1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 66. országos ülés - 1940 / 67. országos ülés

más könyv lső Része 29dik és 30dik czimjeivel nem ellenkezik, a' mik pedig ellenkeznek, azokhoz voksával nem járul. . .. , , , ,

A’ többség azonban a’ 2dik szakaszt meghagyatni kívánván — olvastatott a 3dik szakasz: „a

jobbágy azon javakról“ ’s a’ t. ,

Zalai Követ {Deák Ferencz): ezen felolvasott szerkeztetesben uj nemét látja felállíttatni az

ősiségnek a’ jobbágyok közt, mellyet ő részéről nem pártolhat, és miután a’ nemes embereknél is kívánná, hogy bizonyos feltételek alatt az apa rendelkezhessen az örökségben kapott javak felett is, annál inkább kívánja, hogy ezen ősiség a’jobbágyok közé bé ne hozassék, hanem hogy az apa az’ örökségben is szabadon rendelkezhessen gyermekei és özvegye közt, nem pedig gyermekeinek kirekesztésével egy idegennek számára, ezt pedig két okok ajánlják leginkább: lször a’ szülők iránti vonzódás, 2szor a’ nemzeti ipar. Mi az elsőt illeti, ha az apa elöregedett ’s elgyengült, és a gyermekei tudják, hogy az apa halála után az örökségben kapott vagyon mindnyájok között egyformán fog felosztatni, elöregedett apját segíteni egyiknek sem lészeu ösztöne, ’s az által a’ telek elpusztul ’s az erkölcstelenség előmozdítatik, holott ha az apa az örökségben kapott vagyonnak is egy részében szabadon rendelkezhetne,’s gyermekei körülötte tett fáradságát megjutalmazhatná, gyermekeinek valamellyike megmaradván atyánál, őtet öreg napjaira ápolgatná, a’ telket pedig az elpusztulástól megmentené; — igaz, hogy erre nézve az az ellenvetés, hogy ez nem tiszta fiúi szeretet, hanem ön érdek keresés, azonban moralisáljunk bár mennyire, az ember csak ember marad, ’s érdekek vezérlik őt, és ha a’ fiú ön érdekéből is fogja az apját ápolgatni, az nékie még is jól fog esni. — másik ok, a’ mi ezt javalja a’ nemzeti gazdálkodás, mert ha az apa tudja azt, hogy holta után telkiben a’ fiai maradnak, sokkal más javításokat teszakoron, mint midőn több gyermekei lévén, előre látja, hogy iparkodása és szorgalma gyümölcsét más éldelendi; — erre ugyan az vettetik ellen, hogy az eladás esetében a’ vevő a’javításokat megfizetendi — az igaz, vágynak azonban olly javítások, mellyek csak idővel gyümölcsöznek, illyenek például a’ gyümölcsösök, mellyek ha fiatal korokban bécsültetnek, csak igen csekélyben számitatnak, — már ha az apa tudja, hogy holta után telke el fog adódni, az illy javítások nemére nem igen nagy ösztöne lészen, mert nem vigasztalhatja magát azzal, hogy holta után iparkodásának gyümölcsét fia éldellieti; ebből tehát látszik, hogy a’ felolvasott szerkezet nem csak erkölcstelenségre utat nyit, de a’ nemzeti gazdálkodásra is káros következéssel vagyon — e’ szeriut tehát az volna e’ részbeni kívánsága, hogy a’ jobbágy az örökségben kapott vagyonnak e’ részben is szabadon rendelkezhessen úgy mind e’ részben az ezen tárgy kidolgozására kirendelt Választmány javallottá, — rendelkezés által a’ vagyon nem csak hogy nem veszt, hanem nyer, mert javíttatni fog, iustitutióinkkal meg nem ütközik, és nem káros, mert ez más európai nemzeteknél is jó sikerrel gyakoroltatik, mi végből is ezen 3dik szakaszt egészen úgy kívánja szerkeztetni, mint az a’ választmányi javallatban foglaltatik.

Pest Vármegye Követe {Szentkirályi Móritz): Zala Vármegye által felhozott okok ollyannyira nyomósak, hogy ha eddig az ellenkezőt hitte volna is, azok őt meggyőzték a’ felől, hogy a’ Választmánynak javallatát kelletik e’ részben elfogadni. Zala okaihoz még azt is adván, hogy noha az osztály igasságos légyen is, ha mindazonáltal a’ vagyon kis részekre osztatik, az a’ gazdaság tekintetéből, de magokra az osztozókra is rósz, mert vegyük fel practice a’ dolog fekvését, ha több testvérek osztoznak, ’s egyik a’ másiktól a’ kis részeket megvenni kivánváu, csak hogy örökségeket megtarthassák, azt egymásra verik, miből önként következik, hogy nagy lévén az örökséget általvevő terhei végtére elégtelen lévén azoknak elviselésére, a’ vagyon elkotyáztatik, 's akkoron, mivel a’ telket drágán vásárlotta, vagy nem elég a’ tőke, ’s nevekedett kamatokuak kifizetésére, vagy ha elég önnön örökségét feláldozta; azonban ezen tekinteten kívül vagyon még egy más tekintet is, t. i. a’ nemzetiség; mert ha a’ testvérek kénytelenek lesznek az ősi telket eladni, minthogy nálunk a’ pénz úgy is szükibe vagyon, könnyen megtörténhet, hogy azt idegen nemzetbéliek veszik meg, mi által a’ még úgy sem igen kifejlődött nemzetiség nem keveset szenvedend, mi el fog kerültetni, ha az atya szabadon rendelkezhetvén egyik fiáuak a’ többiek felett többet hagy, ki azután testvéreit könnyebben kifizetheti; ezen és a’ Zala által felhozott okoknál fogva tehát a’ választmányi javallat 3dik pontját pártolja.

Honthi Követ {Laka Sándor): Zalai előadást pártolván, ahoz míg csak azt kívánja hozzá adni, hogy a’ felolvasott kerületi szerkeztés azon vidékekre, hol a’ jobbágy telkek nem olly becsesek, hogy azokat árverés útján kedvezőbben lehessen eladni, igen rósz és káros legyen, mert a’ szerent felosztatván a’ sessiók kissebb részekre, végre a’ telkek elpusztulnak: minél fogva is mint Zala a választmányi javallatra szavaz.

Tolnai Követ (Bezeredy István): ezen törvény rendelete a’ családi viszonyokban legmélyeb ben \ág, s mivel csak a’ Statusban is nem kis befolyásai vannak, erre nézve a’ nemzetnek figyelmét méltán megkívánja, ’s bármelly oldalról vegye is fel ezen rendelkezést, akár az atya, akár

LXV1I. Országos Ülés. — Január H-káin 1840.