1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 36. ülés
XXXVI. ülés Fő-RR. naplója. September 2-án 1843. 233 Gr. Haller Ferencs, horvátországi bán: — Engedjenek a' méltóságos Fö-RR., hogy ezen § iráni azon észre- Magyarnyel* iránt 2-ik i renet tárgyalása. véfell tegyem, mellyel a’ második §-ra nézve lettem. Azt mondják a’ tek. KK. és RR. „mi a’ dolog érdemét illeti, iránt2‘ikiie' annak e’ helyen is halározoltan kimondásával, hogyPozsega, Yeröcze és Szerem megyék Magyarországhoz tartozásának még további megoldást váró törvényes kérdés alatt létét a’ KK. és RR. meg nem ismerik“ ’sat.; ez ellen észrevételem az. mit fenebb mondottam; nem szólván tehát a’ dolog érdeméhez, minthogy ez el van döntve, mindazonáltal lelkismerefem sngalala kötelességemmé teszi kimondani: hogy Pozsega, Verőcze és Szerém vármegyék _az nrbarialis és contribulionalisrendelkezéseket kivéve — épenazonjogokat élvezik, a' mellyeket Horvátország; és jg-y ezen megkülönböztetési annálkevésbbé tartom czélszerűnek, mivel ezen megyék a' magyarnyelvben önkénytesen előmenetelt tettek; sőt reménylhelö: hogy ezen jó szándékot tovább is folytatni fogják, és ennek több sikere is lesz jgy, mint erötelett törvény által a’ meghatározott hat évi határidőnek. Gr. Sséchen Miklós, Pozsegamegye főispánja: — Horvátországi bán ö n. méltóságának nézetét és kérését pártolom. Busán Hermán, horvátországi követ: — Mindenekelőtt a’ KK. és RR. azon módosítására — miszerint ők az alsó tótországi vármegyékről és a' fiumei szabad város kikötő és kerületről szóló 5-ik és Horvátországot tárgyazó 6-ik §. közé a'magyarországi színekről, pénzekről, czimerröl’s lobogórul szóló §-t igtatták, kétség kiviil azon okból, hogy alsó Slavoniának és a’ tengermelléki részeknek dalmát-, horvát-, és tót-országokkali kapcsolatára nézve valamelly káros következtelés vonattassék — ugv szinte az említett alsó Slavoniát és a’ tengermelléket illető fölötte terhes rendeletre nézve óvásomat kijelentem. Gróf Pálífy József urnák pedig, ki az óvás tételnek lehetőségét tagadván — azt állitá: hogy az eltérő véleményeknek az országos naplóbani megemlítése minden jogok fentartására elégséges, azt felelem; hogy az országgyűléseken nem csak óvások, hanem valódi tiltakozások is történtek, sőt a’ törvényczikkbe is igtaltattak, mikép az 1791: 26-iki t. czikkhen az egyházi rend és némelly világi catholicusok tiltakozása emlilfetik, és ugyan ezt több más törvények is, mellyekben tiltakozásra hivatkozás történik, világosan tanúsítják; — én azonban nem tiltakoztam, hanem csak óvásomat jelentettem ki; mit — mivel tenni számos illyen példák útmutatása szerint szabad és szokásos — gróf Pálífy József ezzeli megelégedellensége daczára jövendőben is teendők. *— Továbbá a1 KK. és RR. azon önkényes állításukra nézve: hogy Pozsega, Verőcze, és Szerém vármegyék magyarországhozi tartozása semmi diplomaticai tárgyallafástól többé nem függ, f. e. augustus 23-án telt nyilatkozatomat és óvásomat újólag ismételvén — egyszersmind kijelentem: hogy ezen 3 vármegyék dalmát-, horvát- és töt-országokkali az 1715: 120—ik törvény szerint országgyűlési vitatkozás alá sem kerülhető municipalis kapcsolata, és az 1608: 11 t. ez. 3—ik §. szerint a’ Drávától egész az adriai tengerig— mi tehát ezen 3. vármegyére — mint a’ Drávántul lévőkre is kiterjesztve van — báni hatóság alá való tartozásuk semmi dipomaticai kérdés alá nem jöhet. — Legnagyobb figyelmet érdemel a’ KK. és RR. azon módosítása: „hogy a’ fiumei szabad kikötő , yáros, és