1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 13. ülés
XIII. ülés Fö-RR. naplója. Junius 28-án 1843. 35 voltak; vagy pedig felírás utján igazságért esedezni; e' kettő közölt a’ szelidebb mód választatott, és igy minek-Tur,5mezeine utána a’legszebb jogától megfosztalolt nemesség ezen tisztujitás ellen óvást azon ünnepélyes kijelentéssel telt volna, ,rrt"' hogy ő az illy törvénytelenül választott tisztikart, mint ollyant, soha el nem isméri, soha el nem fogadja — egy részről a’ turopolyai nemesség, mind ő Felségéhez, mind pedig a’ magyar vármegyékhez folyamodott; melly utóbbi folyamodás, a’ mint a’ m. Fő-RR. jól tudják, az egész anyaországban a’ legélénkebb viszhangratalált —; más részről pedig a’ többi nemesség, az úgynevezett horvát párt, mind az ilyrismus, mind ezen tisztujitási kicsapongások végett, egy alázatos felírást ö Felsége elébe tejresztett. — mellynek következése az volt, hogy az előadottaknak megvizsgálására azonnal egy kir. biztos neveztetett ki. Örömmel és háladatos érzettel töltötte ezen atyáskodó kir. rendelet minden hű horvát polgárnak keblét, és egész bizodalommal várta most a’ sérelemnek orvoslását, a’ szent igazságnak kiszolgáltatását, — de fájdalommal legyen mondva, e’szép reményében megcsalatkozolt. Eljött ugyan a’ kir. biztos, de nem tiistint, csak 3 hónap után; — elkezdette azután munkálatát, de ezt félbeszakasztva befejezte végre vizsgálatát, de ennek eredményéről mitsem tudunk, mitsem tapasztalunk. A’ mi pedig legfájdalmasabb az: hogy a* kir. biztos ő mélt. a’ vizsgálatot nem az egész felírás tárgyára, hanem csak egy részére terjesztette ki, hogy ö az ilyrismust a’ tisztujitási kicsapongásoktól elkülönözte, az irományokat, és bizonyságokat azzal a* parancscsal vissza utasította: hogy kihagyattatván azokból mind az, a’mi az ilyrismust érdekli, ezek más modorban, és csak igy alkalmaztatva adattassanak ismét által — a’mi meg is történt, — és igy megtörtént az, hogy az ilyrismus, melly a’ horvát honban minden zavar, súrlódás, viszálkodásnak, és békétlenségnek kútfeje, egy egész hosszú esztendőnek lefolyta után még eddig vizsgálatlanul maradt. Eljött e’ közben a’ tartományi gyűlésre kijelelt határnap, mellyre, a’ szép nemesi jognak gyakorlására nemcsak a’ turómezei — hanem Zágráb vármegyének minden részeiből a’ nagyobb és kis birtoku nemesség nagy számban jelent meg; — megjelent pedig nagy számban azért, hogy bizonyítsa az által, bogy Zágráb vármegyében a’ nemességnek nagy többsége nem az ábránd ilyr párthoz tartozik, hanem igazi jó horvát. — Látván ezen igy kifejtett erőt az ilyr párt, és meggyőződvén arról, hogy éles fegyvereivel már nem győzhet azért, mert nem volt most egyedül felfegyverkezve — befolyása által oda birta a’ bán ő excellenliáját, hogy ö egy báni conferentiát tartott, mellyben ámbár a’ kis birtoku nemesség csendesen állott a’ piaczon, ámbár hogy semmit el nem követett, a’ miből egy rósz vagy ellenséges szándokot csak gyanúsítani lehetett volna, és ámbár a’ vármegyeház teremébe még be sem ment, a’ tartományi gyűlés, a’ nélkül, hogy kezdetet vett volna, felfüggeszletett, és pedig csak azon félelemből, mivel a’ közcsend és bátorság az által, hogy a’ nemesség nagy számban megjelent, veszélyeztethetnék; továbbá az halároztatott el, hogy még ö Felségétől a’ felterjesztendő felírásra a’ kir. válasz aziránt megnem érkeznék: hogy a’jelen állapotban a’ tartományi gyűlés Zágrábban tartassák e vagy nem? ez addig nem is fog tartatni. Erről értesiltetvén az egész gyűlt