmal összejött ’s remegett az ilyr, reme^lt egy bizonyos főnök is, mert egy pillanatra látszott a’többség, látszott az ilyrek bukása; ezt, hogy az a' főnök meggátolhassa , egy politicai tapintatot gondolt ki, de mit helyesleni nem lehet; elég az, hogy a’ gyűlés a’ nélkül, hogy megkezdetett volna, eloszlattatok, ’s harmad napon, uj halár idő kitűzése nélkül, megtartatott, mit szentesítni ’s törvényesnek mondani nem lehet; — mivel tehát sem orosz kancsukának, sem ilyr forradalmi vörös sapkának embere nem vagyok, de kreis-kapitányság alá sem akarok kerülni, hanem jó királyhoz rendiden hű magyar nemzet tagja akarok maradni: de különben is a’ kormány a’ horvátországi bajok orvoslását kellelinél tovább halasztja, én pedig a’ törvényes rendet, inelly sarkából egészen kiemeltetek, óhajtóm; azért pártolom a’ ts KK. és RR. izenetét.

Gróf Széchen Miklós, pozsegai főispán : Ámbár a’ kérdéses horvátországi gyűlésen én is jelen voltam, és abban résztvettem, mégis azokután, mellyeket egyaránt a’ bán és zágrábi püspök ö excja bővebben, környülállásosan, és hitelesen előadni méltóztattak, többet a’ történtekről szólani csak azért is feleslegesnek tartom, mivel az én meggyőződésem szerint az egész dolog nem országgyűlési tanácskozás alá való; a’ mi legjobban kitetszik, ha a’ nm. Fő-RR. az üzenetet minden tekintet nélkül a’ horvátokra nézve csak in abstracto és in thesi felvenni méltóztatnak. Akkor a’ kérdés igy áll: lehet e sikere ollyan panasznak, melly valamelly az országgyűlésre hiteles bizonyítványokkal megjelent követek ellen választásuk iránt tétetik; és lehet e tovább ollyan panaszt, vagy inkább vádat az országgyűlésből pártolólag ö Felsége eleibe terjeszteni? Mind a’ kettőre nézve csekély ítéletem szerint — a’ feleletnek csak tagadónak kell lenni; nem lehet síikére ollyan panasznak, mert ahhoz, hogy valaki követnek ismertessék, csak hiteles bizonyítványok szükségesek: de mellyeknek minden további megvizsgálása, hogyan keletkeztek? valam'nt egyrészről szokatlan és az országosan összegyűlt RRre nézve gyakorlatilag lehetetlen, úgy más részről veszedelmes, és minden jó rendet felbontó volna; mert minden választásban minoritás is lévén, igen természetes, hogy a’ példa egyszer adatván, az elégiiletlenek az országgyűlést kifogásokkal, és vádokkal elárasztani, bizonyosan einem mulasztandanák. Ilasonlóképen ollyan vádat az országgyűlésből pártfogólag ő Felsége eleibe terjeszteni sem lehet, mert az osztó igazság azt hozván magával, hogy ítélet előtt mind a’ két fél kihallgattassék; pártfogásnak olt pedig helye nincsen, hol a’ kihallgatás meg nem történt, de különben országgyülésileg megsem történhetik. Ezeket tehát már most a’ szőnyegen levő tárgyra alkalmaztatván, minekutána a' horvát követek hiteles bizonyítványokkal ide érkeztek; — minekutána az ellenük tett óvás azoknak hitelét megnem gyengítheti;— minekutána elvégre a’kérdéses panasznak megvizsgálása és eldöntése a’ közigazgatási útra tartozik : mindezekre a’ tsKK. ésRRel figyelmelessé tenni és fölszólittalni kívánnám, hogy ezen tárgynak további vitatásával felhagyni szíveskedjenek.

Gróf Drakocics Sándor: — A’mit a’KK. és RR. a’jelenvaló üzenetben kívánnak, olly igazságosnak tartom, hogy azt pártolni kötelességemnek éreztem. Engedjék nekem meg a" mélt. Fő-RR., hogy én is, az én felfogásom szerint, egy pillanatot vessek azokra, mik egy esztendő előtt a’ horvát honban történtek, és azon helyzetre, mellyben az oda való nemesség most létez; ’s azon nemesség, melly horvát maradni akar, melly Magyarországhoz való kapcsoltatását, és az avval eddig fenálló jó egyetértést továbbá is feltartatni kívánja —, melly szeretett Fejedelmiinkhez, koronánk és alkotmányunkhoz hűen ragaszkodván, ebben tartják biztosságukat — , melly szelídség és béke szeretetéről ön maga megtagadásával elegendő bizonyságot adottt. Május 30-án múlt esztendeje annak, hogy az ilyrismus. ama pokolból eredelt eszme, testté lön, és magát egész csúfságában mutatta. — Május 30-án úgy mondám, volta’ gyászos nap, mellyben a’zágrábi tisztujitáskor az odavaló nemességnek nagyobb része — melly a’ legjelesebb szándékból, kiváltképen pedig a’ főispán felszólításánál fogva, fegyver nélkül jelent meg — egy idegen öltözetű ésjobbadán nemtelenekből álló, úgy nevezett ilyr csapat által fegyvereskézzel megtámadtatok, és több megsebesitések után az országház udvarából kiüzetett, a’ hol a’ győzedelmes főispán, e’ könnyen nyert gyözedelme után, csak a’ vörös sapkásokkal tartott tisztujítást. Elő nem akarom itt hozni mind azon erőszakos és törvénytelen telteket, mellyek ez alkalommal és később elkövettettek, és ezt máskorra halasztóm; de mellékesen megjegyzem azt, hogy a’ horvátban is foly ama nemes vér, melly a’ gyalázatot soha el nem tűri, azt soha el nem felejtheti; — hogy a’ horvát is érti az önérzés és becsület magyarázását, és elegendő bátorsággal bir, megboszúlni azt, a’ mi rajta olly csúfosan elkövettetett. Kellő volt tehát most a’ horvátoknak teendő: vagy t. i. fegyver ellen fegyvert fogni, és fegyver által magoknak elégletelt szerezni, a’ mi igen könnyű lelt volna, mert többségben