1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 133. országos ülés

10

CXXXIJl. Országos Ülés, — Aprilis 15-kén 1810.

z se rn

sa

delkezésbol maga magát kivetkeztesse. Azért küldik egyért ide a’ Vármegyék Követjeiket, hogy tl'zóik híjaikat, és Ínségeiket adják itt elő — ők, és csak ők tudják is azokat legjobban — a’ nrios; móddal pedig! a’ Követek abbéli kötelességeket nem teljesíthetik —sőt! a’ dologhoz lehető szállástól egészen elzáratnak: — A’ mi pedig Horvátországot illeti. Az 1715-dik évben, és azután i-QO-ik évigaz adóról alkotott törvényekre haszontalanul hivatkozik Horvátország. — Igaz hogy akkor, mint határ szélen lévő kis ország, a‘ határok védlésere néhány 100 katonákat kelletvén tarlania, a’ miatt fizetett akkor csak fél dicát, és ez igazság is volt — de hiszen! Bihar, Csongrád, Po,sega t Verőcze, és több Vármegyék is csak fél portától fizettek akkor — ugyan azon ok miatt; a’ int azonban megszűntek határszéli Vármegyék lenni, ’s határ őrző katonákat tartani, fizetik az ész portáikra eső adót mint mások — Horvátország éppen úgy van , mert miólta a’ Hildburg-Hauni Herczeg, mint királyi Biztos — 1746. esztendőben elkezdte, ’s ő, és később mások végre hajlottak a’ veghelyi ezeredek felállítását az óta Horvátország egy határ őrző katonát se tart — pedig! a’ véghelyi Ezeredek felállítása se került egy krajczárjába is, fentartásokra se költ semmit, mert azon ezeredek saját birtokaik jövedelmeikből állanak fel, ’s minden költségeik azokból ki nem telvén, a’ hijány fedezésére évenként megkivántató mintegy 713 ezer pengő forintokat maga a’ kir. kintslár fizeti, — ’s Horvátország még bent fekvő, és által utazó katonát se tartván deperditája sincs — holott! más Vármegyéknek csak deperditaik is sok ezerekre mennek. — Az Insurrectióra minek nivatkozik Horvátország? hiszen ott azért ád bizonyos darab földeket a’ jobbágynak a’ földes úr hogy majd ha Insurectio lesz, — ő insurrgáljon a’földes ura helyett — mi köze van tehát azon egyeségnek az adóval? — E’ felett az utóbbi 10O évek alatt csak ötször, 3o évek ólta pedig csak egyszer se volt Insurrectio, — és igy az annyira emlegetett Insurrectio a’Horvát parasztra nézve csak titularis, — a’ Magyar parasztra nézve pedig az adó fizetés évenként reális teher — viselje azon reális terhet a’ Horvát paraszt az az igazság — mostani igazságtalan állapotjában Horvátország örökre csak nem maradhat. — Azonban rendes is, hogy 1790 év előtt a’ Kormány elkezdte Resolutiókkal szaporitgatni a’ Horvátországi adót, — megijedvén ezen a’ Horvátok, a’ Kormány önkénye ellen akarván magokat biztositani, azért esedeztek , hogy az ő adójok dolga is a’ Diaetán tárgyaltassék, azt megnyervén az 179°/j — dikI ÖQ. t.-czikkelyben — most már azt mondják, hogy az ő adójukról a’ Diaeta nem rendelkezhetik, hanem ök itt csak tudás végett jelentik be, hogy mennyi adót akarnak ajánlani. — Es igy nekik, se a*Király, se a’Diaeta külön — se pedig az öszves törvénykezés is együtt nem parancsolna — ’s ök felette volnának az öszves törvényhozásnak — a’ miben Borsod Vmegye ugyan soha meg nem egyezik — azért is a’ szólló a’.kerületi Izenetre szavaz.

Zala Vmegye Követe (Deák FerenczJ: Ollyat mond a’királyi Személynök, mi nékie eszébe sem volt, ha egyet értett véle, miért nem fogadja el az ő kívánságát; d hivatkozott az Izenetre, és azt kivánta, a’ mi az Izenetbe van, hogy a’ Horvátországi portáknak meghatározására szinte azon adatok, mellyek a’Magyarországiakra fognak használtatni, egész mértékbe arány kulcsul vétessenek. A’porták kiigazítását a’Nádorra biztuk, ő bizonnyára, mivel azon körülményeket, mellyek lenforognak a kiigazítás munkálatánál tekintetbe veszi. — Egyébaránt az Elölülő feleletre méltatván észrevételeit, annak előadására felelni kéntelen. A’ szólló elő adta azon káros következéseket, mellyek a’ kapcsolatból erednek; előadta, hogy a' Horvátok akadályt tettek, a’ religionaléba, a’Magyar nyelvre nézve, és abba, hogy a’ törvények Magyar nyelven legyenek; előadta, hogy a’ köz védelmentől, mellyel más örökös, ’s velünk kapcsolatban nem lévő tartományoktól is veszünk, a’ Horvátországgal való kapcsolatból más hasznunk nincsen, mind ezeknek megczáfolását várta, de azt nem hallotta. — E’ helyett a’ Personalis azt említette, hogy Horvátországnak a1 Magyar nyelvre nézve tett ellenszegülése az erőlködésnek következése — a szólló ellenben úgy van meggyőződve, hogy a' mit a’Horvátországra nézve elhatároztunk, nem erőltetés, a’ miket kívánunk nem erőltetés, azért kijelenti, hogy éppen az esik nehezen, hogy a’ honnan az ország legforróbb kivánata eránt tett ellenszegülésnek legszigorúbb megrovását várta, annak tapasztalja azt pártollatni, éppen az esik nehezen, hogy az illy ellenszegülést oily tekintetbe lévő emberek nem róvják meg, a’ kik azt mondják, hogy a’nemzetiséget, a’ nyelvet a’ Kormány pártolja, mert attól tart, hogy a’ mit illy helyről hallanak biztatásnak vélik: — A' mit kívánunk nem erőltetés, hanem igazság, az a’ múlt Országgyűlés következésében történt, reactiót nem szülhet, vagy pedig ollyat, millyet az igazság szült, annak, a’ kinek az nem tetszik.

Az Elölülő: Igen is áll azon kijelentése, hogy Zala Vármegye Követe csak nem egy ideát fejtett ki Horvátország ítélőmesterével, mert a’Horvátországi ítélőmester is azt mondta, hogy néki igen is tetszene, hogy Horvátország egy forma adót fizessen Magyarországgal, de tekintve a’terheket, a mit Horvátország visz, ezt csak akkor lehetne elhatározni, mikor a’tárgy systhematice felvétetne, a’ szállott Követ is azon idaeaban volt, mert különös tekintetbe kivánta a’ maleficiumokät venni. A’ mi a’ szóllolt Követ által érintett káros következéseket illeti, részéről emlékeztette a’