közönség, nem csak a’ turopolyai nemesség, hanem a’ horvát pártnak legnagyobb része is, mind foglaltitosságai végeit, mind azon okoknál fogva, hogy ott az időt hiába ne töltse, Zágrábból eltávozott és haza indult — ; másnap, midőn ezen felírásnak felolvastatása, és felterjesztése végett ismét összejött a’ báni conferentia — itt az ilyr szellem látván, hogy a’horvát párttól már nincs mit félnie, egészen megváltoztatta tegnapi végzését, és a’ tartományi gyűlésnek tartását jövő napra elrendelte. Ezen végzés ellen a’ még Zágrábban lévő párt kis részéről óvás tétetett ugyan, és megkérdett a’ bán ő excája, hogy a’ gyűlést, vagy hogy legalább e1 követválasztást még egy pár napra, addig t. i. halasztani méltóztatnék, mig az eltávozott nemesség vissza nem érkeznék, — de ez meg nem nyerethetett; és igy megtörtént a’ követválasztás, elvégzödölt a’tartományi gyűlés a’nélkül, hogy a’ horvát párt, és az ahhoz tartozó turopolya nemesség abban legkisebb részt vett volna.Ezek mind tények, és ezekből világosan kitetszik az, hogy mind a’ tavali tisztujitás, mind a’ mostani követválasztás az ilyrismusnak szüleménye. Ila ezen követválasztási mód által a’ zavar, összeütközés, vagy vérengzés talán elhárittatott ugyan, de azért azt törvényesnek elismerni, vagy azt szentesíteni sehogy sem lehet; azért ; nyiltszivüen, és határozottan kijelentem azt: hogy minekutána a1 követválasztás a’ nemesség legnagyobb részének kirekesztésével és kijátszásával — úgy szinte két törvényhatóságnak, nevezetesen pedig Körös vármegyének és Turopolyának befolyása nélkül történt, én az ekkép választolt követeket törvényeseknek soha cinem ismerem. Ila ama szótehetséggel bírnék, melly meggyőz, és megindít, még sokat mondanék és eleven színekkel lefesteném azon keserves életet, azon üldözéseket, inellyeknek a’ horvátok az ilyr párt részéről — mert ennek kezében vagyon most a’ hatalom, mellyet ö czéljaira igen is jól használ — ki vannak téve; — úgy szinte azon kétes állapotot, mellybe a’ horvátok az által is jutottak, hogy ők a’ törvénytelenül választott tisztikart, mint ollyant, einem ismervén, ezt sem házi sem közdolgaikban már egy egész esztendő óta nem használhatják, és nem használják; — de érezvén gyengeségemet, ellállok attól, és most nem tehetek egyebet, minthogy a’ nagy mélt. Fő-Rendeket egész bizodalommal felszólítsam arra: miszerint a’szegény horvát honnak kibékülésére és a’ régen várt igazságnak kiszolgáltatására a’ KK. és RRnek segédkezet nyújtani, és igy a’ jelen üzenetet, mellyel én első lépésnek tekintek ezen szép czélnak elérésére, egész kiterjedésében elfogadni méltózlassanak. Gróf Teleki László: — Cs. kir. Fenséged azon bölcs felszólításának, hogy most az ilyrismus dolgát ne tárgyaljuk, hanem azt későbbre halasszuk, midőn ez a’ tek. KK. és RR. által élőnkbe fog adatni, engedelmeskedni kívánván, — csupán csak a’szőnyegen lévő tárgyra szorítom vélekedésemet. —Előrebocsátom mélt. Fö-RRdck! azt, hogy az országgyűlést itélüszéknek én sem tartom; de mindazáltal, az országgyűlés legfőbb hatóságainak egyikét abban látom, hogy felügyeljen arra: mikint mind az egyes választók, mind az egész törvényhatóságok választási szabadságukban föntarlassanak, úgy, hogy mindazok, kik itt mint követek ’s képviselők jelennek meg, az illető törvényhatóságokban valóságos többség által legyenek választva. Tudom azt, hogy nem jó a’ törvényhozó testnek illyes tárgyakba részletesen ereszkedni, mert ez, mint már emlittelett, veszélyezlelné a’ törvényhatóságok y*
