1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 11. ülés
12 XI. ülés Fő-RR. naplója. Junius 26-án 1843. Előleg, serei, (lom nézeteihez, minthogy azokat helyeseknek látom, és nembánom, hogy ha a’ felírás ez órában mindjárt felterjesz-és kivan.; kk. . előadások tCtlK IS. tek"! füiir/si GrófCsdkg Yincze: — Habár a’jelen országgyűlésére kegyelmesen kiadott előadásokra, mellyekben korojavasiaiokiár-nás Fejedelmünk a’nemzet kivánatait megelőzi, ugyan annak magam is hódoló köszönő felírást méltán kívántam gyalas*' volna; de miután a’ ts. KK. és RR. ezen k. előadásokat fiúi bizodalommal elismerik, és a’ törvény értelmében Felséges Urunk kk. előadásait elölegesen tárgyalni kívánják ’s már ezekbe teltleg be is bocsátkozlak és a’ felíráshoz csak azon kivánatokat és elöleges serélmeket óhajtják csatolni, mellyek a’ múlt országgyűlés alkalmával fellerjeszletve voltak: én is részemről ezen a’ ts. RR. által javaslóit felírásnak illy alakbani felterjesztését sürgetni kívánom. A’ részletekre maga idejében észrevételeimet tenni: jogomat fentartom. Nádor ő cs. hír. fensége: — Azt veszem ugyan észre, hogy némellyek a’ méltóságos Fő-RR. közöl állnak és szólani akarnak; de miután eddig mindnyájan, kik felszólaltak, avval végezték beszédüket, hogy a’ felirási javaslat formájára nézve észrevétel ne történjék, czélszerünek vélném a’ dolog sietetése tekintetéből: hogy a’ mélt. Fő-RR. közakarattal jelentsék ki a’ felirási javaslat formájára nézve hozzájárulásukat (helyes). E’ szerint a1 javaslatnak pontonkinti vizsgálatához foghatunk. Báró 1 ay Miklós: — Hódolok ö cs. kir. Fensége magas parancsának; de itt e’ tárgyban két vélemény fejlődött ki, mellyek közül egyet választani kell. Abban engedelmeskedem ö cs. kir. Fensége parancsának, hogy a formásai nézve ne szóljunk, és igy e' részben legkisebb észrevételt nem teszek; hanem a’ tanácskozás jelen stádiumában ott állunk, miszerint ki kell fejeznünk, hogy mi lesz a’ válasz-izenetnek bevezetése? — és ez iránt két vélemény fejlődött ki a' tenácskozás folyama alatt; legyen szabad erre szorítkoznom, és meggyőződésemet e’ tárgyban kimondanom. Javasolhatott t. i.: egy részről az, hogy mondassák ki a’ válasz-izenelben: ezt vagy amazt óhajtották volna a’ mélt. Fő-RR.; mondassák ki: miért nem tették ez vagy amaz észrevételt az izenetekbe? — e’ több óldalról és különösen Liptó megye főispánja által emlittetett; a’ másik vélemény oda ment ki, hogy mind ezekről hallgatás legyen, és ne mondják meg a’ méltóságos Fő-RR. észrevételeiket az izenetükben, mivel mindnyájan minélelöbb óhajtjuk: hogy ezen tárgyak létesüljenek; hogy igy hozzá foghassunk a’ munkálkodáshoz és hogy e’ tekintetben, Urunk Királyunk iránti hála nyilvánítás mellett, köszönetünkel jelenthessük ki; mondassák az izenetben csak ennyi: hogy a’ máit. Fő-RR. elfogadják a’ felirási javaslatot az egészre nézve. — Most pedig vegyük föl pontonkint ezen javaslatot. Gróf Széchen Miklós, poszeejai főispán: — Fenséges cs. k. Fölierczeg! mélt. Fő-RR.! (zajos „éljen“) Mindenekelőtt méltoztassék cs. k. Föherczegsége és a’ mélt. Fő-RR. kegyesen megengedni, hogy én, ki még a’ múlt országgyűlésen csekély véleményeimet magyarnyelven kifejezni bátor és képes nem voltam: most e’ helyen azon nyilatkozatnál fogva, hogy a’ magyarnyelvet kedvelem, és ezt mindinkább sajátommá tenni