1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 133. országos ülés

a’ türvény deák legyen hogy a’ társország igy akarta, ez olly rabság, mellyet fel nem üt a' haszon , inelly a’ kapcsolatból ered, ezek a’ bajok nincsenek meg Olasz és Csehországgal, noha a’ védelem azokkal is közös, ha tehát úgy volna a’ kapcsolat, a’ mint Horvátország ítélőmestere előadta, nem volna ok örülni a’ kapcsolatnak. Figyelmezzenck arra a’ KK. és RR. hogy Magyarországot, és Európát egy veszély fenyegeti, azt ha nem vigyázunk a’ slavonismus elnyomja, ennek egy oka Horvátország, nézzük a’ hírlapokat, olly felszólításokat hallunk Oroszország részére, mellyek az előadásoknál még károssabbak. Nem kárhoztatja a’szólló, hogy Horvátország a’nemzetiségét felakarja tartani, sőt óhajtja, és kívánja, hogy azt tartsa fel, de azt óhajtja, hogy a’ deák nyelv helyett a’ Horvát nyelvet vegye bé. Maradjanak meg nemzetiségük mellett, de ne kivánják, hogy Horvátország egy olly kiváltságos ország" legyen, mellynek kapcsolása nekünk csak árt, és nem használ. Azt hiszi mint Követ,senki nem mondja, hogy a’ kapcsolat elszakadjon, de ha úgy volnának Horvátország viszonyai, a’ mint a’ Horvátországi ítélőmester mondta, hogy ők még azt is szentségtörésnek vélik, hogy Horvátország azon arányban vigye a’ köz terheket, miben Magyarország viszi , ha abbul a’ kapcsolatból nincs más haszon, mert minden Austriai országból, kéntelen is feléledne keblében azon kivánság, hogy a’ kapcsolat elmúljon, pedig a’ nehezen volna hasznára Horvát és Magyarországnak. — Hogy azon kifejezést: „Socia Regna“ el nem fogadták a'Karok a’napló mutatja, miben Horvátország Rendéi is megállapodtak, és miután t802-ben is az erejéhez méretett adó, az ellen Horvátországnak municipalis jusai annál kevésbé állhatnak, minthogy az 1790: 5g. t.-cz, semmi külön feltartását az eddigi adónak nem parancsolja. — Ez tehát törvénybe gyökerezett gyakorlat lévén, a’ szólló ahoz ragaszkodik. —

Az Előlülő: Megegyezett Zala Követével abban, hogy Horvátország nem társ ország, hanem kapcsolt rész, de mikor illy kapcsolatnak hasznait vizsgáljuk, lehetetlen, hogy egy két szakot vegyünk fel, a’ multat, és jövendőt is tekintetbe kelletik venni, mert a’ mint a’ mostani gyümölcse a’ múltnak, úgy a’ jövendő gyümölcse lészen a’jelennek. Nemzetünk miólta Európába jött, kész volt az idegeneket kebelébe venni, sőt geographiai helyezete is azt kívánván felvett több nemzeteket is első volt Horvátország szent László alatt, melly magát hozzánk csatolta, a’ Horvátok velünk boldog, boldogtalan időket éltek, velünk véres ütközeteket harczoltak, gyakran ök voltak, a’ kik az ellenség első csapását kiállották, ök meghonosodtak, megmagyarosodtak. Már a’ mi a" nyelvet illeti; ki tudja, ha talán a’ Horvátok nem azt gondolták e’, hogy a’Magyar nyelvnek utóbbi időkben tapasztalt buzgó terjesztése által az ő nemzeti nyelvük, ’s nemzetiségők elnyomása vétetett czélba? és igy nem csuda ha valamelly erőltetést képzelnek, a’ hol mi nem látunk, ki tudja, ha nem ön nemzetiségük fentartásából idegenkednek e’ a’ magyar nyelvtől? — ezen bal Ítélet kiirtására, mivel a’gondolkodás módját egyszerre megváltoztatni nem lehet, főképen olly nemzetnek, melly a’ lúvségben, alkotmányunkhoz való ragaszkodásban valamint az előtt, úgy most is senki által meg nem haladtatik, időt kell engedni, annyival inkább, mivel nyelvünk terjesztését eszközleni magunk is nem régen indúltunk. — A’ contributio tekintetébe Zala Követe majd nem azt az ideát fejtette, mellyet a' Horvátországi ítélőmester, csak hogy már más szempontból ment ki, mert ha a’ Horvátország által vinni szokott portalis, és banderiális terheket szem ügyre vennénk, ki tudja a’ media dica kissebb contributio ideaja nem tűnne e’ ki ? — még az meg nem vizsgáltatik, illy hirtelen az adó dolgát Horvátországra nézve elhatározni lehetetlen; mert annyi csak ugyan igaz, hogy a’ védelem systhemáját réajok nézve más szempontból kell venni, mint a’ Magyaroknál, e’ szerént miután az adó meghatározásában mi mindég az elébbi adót vesszük szempontúi, ha a’ Magyarországi adót emeljük arány mértékbe a’ Horvátországi adóhoz is tegyünk többet, ha keveslijük a’ Magyarországit, kevesitsük a’ Horvátországit is a’ nélkül, hogy azt öszvesitenénk, tartsuk fel á’Horvátok jusait, ez az egy mód, hogy mind vallás, mind nyelv tekintetébe vélünk egy véleményben legyenek, ez a’ mód, hogy ezen századóktól öszvekötött nemzetet hozzánk édesitsük, ellenkező mód elválásra vezethetne, ennek eszméjétől is irtódzik.

Borsod Vármegye Követe QPaláczy László): Meg nem egyezik, ’s utasitása 6zerént megegyeznie nem szabad a’ portáknak a’ kerületi Izenetben javaslott móddali megigazitásában — de nem az Ugocsa Vármegye Követe által felhozott ok miatt, mert a’ felmérést se jónak, se szükségesnek nem tartja, jól tudván a’Napóleon történetéből, hogy ő az adózási állapotokat igazságosan elrendezni akarván, közönséges felmérést parancsolt, ’s mikor a’ munka készen volt, akkor tetszett meg, hogy a’ ezélzott szoros igazság tettlegi igazságtalanságot állitván elő — a’ felmérési munka nem használható — az tehát félre is vettetett, ’s a’ munkára tett 600 millió frank költség füstbe ment. — A’ portáknak maga a’ Diaeta általi igazítását akarják Küldői, de abban a’ fenséges fő Herczeg Nádor eránti minden mély tiszteletek mellett meg nem egyezhetnek, hogy az igazítás egyedül O cs. kir. fő Herczegsége által tétessék. Mert még alkotmányszerünek sé tartják azt is, hogy olly nagy érdekű dologtól ne csak ne maga a’ Diaeta rendelkezzék , hanem olly lényeges állapotróli Jegyző Könyv. III. Dural/. 3 l

CXXXÍII. Országos Ülés. — Aprilis 15-kén 1S40. í)

l