1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 36. ülés

234

XXXVI. ülés Fő-RR. naplója. September 2-án 1843.

Maeyarnyelv germelléki részek Horvátországhoz tartoznak, és ennek kiegészítő részét képezik. Ezeket előre bocsátván _ n.

neVwrgyai'ása"wlg11 Fö-RR! bővebb felvilágosítás végett még következendöket hozzá adni bátor vagyok; a’ lengermelléki részek három a’ fiumei kormányzó alatt levő törvényhatóságot foglalnak magokban, t. i. fmme szabad kikötőjét, városát és kerületét; és a’ mi a’ tengermelléki kamarai kerületet, fiúmé szabad kikötőjét, városát és kerületét illeti: f. c. augustus 23-ai országos ülésben lett nyilatkozatomra hivatkozom; a’ Bukkari és tengermelléki kerületet illetőleg pedig meg kell jegyeznem: hogy ezek régóta és jelenleg is Horvátországnak kiegészítő részét teszik, — portái Horvátország portáihoz számíttatnak (mivel azon 135% portából, melly Horvátországot illeti, 2. Bukkari városa és kerületére, 1 és % a’ tengermelléki kamarai kerületre esik), az országos mind készpénzbeli mind termesztményekböl álló ajánlatokhoz, a’ teslörsereg alapítványa kiegészítéséhez, a' kir. honoráriumokhoz, a’ nemzeti museumhoz, jankovicsi gyűjteményhez, magyar színházhoz, országgyűlési- és báni beigtatási költségekhez, Horvátország Rendéi által meghatározott arány szerint, járultak — kik katona állítás alkalmával az ujonczok számát ezen két törvényhatóságra nézve a’társországok közgyűlésén meghatározták, tehát jogaik folytonos gyakorlatában vágynak; — a' tengermelléki kamarai kerületre nézve, mellyet 2-ik József császár 1788-ban Zágráb vármegyétől elszakasztott, ugyan azon megye hatóságát a’ nemesekre mainapig is kiterjeszti, azoknak személyes pereit Ítéli, őket fölkelések alkalmával összeírja, nemeseinek lajstromába igtalja, tisztulásokra meghívja, és ezen jogának gyakorlatában ö Felségének 1808—ik évi august. 9-iki kegy. leirata által meghagyatván — több újabb 1836. évi rcarcz. 8-diki, septemb. 26-iki, 1841 december ö-kán a’ n. mélt. m. k. helytartóság utján érkezeit k. k. válaszok által ismételve megerősítetett; minek következésében az említett megye országos ajánlatok alkalmával a' fenérintett kerületekben levő nemeseket hegyi járásbeli szolgabirája és esküttje által összeiralja, ezen összeírás szerint közgyűlésében a* reájok eső pénzösszeget meghatározza, és kulpántuli részeinek adószedője által be is szedeti; miért a’ nmlfgu Fö-RR. a’KK. és RRhez 1835 évi septemb. 12-én költ viszon-izenetükben a’ tengermelléki koronái kerületet, törvénykezési tekintetben, Ilorváthon legközelebb eső törvényhatóságával, t. i. Zágráb megyével, összekapcsolandónak indítványozták; ezen két törvényhatóság a’ fiumei kormányzó igazgatása alatt vagyon ugyan; de ép azért ezen kormányzó Bukkari Fő-kapitány és a’ tengermellék főnöke Dalmát-, Ilorvát- és Tótországok közgyűlésein a' többi főispánok közölt kinevezése rendje szerint üléssel és szavazattal bir; és a' mostani mélt. kormányzó úr és Horvátország áltáljában, jelesen pedig, Zágráb vármegye közt mindaddig a’ legjobb, a’ legnagyobb összhang uralkodott, a’ közigazgatás szokott utján csendesen és békésén folyt és semmi kifogásnak, panasznak helye nem volt. Világosan bebizonyítva lévén tehát: hogy ezen két törvényhatóság Horvátországhoz tartozik, nehogy azon okbul, mert a‘ fiumei kormányzó alá tartoznak, a’ KK. és RR. által használt ..magyar tengermellék“ nevezete által Horvátországra nézve káros következtelések vonalassanak, ezen kifejezést mellöztetni kívánnám. —

