1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 13. ülés
XIII. ülés Fő-RR. naplója. Junius 28-án 1843. 29 Már természetemnél fogva minden lulságoknak ellensége voltam mindig, mert soha sem tapasztaltam azoknak, Turmexdeineinég ha a’legártatlanabb dolgokban mutatkoztak is, üdvös gyümölcsét; de helyzetem, ágy is mint püspöké, úgyis mint"“"1,1 ,ranl banális helytartóé, azt hozta magával, hogy a’ felhevült kedélyeket csillapítsam inkább, sem mint jobban feltüzeljem; a’ megzavart békét, viszonyos bizodalmát ne zavarjam még jobban, hanem inkább helyreállítani iparkodjam; melly tisztemben, mennyire, a’ körülállások engedték, csekély tehetségem szerint lelkismeretesen elisjár— tain; — a’mit talán annál könnyebb rólam elhinni, minthogy Magyarországban születvén, és ezen dicső hazának köszönvén létemet, nevelésemet,’s evvel, úgy szólván, mindenemet—, valóban egy elvetemedett embernek kellene lennem: ha hogy illy kegyes szülőföldem ellen, akar minemii idegenkedést keblemben forralhattam, hazám ellen indulatoskodhattam volna. Valóban az olly ember szivét nehezen érinthette valaha az önön hazája iránti szeretetnek gyengéd érzelme, a’ ki másoknak illy valamit tulajdoníthat; még pedig ollyanoknak, kik közhivatalokban meg őszülvén , illy méltatlanul sóba sem vádoltattak, de még illy elaljasodásról nem is gyanúsittattak. De bogy én az ilyr túlzásoknak nemcsak pártolója sóba sem, hanem minden alkalommal ellenzője, csillapítója voltam, csak hogy némellyeket említsek, tanúsítják: 1-ör: seminariumom iránt tett rendeleteim, mellyeket olly szigorúaknak tartott a’ nevendék ifjúság, hogy egy azok következtében a’ papi ruhát létévé, azon nyilatkozattal: hogy olly országban, hol a’ papnak hazafinak lenni nem szabad, pappá lenni nem akar. Ennek példáját, amint nekem a’ seminarium előjárósága jelentette, többen követni készültek, de mind e’mellett én tett rendeletimnél állhatatosan megmaradtam. És hogyannakutána is milly szigorú büntetések alá vettettek legyen több illy tulságokba keveredett ifjak, az egész papság, és város, de még ö excja a’ bán elölt is tudva vagyon. De tanúsítják azt 2-or: a’ megyei papsághoz — pásztori leveleim: sőt 3-or : egész nyilvános életem, és nevezetesen, némelly az oltani gyülekezetekben mondott csekély beszédeim, mellyekböl egynéhány, az ottani KK. és RR. kívánságára nyomtatásban is megjelent. — Hogy én az ilyr túlzások csillapítására nézve más modort választottam magamnak, mint a’ millyenl (urómezö grófja kívánt volna, azt szívesen elismerem. Ö nyilván azt akará, hogy én az ö pártjához csatlakozzam. De én azt nemcsak azért, mivel már helyzetem, és állásomnál fogva is semmi párthoz nem csatlakozhattam, hanem még más okoknál fogva sem tehettem. Nem tehettem 1-ör: azért, mert abban a’ hiszeinben voltam, leszek is mindig, hogy nem jó homlokkal neki esni a’ kőfalnak, és hogy ha az, ki valamelly háznak lakosait megakarja egymás közt békéltetni, abba — mint a’ német közmondás tartja — ajtóval bepuflan, bizonyosan kudarezot vall; 2-or: azért, minthogy lelki elöjáró lévén, híveim, és a’ nép bizodalmát nem bitangolhattam. jól tudván, hogy az illy bizodahnatvesztett elöjáró, mégpedig lelki elöjáró, üdvös siikerrel többé nem működhetik; elvesztem pedig kétségkívül a’ nép — a' publicum — bizodalmát, ha a’ turómezei gróf pártjával szövetkezem, melly Horvátországban bizonyára közbizodalommal, és szereltei nem igen dicsekedhetik; de 3-or: azért sem állhattam én a’ turómezei gróf pártjához, minthogy