1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 133. országos ülés
harczolva Szigetnél elesett, ki a’ Magyart a’ csatára vitle, »le kérdi, volt c' annak keblébe azon idegenség a’ magyar nyelv eránt? — Igen is jól ismerte az, hogy csak úgy lehet hű hazafi, ha a' nemzetis!, kivel kapcsolatban van egy forma jósban áll — a’ szálló egy különös idegenséget Jit a’ I [orvotokban , a’ magyar nyelv iránt, mert mikor a’ magyar nyelv iránt szó volt, a’ Hordátok a’ Püspök elólülése alatt összvegyültek, külön repraesentatiót tettek, valljon kényszerítés é az, bogy mikor ezt a’ Magyarok tudták, tenni engedték? vagy az a' kényszerítés hogy a’ RR. azt óhajtják, hogy Horvátország a’ magyar nyelvet vegye hé a’ latin helyett? valljon nem érdemes az a* Haza, a’ mellynek kilencz millió polgárja ki terjeszti oltalmát egy pár száz ezer polgárokra, hogy ezen egy pár százezer polgárok annak óhajtását tellycsítsék ? Ha végig nézi az események sorát, azt találja hogy Magyarország a’ Morvátokra nézve semmi kényszerítést nem tett, de a' Horvátokra lát egy lllyrismust, melly a’Statusra nézve veszedelmet szül,—nézzük a’deperditákat, mellyek némelly megyét le zsibbasztanak , üsmerik é a'Horvátok ezen adó nemét? könnyű azt mondani, igy, eként szeretem a’Nemzetet, de a’ szeretetet abban nem mutatják bogy az igazságos terhet másra rovjuk, hanem abba, hogy egyformán visziik. Innepélyes óvást tesz a társország kifejezés ellen, felszólIitja Horvátország Követeit ezen teremben, hogy azzal ne éljenek, mert a’ törvény nyilván kifejezi, hegy Horvátország kapcsolt ország. — Tcmcs Vármegye Követe ( T'árkonyi Adumé): Alig óhajthatja valamelly megye a’porták ki igazítását inkább, mint Temcs, mert az utóbbi két rendű porták rectificatiójának terhes következéseit most is sínli, a’ czélnak elérésére azonban ollyan módokat kíván használni, melylyck a’ köz óhajtásnak minél jobban megfeleljenek.— A: szólló az Izenetben javait módot ollyannak azonban nem tekinti, mert az elébbeni alapokon fogván nyugodni ismét az uj felosztás, ez csak az elébbeni következményeket huzandja maga után, — miért is az Izcnet ellen szavaz, 's ezt hozza javallatba, hogy egy országos Választmány neveztessék ki, melly azé’ tárgyhoz szolgáló minden adatokat meg hányva, jövő országgyűlésére kimerítő tudósítást, ’s illetőleg olly javallatot tegyen, mellynek nyomán a’ porták Országgyiilésileg kiigazitathassanak. — Thurocz Vármegye Követe (Justh József): Ha szükséges a’porták kiigazítása, aztrendszeresen kívánja meg tétetni, egyébaránt Horvátországra nézve elfogadja az Izcnctct. Torontál Vármegye Követe (' llertelendy Miksa): A’ porták kiigazítása ellen szavazván. Somogy Vármegye Követe (Somsich MiklósJ: pedig mind azokat, mellyek Zala, Csongrád, és Borsod Vármegye Követei által a’ Horvátokra nézve mondottak magáévá tévén. Horvátország Követe (Busán Hermann) : Mind azokra mellyeket az ellenkező véleményű Követek elég hosszasan előadtak, minthogy az általok kifejtett elveket semmikép sem ösméri meg, egyenként, és környülményesen felelhetne, mivel mégis a’jelen ülés már annyira elhúzódott , és a1 Karokat tovább tartóztatni nem akarná, az ellenkező rész által felhozott okoskodásokra csak egyedül átalános meg nem egyezését nyilványitja, mind azokhoz szorosan ragaszkodván, mellyeket Horvátországnak ítélőmestere olly ékesen felvilágosított, minden ellenkező okokra feleletét fentartja azon esetre, ha e’ kérdéses tárgy más alkalommal tanácskozásba kerül. Kettőt azonban még sem mellőzhet cl t. i. 1-ür hogy egyetlen egy ok, mellyen a’ Horvátországi portáknak a' Magyarországival öszvcsitéséről és együtti kiigazításáról szólló Izcncten alapitatik, nevezetesen hogy a' törvénynek jelesen az 1659: 86. czikkelynek oka miután a Colapi katonaság meg szűnt elenyészett: éppen nem áll, minthogy Maria Thereziának 1750. esztendőben költ k. Leírása szerént (melly az 1807. Országgyűlési Iratok közt a' 320. §. a’ Ilorvát-, Tót- és Dalmátarszágok sérelme és kivánatai közt a’ D. alatt foglaltatik) a’ Colapi katonaság a’ mondott 1750. esztendőben tett uj rendezés alkalmával Báni véghellyé át változtatott, és ezen katonaságnak száma 8260. főre, miilyen most is áll, emeltetvén, a’ mondott teher 16 és több izhc nagyohbittatott, és hogy az 1790: 59. czikkely szerént Horvátországnak és a' felső Tótországi három Vármegyék adója a’ Magyarországgyülésen ugyan, de mégis a Magyar adótól külünözve tárgyaltatandó légyen, és ezen már félszázados szakadatlan gjakorlattal erősített tettlegesen ki nem forgattathatik, következve a’ Horvát adó a’Magyarral nem öszvesitethetik. — Más pedig hogy Csongrád Vármegye Követének kivételét, mintha a Ilonátok a Magyaroktól idegenkednének, ellenzeni kéntelcn, minthogy a’ Ilonátok szivében meg mindég azon (isi szeretett és ragaszkodás, melly Eleinket, kik a’ Magyarokkal hét századok lefolytál! minden boldog, és boldogtalan sorsat osztottak, lelkesítette, és óh bár a' agjarov által is viszonyoztatna, a’ társ magyar nemzet eránt lángol. — JMind ezek következteben az Izcnet megáilapiitatott. Az^hfl^fd ^aSZ^* Nádori Itélómestcr , a' mezei Rendőrségről szólló Izenetet felolvasván. 2 o u o. \ ohmnak ugyan az 1-ső §-ra észrevételei, de mivel azaz Izcnet végére néz-CXXXIII. Országos Ülés. — Aprilis 1 ő-kén 1810.
