1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 80. országos ülés
43 A’ szakasz 8dik részére, melly Így kezdődik „A’ cselédért, kivált midőn a’ kár“ ’« a’ t. Az Elölülő ezen szakaszban azon elvet látja kimondatni, hogy a’ cselédért az ura tartozik kárpótlást adni, ezt azonban illy általánosan kimondhatni nem látja tanácsosnak; mert gyakran nagyobb ’s ezerekre menő kárpótlások is foroghatnának fel, mellyekben azonban az urnák semmi más hibája nem volna, minthogy alkalmatlan és ügyetlen, a’ vagy rósz akaratú cselédet fogadott. — Azonban ha a’ Rendek ezeu elvet elfogadják, azon esetre szükségesnek tartaná azt világosan kifejeztetni, — mert a’ szerkeztetés elején ezen szó „kivált midőn a’ kár marhákkal követtetik el“ azon kétes értelmet foglalja magában, hogy ha a’ kár nem marhával követtetik el, azon esetben az ur cselédjéért tartozik is nem is kárpótlást adni, — és igy ezáltal a’ mezei Szolgabiró önkényének, mellynek hatalma úgy is nagy lészen, tágas mező nyittatnék. — Vagy fejeztessen tehát ki a’ czikkelyben világosan, hogy az ur cselédjéért miuden esetben kárpótlást fizetni tartozik, vagy pedig, mit ő részéről czélerányosabbnak látna, és a’ Rendeknek is ajánlaná, hogy az ur cselédjéért kárpótlást fizetni csak azon esetben tartozzék, ha a’ kárt vagy az ur marháival, vagy pedig az úri munka végbevitele által eszközlötték; más esetben azonban, mint például ha azt a’ cseléd ön akaratjából tette, nem. Ugocsai Követ (Szent-Pali László): a’ szakasz elején a’ kivált szónak annál is inkább, mert ennek nyoma már az urbérbe is találtatnék kihagyását, valamint az Elölülő által tett javallatot egész kiterjedésében Megyéje részéről pártolja. Honti Követ (Laka Sándor): szinte úgy vélekedett, hogy az ur cselédjiért csak akkoron tartozzék kárpótlással, ha a' kárt az ur marhájával, vagy az úri munka véghezvitele által tette, különben pedig nem, ezt pedig azon fogva is kívánná, mert mint Ugocsa is megjegyzé, ezen illy módi kárpótlásnak nyoma már az urbérben is találtatnék. Sárosi Követ (Pulszky Ferencz): Utasításánál fogva azt kívánta, hogy az ur cselédjiért kárpótlással csak ott tartozzék, hogy. az a’ kártételt maga parancsolta, vagy akarta volna, — más esetben pedig nem. Nyitrai Követ (Emödy János) nem csak a’ kárvallottat, de az urat is biztosítani kívánván, e’ szakaszban azt óhajtotta kifejeztetni, hogy a1 személyes beszámításokért mindenkor a’ cseléd lakoljou, és így ha az ur marhájával is, de az úri munkán kívül teszi a’ kárt, azt az ur pótolni ne köteleztessék. Fehér Vármegye Követe (Ürményi Josef): úgy vélekedett, hogy ott, hol a’ kárnak nem az ur az oka, ott őt kárpótlásra szorítani nem lehet, ezen elvnél fogva tehát noha a’ szerkeztetésnél a’ Honti Követ javallata sokkal jobb, őt azonban még az sem elégíti ki, mert ha a’ cseléd az úri munkába másnak kárt tesz, ennek csak a’ cseléd, és nem az ur az oka, minthogy az, nem az úri munka végbeviteléből, hanem annak rosszul, és félreértett végbeviteléből, és igy a’ cselédnek beszámítható hibájából eredeti, — részéről tehát azt kívánná, hogy az úri cselédjiért csak azon esetben tartozzék kárpótlással, ha a’ kárnak maga az ur volna az oka, különben pedig nem. Mosouyi Követ (Sőtér Ferencz): a’ vitatás alá jött ezen szakasznak értelme szeréut, csak ugyan úgy áll a’ dolog, hogy ha a’ rósz indulatú cseléd urának, gazdájának kárt okozni kívánó szándéktól, gyülölségtől, haragtól ingereltetvéu, azt büntelenül is büntettetui és fizettetni akarja, urát, gazdáját ezen rendelete mellett a’ törvénynek számtalan esetekben tetszése szerént tetemesen ártatlanul megkárosíthatja, mert a’ tapasztalás azt bizonyítja, hogy rendesen szolgálatot csak azok, vagy többnyire ollyanok viselnek, kik terjedtebb mennyiségű vagyonnal nem igen birnak; ide járul még az is, hogy a’ cseléd nem csak rendszeréül időrül időre kiszokta bérét szedni, hanem sok esetekben még előre is legalább annyira, a’ mennyire azt már megszolgálta urától, gazdájától felveszi; de továbbá az is tagadhatatlan, hogy a’ cselédnek urától vagy gazdájától való megválása többnyire Ízetlenség’s kedvetlenséggel történik meg, kiváltképen akkor, ha a’ szolgálatot a’ gazda mondja fel; mivel ha a’ szolgálat a’ cselédnek kedvére volt, akkor a1 cselédnek a1 felmondás nem tetszhetett, — ha pedig a’ szolgálat neki nem tetszett, akkor már gazdája eránt (kit szolgálni többé nem akart), úgy sem a’ legjobb érzéssel viseltetik — és igy illyenkor még akkor is, ha a’ bosszúállásra utat nyitó illy törvény rendetete nem létezne is, a’gazda a’ bosszúállástól méltán félhet, ’s az illy félelmet már számtalan szomorú történetek nem ok nélkülinek bizonyíttották; — ha tehát az előszámlált esetekben, a’ cseléd által eszközöltetett kártételeknek ’s bírói elmarasztalásoknak következésében fizetendő sommák a’ kártételre nézve ártatlan gazdának nyakába háromíthatók, úgy a’ csekély, vagy éppen semmi bérrel, vagy más vagyonnal nem bíró rósz indulatú cseléd, gazdáját tetemesen megkárosíthatja, sőt egy nagy kár okoz távol ’s annak gazdája általi megfizettetésével, ezt örökre tenkre is juttathatja, azon regressusa a’ gazdának cselédjére, mellyet ezen törvény rendelelete fenttart, az illyen esetekben sikeretlen lévén; — de ezen a’ cselédet tartó birtokosokra nézve igen terhes rendelkezésű törvénynek még az a’ természetes következése is mail * LXXX. Országos Ülés. — Január 30-kán 1840.