kerület“ kifejezése helyett „a’ magyar tengermellék“ nevezete használtassák; mi iránt előre bocsátnom kell, hogy teljességgel megvagyok győződve arról: miszerint a’ n. mlgu Fö-RR. világos és határozott, semmi balmagyarázatokra alkalmat szolgáltató és a’ kapcsolt országok állománya feszegetésének magvát magában foglaló törvényt hozni nem kívánnak, minthogy ö cs. kir. Föherczegsége és a' méltóságos Fö-RR. minden honfinak annálinkább tehát Dalmát-, Horvát- és Tót-országok jogait épségükben fenlartani kívánják; — elhallgatván tehát számtalan törvényeket, mellyek közül egyedül az 1681: 71 —ik és 1715: 116-ik t. czikkelyre hivatkozom, csak a’ következőket bátorkodom a’ n. mlgu Fö-RRnek felolvasni: és pedig az 1588: 10. t.ez., melly ekkép szól: „m/ melius regno provideatur, commissarii quadrifarii denominantur“; — a’ többit kihagyván 2-ik §. „Commissarü autem isti quadrifariam institui debent; una pars eorum a maritimis finibus usque Dravum, altera pars ab eodem Dravo adusque Danubium; 3-ia a Danubio usque ad comitatum Liptovienscm et montana inclusive; 4-a ab hoc comitatu Liptoviensi usque ad fines Transylvaniae; §. 3-ia ad quam quidem commissionem nominati sunt pro Slavonia ii, quos illi regnicolae cum domino Bano electuri sunt in suo conventu“; miből kitetszik, hogy a’ tengertől egész a’ Dráváig azon biztosok működtek, kik a’ bán és Tótország rendei által gyülekezetökben választattak; továbbá az 1647: 57. ekkép szóló t. czikkelyt: „Pro adminislratione juris et justitiae in maritimis partibus judices ordinantur — nobiles et ecclesiastici iisdem regni juribus fruantur; — capitulum porro Segniense liberam procedendi habeat facultatem. Pro legitima jurisdictione regni et sacrae coronae jurisque patrii in maritimis quoque partibus conservatione statuitur. ac decernitur, ut unus veomes et alter judex nobilium cum uno vel altero iurato per SS. et 00. illius regni illuc ordinari ac deputari; iidemque in officiis ipsos concernentibus more et ordine in aliis regni partibus observato ibidem etiam ubique in territoriis quorumvis legiiime procedere ac judicia sua ubi necessarium fuerit, in sedem judiciariam comitatuum Zagrabiensis et Crisiensis iam unitam pro maturiori discussione referre et reportare, ac tandem legitime quoque Execution! demandare debeant atque possint;“ miből kitetszik, hogy az igazság kiszolgáltatására a tengermelléki részekre egy alispán és szolgabiró esküttjeikkel Horvátország részéről rendeltettek, kiktől a’ peí k Zágráb és Körös megye akkoriban egyesült törvényszékére vitettek fel; végre az 1791: 61-ik t. czikkre, melh ekkep szól: „De reincorporalis partibus maritimis. Cum gloriosae memoriae Imperatrix et Regina aposttdiia ad effectum numerosarum eatenus sancitarum regni legum paries maritimas R. Croatiae, ad quod ab olim spectabant, ac per eam S. Regni Hungáriáé Coronae postliminio reincorporaverit, ut itaque hujus memoria ad seros po- Ccius h ansmittalur, urbs vero Buccari cum portu regio et Buccariensi tamquam urbs commercialis et Portus libri in statu suo ]>iivilegiali conservetur, cum benigno Suae Majestatis annutu statuiturmiből kiviláglik, hogy ditM> ein t kezelii Mária Therézia királyné számos országos törvények következésében a’ tengermelléki részeket Horvátországhoz mellyhez régóta tartoztak, és ez állal Magyarország sz. koronájához vissza csatolta — fenhagyv.m Bnuitari, 1 ortoré és Bukkariczának kereskedési és szabad kikötői kiváltságait: kétség kivid tehát hogy a’ ten-Fő-Rendi Napló I. köt. 59
