1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 13. ülés
28 XIII. ülés Fő-RR. naplója. Junius 28-án 1843. Turmpiei ne-így tehát ő excjának, a’bánnak, hatalmában nem is állott többé, illy módon ülést tartani, minthogy az. a’ hatómesség iránt.g^go^ követei közbenjötte nélkül, mindenesetre érvénytelen lelt volna. De mondatik: hogy a’nemesség, egy ö Felsége eleibe terjesztendő felírás űrügye alatt, kijátszattalván, a’ városból eltávozott; de hogy ez kijátszatás volt légyen, semmikép be nem bizonyittatik. Igaz ugyan, hogy az nap, melly a’ gyűlés megnyitására elvolt határozva, délután conferentia tartatott, és ebben a’ többség egy felírásnak készítését határozta el, sok, elég keserű ’s hosszú tanácskozások után; igaz az is, hogy más nap reggelre ismét conferentia volt rendelve, és hogy ekkor a’ felírás helyett az országos ülések megnyitása más napra határoztatott, tudniillik, a’ ki illy körüállásokban volt már, tudja, hogy gyakran a’ szempillantás szokta elhatározni, mitlevö legyen az elnök illy szövevényes, sőt veszélyes dolgok közepette ? — Nem ármánykodásból történt ez, hanem minthogy egy részint az illy felírás, már csak az a’nélkül is igen rövid idő tekinteténél fogva, sok nehézségekkel volt öszszekölve, más részről a’ köznemességnek egy része elköltözvén, a’dolog’ rendes lcfolyla többé akadályozva nem volt: ő excja bölcsesége azon eszmére jött, hogy talán nem volna többé szükség a’ felírásra és az egybegyült Rendek ezt szívesen elfogadták, jussok is volt elfogadni: mert valamint az előbbi napon önön hatalmából elhatározta a’ többség, hogy felírás készítessék, úgy ismét, megváltozván a' kőrülállások, ugyan azon többség hatalmában állott a’ felírás helyett ülést határozni. Nem történt tehát egyéb, minthogy, eltávozván a’ kiknek úgy is semmi jussok az országos dolgok személyes tárgyalásához nem volt, és igy a’ dolog’ csendes, és törvényés lefolyása többé nem akadályoztatván.*'«' gyűlés százados szokás szerint megtartatott, a’ követek megválasztanak, pedig úgy, a’ mint századokon keresztül szoktak volt megválasztatni; az utasítás meg adatott, a’ mint mindig és százados szokás útján szokott volt adatni. — De az sem áll, hogy többé meg nem jelenhettek az eltávozottak; hiszen 24. órával eleve tudatott a’gyűlés tartása; a’lurmezeiek tehát kényelmesen ismét megjelenhettek volna másnapra, valamint asszonyaik majd csaknem mindennap megszoktak jelenni a’ zágrábi piaczra. pedig jól korán, noha csak az nap indulnak el a’ várostól egy két órára fekvő lakásaikból. Mondatik továbbá: hogy én adtam legyen ezen tanácsot ö exjának, vagy is, a’ mint a’ turmezö grófja igen udvariasan fejezi ki magát: hogy én szedtem volna reá ő exját a’ bánt. De ez ismét homlokegyenest ütközik az igazságba. Hivatkozom ő excjára, és n. m. gr. Széchenre, kik bizonyosan az én kedvemért, de akárki más kedvéért, sem képesek valamit állítani, a’ méltóztassanak megmondani, valljon én tőlem jött légyen e ezen tanács, vagy sem? valljon voksoltam e én még csak a’ felírás mellett is? — ha én lettem volna kútfeje a’ dolognak, valóban nem tagadnám, sőt dicsőségnek tartanám, hogy az én agyamban termelt azon gondolat, mellynek teljesítése az egybegyült Rendeket, sőt az egész várost, de még magukat a1 turómezei nemeseket is, a’ fern egető veszélytől megmentette; mondom magokat a’ lurmezei nemeseket is, — mert valóban ők köszönhetik leginkább ö excja a’ bán, és az egybegyült