törekszem, most már magyar előadással is megkísértsem bebizonyítani, mennyi hajlandóssággal viseltetem a’ honi nyelv iránt, (éljen!); sajnálva érzem, és tapasztalom, hogy koros és számtalan hivatalos terhek viseléseivel terhelt férfin, minden buzgó akarat és törekvés mellett is, a’ gyakorlat hiányát ki nem pótolhatja; de épen azért reményiem, és megvagyok győződve, hogy a’ mélt. Fő-RR. hazafiul törekvésemet méltányolni, ’s kevésbbé gyakorlott magyarnyelveni előadásomat, kegyeskednek elnézni; de a’ körülményekhez képest azon nyelv használását sem fogják rósz néven venni, melly századoktól fogva ezen teremben hangozik, és mellyen elötörvényeink alkotvák, mellyekro hivatkozni, mellyeket magyarázni és mellyekhez ragaszkodni szoktunk. Ezeket előrebocsálván, — mi a’jelen tárgyat illeti — én is mélt. Vay Miklós úr nyilatkozatát pártolom. Gróf Almássy Móricz: — Mély tisztelettel hódolok ö Fensége azon fenséges kívánaténak, hogy itt magára, a’felirat formájára nézve, több felszólalás ne történjék; pedig annálinkább hódolok, mert magam is azok közétartozom, kik, habár örömmel teljes keblüknek méltánylását kívánták volna ö Felségének kijelenteni, mégis a felirási javaslatnak alapjára nézve kifogást ’s ellenvetést tenni nem akarnak; és igy hozzájárulván ahhoz, kívánnám, hogy ezen felírás menjen föl; de szólani akarok egyenesen azon tárgyhoz, mellyet előttem szólott mélt. báró Vay Miklós ur szőnyegre hozott, azon véleménykülönbségre nézve, melly magát a’válasz-izenetnek szerkezetét tárgyazza, arra nézve t. i., hogy kimondassák az, hogy a’mélt. Fő-RR. mind a’mellett is, hogy óhajtották volna mindenekelőtt azon örvendeztetést kijelenteni, mellyet a’kir. előadások gerjesztettek keblükben, a'felírást elfogadják e? vagy pedig ennek mellőzésével csak egyedül arra menni, hogy világosan mondassák ki: miszerint a’ mélt. Fő-RR. a'felíráshoz járulnak. — Rövidre szorítván beszédemet — kijelentem: hogy a’ gróf Apponyi György által tett indítványt általánosan pártolom. B. Prónay Gábor: — Mi ezen felirati javaslatot illeti, miután az előttem olly sajátsággal bir, melly mind az aggodalomnak kifejezését, mind az örömnek nyilványitását előterjeszti, és olly képet ád elömbe. mellynek tartalma való igaz, megvallom e részben hosszas lenni nem akarok, csak röviden oda nyilatkozom, hogy azt pártolom. Mi illeti azon észrevételt, melly n‘ Fö-RRek által történt, a’ ts. KK. és RRhez küldendő válasz izenetre nézve, megvallom, hogy e’ részben a’ felirási javaslatnak modorára nézve fennem akadnék, mert sokkal természetesebbnek látom, hogy valaki először aggodalmát fejtse ki, s azt elmondja: mi neki fáj, és azután nyúljon az örömnek nyilvánításához; hiszen mélt. Fő-RR.! sokkal boldogabb helyzet az, ha az aggodalom nyilvánítása után öröm következik, mintha először valaki nagyon örül, utoljára sír. E’ tekintetben a’ modorra nézve észrevételt nem tevén, bátor vagyok azoknak véleményéhez járulni, kik az izenetre semmiféle észrevételt tenni nem akarnak. Gróf Péchii Emmanuel'. 0 cs. kir. fensége bölcs utasításának hódolván, á’ felirat formára nézve, miután a többség oda látszik hajlani, hogy észrevétel ne tétessék — noha lettek volna észrevételeim — ez úttal azokkal felhagyok és nem is szólottám volna, ha nem hallottam volna a’ feliratra nézve két észrevételt: az egyik az, hogy az
