1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 80. országos ülés

44

LXXX. Országos Ülés. - Január 30-kán 1840.

'ától folyik hogy a’ szegény és éppen semmi értekkel nem biró cselédet senki befogadni nem bátorkodik, félvén az általa okozandó kártételek esetében attól, hogy a’ midőn cselédjiért fizetni köaz

tÜrKOUlK i le»»vi ‘ ‘ .. , * .

teleztetik, 6 regressusát értéktelen cselédje ellen nem sikeresitheti — vagy a’ szegődéskor ül cselédtől cantio letétele fog a’ gardák által kivántatni, vagy legalább a’ cselédek bérei fognak _ £s igen méltán — a’ mennyire lehet letartóztatni — szóval a’ cseléd fogadók a’ nékiek

felhagyott regressára a’ szegődéseknél mindenkor tekintettel fognak lenni; — ez pedig az értéktelen szolgákra nézve is a’ szegődéseket igen nehezíti; minél fogva ezen szakaszt úgy kívánná módosítatni, hogy a’ szolga önkényének az ur annyira kitéve ne légyen.

irvai Követ (Zmeskdl Móritz): Jóllehet az Ugocsai Követ emlékeztetése szerént ezen nemű kárpótlásnak már az urbérben is vagyon nyoma, kéntelen azonban megjegyezni és kijelenteni, hogy ezen kárpótlási elv az urbérbe is akaratja ellen határoztatván, valamint ott, úgy itt is az ellen szavaz; mert igen könnyen megtörténhetne, hogy a’ cseléd az uraság marhájával szántszándékkal kárt okozván, ez által az urat tetemesen megkárosíthatná — ő tehát részéről mint Fehér Vármegye a’ kárpótlást csak ott kívánja elhatároztatni, a’ hol azt az úr maga rendelte, vagy parancsolta eszközöltetni. Hasonlóan

Jász és Kun Követ (Szlulia Imre) : Az előtte szólló Követtel tart, és ha a’ kártalanítást meghatározni kívánják a’ Rendek, véleménye szerént akkoron azt is kelletett volna határozni, hogy ki által, és miképen fog az úr kártalaníítatui, azon esetben, ha a' cseléd az úr marhajával szántszándékkal okozott kárt — ’s minthogy pedig ez gyakran nagyobb sommákra is terjedne, ő részéről szinte azt kívánja, hogy az úr cselédjiért kárpótlást csak akkoron tartozzék adni, ha az az ő tudta, vagy rendeletéből eredeti volna.

Győr Vármegye Követe {Takács Sándor): Küldői szinte azt kívánják, hogy az úr cselédjiért kárpótlással csak azon esetben tartozzék, hogy ha a’ kár az úr jóváhagyása, vagy parancsából eredeti légyen, mert külömben, a’ mint már az mások által is érintetett, az ártatlan gazda rósz lelkű cselédje által és pedig tetemesen is károsíttathatnék, mi végből tehát ő is ezen szakasznak módosítását kívánja.

Az Elölülő: véleménye szerént ezen szakasznak, nem csak azon czéljának kelletik lenni, hogy a’ gazda áríatlanúl ne lakoljon, hanem az is, hogy az okozott kár pótoltassák; ugyan azért egy közép utat kelletik e’ részben választani — mi végből is ő ismételve azt javasolná, bogy ha a’ cseléd az úr marhájával okozna kárt, azért kárpótlással az úr tartozzék — valamint akkor is, ha a’ cseléd vagy napszámosra bízott munkából önként keletkezett volna valami kár, azt is az úr fizesse.

Csongrádi Követ {Klauzál Gábor): Az Elölülőnek újabban is tett kijelentését részéről is elfogadja, ’s azt hiszi, hogy ha a’ Rendek igazságosak akarnak lenni, ezen szakasz rendeletének más értelmet nem is adhatnak, és valamint igazságos, hogy az úr minden esetben a’ kárpótlásra ne szorítassék, úgy igazságos az is, hogy ha a’ cseléd az úr marhajával kárt okoz, azt az úr fizesse, miért t. i. nem bízta marháit jobb és gondosabb cselédre? — ezt pedig annál is inkább elfogadja, mivel ez gyakorlatilag már úgy is el vagyon fogadva; mert ha p. o. a’juh nyáj kárt okozott, a’ kárpótlást eddig is csak ugyan az úr fizette, kinek azonban úgy mint most, és ezentúl is a’ kártévő cselédjére regressusa lészen. O tehát részéről az Elölülő javallata mellett nyilatkozott. Hasonlóan

Trenchiu Vármegye Követe {Marczibányi Antal) is az Előlülő javallatában megnyugodott.

Bereghi Követ {Pogány József): Ezen egész törvényezikkelyt kielégítőnek nem találja, mert ha annak csak ugyan czélja, hogy az okozott kár pótoltassák, azon esetben kellet volna az uratis cselédjei rósz indulatjok ellen is biztosítani, ’s azon esetben, midőn a’ kárt tévő cseléd urának elegét nem tehetne, azokra valami büntetést határozni, hogy ekép még is lenne valami visszatartózkodás és visszarettentés, ő tehát az e’ részbeni hijánt is kívánná kipótoltatni.

A’ Rendek azonban az Elölülő javallatát elfogadván, annak folytában a’ szerkeztetés eképen módosíttatott: — ,,a’cselédért, midőn a’ kár marhákkal követtetik el, annak gazdája, a’szülékkel egy kenyéren lévő gyermekekért azoknak szülői, és mindezekért, ugv a’ bérben vagy robotban dolgozók által elkövetett, de csak a’ parancsolt vagy fogadott dologból annak természetéhez képest ’s a’ t. egész addig „csak az egyenes kártevőre mondathatik ki“ — a’ következő szavaknak cselédért annak gazdája egészen nem érdekelheti, minthogy ez úgy is csak ismételés volna, szinte az Elölülő javallatára kihagyatott a’ szakasz vége betudás mérlegét“ ’s a’ t. egészen az a) pontig változás nélkül megpjaradván.

A 3dik szakasz c) pontjára

Az Elölülő: miután a’ törvénynek általánosnak kellene lennie, a’ részletes előadások pedig csak magjarázgatásokra szolgálnának alkalmat, minthogy alig lehet minden egyes eseteket előszámlálni: azon fogva, ne hogy a’ czélnak inkább ártalmára, mintsem pedig hasznára váljon — ezen szavakon túl oltalmazhatni vélte — a’ pont egyéb részét kihagyatni kívánta. Miben a’ Rendek általánosan megegyezvén.