országos Rendek bülcseségének, hogy igy ütött ki a’ dolog; mert, hogy ha elsőnap tartatik a’ gyűlés, valóban nem tudom, hány turómezei nemes fog megmenekülhetni, legalább ép testtel, az ellenük ollyannvira felbőszült városból? De hiszen más illy igazságok is mondattak, ’s mondatnak jelenlegis. Csak még egyet említek: mondatott, még pedig, magamnak szemembe a’turómezei gróf által (ismét ö excjokra hivatkozom), hogy én két három száz plébánost, káplányt csöditcltem össze ugyan ezen országos gyülekezetre pártoskodásból, kik közül némellyek még pisztolokkal is el valónak látva — pisztolos, fegyveres papok! már magában is egy kissé nevetséges dolog!! De mondhatom becsületemre, hogy én soha, sem ez alkalomkor, sem az előtt még csak egyetlen egy papot sem hilvain meg a’ gyülekezetre, sőt a’ követek választásakor megolvastatván az egyháziszemélyek a’ varasdi alispán által, azokon kívül, kik az asztalnál ültünk, tizenegyen találtattak, még pedig a’zógrábbiakkal együtt, mi egész Horváth, és Slavonia országokra, és magára Zágráb városára nézve is, épen csekélység, minthogy magában Zágrábban egy nagy káptalan, nagy seminarium, kir. convictus, lyceum, academia, 12 egyháziszemélyböl álló praebendariusok collegiuma, és több plébánia léteznek, — úgy hogy többektől hallottam: miszerint talán még soha sem volt olly kevés egyháziszemély a’ gyülekezeten, mint ez alkalomkor. Ezt csak azért említem, hogy kitessék, milly szigorúan az igazságnak alapjaira vannak építve ezen panaszok, ezen előadások! Valóban az ember nem tudja mit csudáljon bennük inkább: a’ pontos valódis ágot-e, a’ szoros logicát, a’ parliamentalis finom tapintatott, vagy a’ gyengéd illendőséget? — Egyébiránt, fenséges cs. kir. Föherczeg, n. mélt. Fő-RR.! nyers erő keserű gyümölcsöket szokott teremni, és a’ hol anyagi zsarnokság uralkodik, olt a’ szellemi szabadságnak, sőt minden jólétnek vége. Fris emlékezetünkben vágynak még amaz esetek, némelly magyarországi megyékben, mellyek hallattára, olvasására, majd csak el nem vérzett szivünk, ’s mellyek a’ külföld előtt is valóban nem nagy díszt ruháztak hazánkra. — Úgy gondolom, hogy az a’ mi feladatunk, és egyike ezen országgyűlés főbb kötelességeinek, miszerint ezen botrányoknak, és borzasztó eseményeknek valahára vége szakaszlassék, nem pedig, hogy azoknak köre vármegyékről, és egyes hatóságokról még az országos gyülekezetekre is kitérj eszlessék. De ezekről többet nem szólok, hanem minthogy a’ turómezei gróf engem, ismételve, az ilyrismus pártfogójának, sőt főnökének bélyegez, el nem mulaszthatom, hogy ezen tekintetben is ne nyilatkozzam. Nem tagadom én, hogy már a’ mull országgyűlésen sejdíleltem, sőt aggodalmamat az iránt, valamint a napló tanúsítja, ezen teremben ki is jelentettem, hogy némelly, Horvátországot, és Slavoniát érdeklő tárgyakban lett lépések, nyilatkozatok, horváthonban visszahatást szülendenek. Ezen visszahatás annál korában bekövetkezett, minthogy azt egynéhány magyar hatóságok határozatai, levelek visszaküldései, és bizonyos magyarlapok’ szűnni nemakaró ingerlései gyorsan érlelték; — nemtagadom tovább: hogy ezen visszahatás sokaknál azon tulságokra fajult el, mellyek ilyrmozgalmak nevezete alatt, olly figyelmet gerjesztettek országszerte; — ezeket — mondom — nemlagadom; de tagadom, és mindig tagadni fogom: hogy én ezen visszahatásnak, annálinkább pedig, ezen tulságoknak csak messziről is előmozdítója voltam légyen. v-i.