Gr. Pál/fn József: — Csak röviden azt jelentem ki a’ tisztelt követ urnák óvására nézve: miszerint nem méltózlatott figyelmezni arra, mit előadtam: hogy napló lévén, nem szükséges az óvás, miután minden egyes vélemény bejö a’ naplóba; és igv ez által küldői előtt magát igazolhatja. Egyébiránt mi a' protestalióját illeti: igaz, hogy az 1791 : 26. t. ez. ellen is tétetett protestálió, és igy az most is tétethetik; csak hogy ennek is épen azon sikere lesz: mi volt az 1791 : 26-dik t. ez. iránti protestatiónak, mellyröl ez mondatik a’ törvényben: „protestatione in perpetuum nihil valente“; ennélfogva, ha kívánja a’ követ úr, illy sikerű protestatiót bevehetünk; egyébiránt úgy vélem, hogy a’ követ urnák a’ kir. resolutiókra való hivatkozása fölösleges, miután alkotmányos országban vagyunk, és nem resolutiók, hanem törvények szerint igazgattatunk. Egyébiránt mi a’ tengermellékröl lett észrevételét illeti a’ követ urnák: hivatkozom az 1825: 13-dik t. ez. világos szavaira: „Partes regni transsavanas, maritimas item, quae alias nomine littoralis hungarici veniunt, bello 1809 avulsas, eodem feliciter terminato iterum reaplicatas fuisse, hanc reaplicationem SS. et 00. pro sera posteritatis memoria legi inserendam decreverunt“; ennélfogva én nem gondolnám, hogy különbség van magyar- és horvát-tengermellék között; hanem csak egy van, t. i. magyar-tengermellék; azt vélem tehát: hogy a’ mit a’ KK. és RR. e’ részben Fiume helyeit megemlíteni kívánnak a törvényczikkben, semmi olly változás, mi lényeges volna, és előbbeni határozatunkkal ellenkeznék. Egyébiránt a határidő kitételére nézve sem lévén módosítás a1 ts KK. és RR. javaslatában, a" ts KK. és RR. szerkezetéhez járulok.

Nádor ö cs. kir. fensége:— Azoknak felvilágosítására, mellyeket az előttem szólott gróf úr az 1825: 13- t. ez. hivatkozásából felhozott, meg kell jegyeznem : hogy a’ t. ez. valóban úgy szól, mint azt a gróf úr előhozta; de ö Felsége a’ KK. és RRnek előadását azon értelemben fogadta el, a mellyben hozatott a törvény is: hogy azon részek, mellyek háborúk által elszakadtak az országtól, ugyan azon állásban és viszonyban kapcsoltassanak vissza, mellyben előbb voltak; és igy valamint akkor a’ tengermelléknek egyik része Horvátországhoz volt kapcsolva: úgy a’ reincorporalio alkalmával jure postliminii ugyan azon állásba jöttek vissza ezen részek, mellyben voltak az ellenséges elfoglalás előtt.

Gr. Vay Ábrahám, mármarosi főispán: — A’ tett óvás következtében kötelességemnek tartom vélekedésemet kinyilatkoztatni, melly röviden ábból áll: hogy eredményére nézve a’ tek. KK. és RRkel egy értelemben ^agyok; és azt hiszem : hogy ezen három megyék kétségtelenül de jure már reincorporálva vannak; de hogy de facto tökéletesen nincsenek, meg lehet; de hogy de jure reincorporálva vannak: azt mutatja az 1751: 23-ik t. ez, hol ezen megyék banálusi megyékkel együtt reincorporáltatni rendeltetnek; azzal, hogy de facto reincorporálva nincsenek, megegyez az 1751 : 23-ik t. ez., mellyben oda van téve ezen szó „in salro" maradjon ezen megyékre nézve mind Magyarországnak mint borvát bánnak jurisdictiója; de mindjárt a’ 24—ik t. czikkben ismét mondatik ezen 1751: 23 t. ez. értelmében : hogy mihelyt lehet, a’ reincorporalió megtörténjék. Ebből tehát azt következtetem: ha de facto nincs is incorporálva ezen három megye, hanem de jure, a’ törvény szavai által már incorporálva \an; és igy ezen értelemben a’ tek. KK. és RRel tökéletesen osztozom. — De követve azon vezérlonalat, mellyet cs. kir. l en-