én annak elveiben egyébiránt sem osztozhattam soha. Én, hogy csak egyet említsek, soha einem tökélhetném magamat, mint a’ turómezei utasítás tartja, hogy minden sérelmeket pártolandok; mert én azt, mit pártolandó volnék, eleve tudni kívánnám minemii? tudniilik: ollyan e, hogy azt meggyőződésem szerint, melly egyébiránt hibás is lebet, de még is önön meggyőződésein szerint alaposnak tarthatom; és hogy ha már igy le is akarnám kötelezni magamat, azt olly olcsó áron talán nem tenném, mint a’ turómezei gróf, ki ezen pártfogásáért csak azt a’ csekélységet köti ki magának, hogy a’magyar nemes megyék viszont zágrábmegye tisztújitása megsemmisítését kieszközölni méllóztassanak. Én továbbá nyerserö használásával soha sem kívánnám a’ közdolgok csendes törvényes lefolyását veszélyeztetni. Efféle elvekhez — mondom — én nem járulhatnék, de soha sem is fogok járulni, akármelly absurdumokról gyanusíttassam is a’ turómezei gróf állal. Sokat mondhatnék én még ezen tárgyról, de attól tartok, hogy már iscs. kir. Fenséged és a’nagy mélt. Fö-RR. békeliirésével visszaélek, és minthogy az állítások csak általánosak a’ panaszos iratokban, én is ezúttal csak általánosságban maradok; banemha egyes adatok hozatnának fel, azoknak részletesen is, kivált ha egyltis idő engedtetik, megfelelni mindig kész leszek; az én ügyvédem engem einem hágy, pedig nem rósz ügyvéd a’ tiszta lelkiismeret! — De minthogy a’ dolog önön becsületemet érdekli, melly legnagyobb kincse minden érzékeny embernek, bátorkodom még egypár észrevételt kapcsolni a’mondottakhoz. Egy részint kevéssé furcsának találom: hogy én most egyszerre az ilyrismus már nemcsak pártfogójának, hanem főnökének avattatom, noha a’ kérdésben levő horvátországi gyülekezet előtt mások részesüllek az illyféle dicsőségben; és noha én, ki az ilyrismus csoportiban, becsületemre mondom, soha még csak közember, vagy káplár szerepet sem játszottam, az illy rögtönös előléptetésre érdemetlennek tartom magamat; de más részint a’ dolgot majd csak nem természetesnek találom : hiszen az én tanácsadásaira kijátszásiinra, rászedésimre sült ki olly roszúl, t. i. a’ turómezei gróf elvei, és kivánatai ellen, az utolsó követválasztás; tehát, akarom, nem akarom, ilyrnek, sőt ilyrfönöknek kell lennem; ámbátor még az által, ha hogy valaki fejét nem akarja ketté hasittatni, vagy szemét kidöfetni, vagy ha a’ dolgok törvényes, százados szokáson alapult lefolytának felforgalásához nem akar nyers erőnek használatával járulni, úgy látszik, még ilyrré, vagy isten tudja, mivé nem varázsollalik az ember. De a’ mi csekély személyemet illeti: még csak hagyján ; hanem hogy a’ turómezei gróf Ilorvát- és Slavonia országok összegyűlt KKait ésRReil, és igy annak városait, vármegyéit, káptalanait, püspökeit, föispánait, gr- Széchen ö excjával, a’ki mégis, mind a’horvátország közgyűlésén, mind önön vármegyéjében lelkesen nyilatkozott az ilyrismus ellen, — sőt magával tisztelt bánunkkal együtt, ilyr párt nevezete alatt herculeskinl egy lökéssel az ilyrismus örvényébe sodorja, azt már magam is egykissé sokallom. És hogy ha ez valóban igy vagyon, hogy ha mind azon 173, részszerint hatóságok, részszerint úri személyek, kik bánális levelek által az utóbbi országos gyülekezetre megvoltak híva, és kik közt csak nyolezan találtatnak a’ protestáló levélben az aláirottak közölt, és még ezek közt is két nőszemély; hogy ha — mondom — mind ezek az ilyrismus mámorától el vannak tántorítva : Fö-liendi Napló l. köt. 8
