1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 133. országos ülés
5 gyen, vissza állítsa, az összes felkelési kötelességet magára vegye; népességének huszadrészét Bandériumokra változtassa, következőleg azt a' mostani úrbéri tartozásoktól Horvátország módjára mentesítse; végre hogy a’ Horvátországi adózás a'terhet ugyan azon arányban viselje, az az minden portától 689 ftot 2015/: krt, és igy a’ mostaninál többet fizessen. E’ szerint ki cgyenlittetvén a’ terhek bár melly ajánlás telessék azokon túl egy vagy más köz czélra Magyarország Rendéi által hozzá fog Horvátország egyenlő mértékben járulni. Akkor ugyan is, Magyarország egyenlő terheket fogna Horvátországgal viselni, de egyenlően siralmas alakot is venne magára. — Harmincz és több megyéknek lakosait többé nem honi, nem Országgyűléseken alkotott, hanem katonai fényitéktól eredő törvények szerint fognának igazgattatni. Azon 30 Vármegyékben létező kir. városok katonai községekre változnának által, — a’ Tudományok a’ művészet, sölt maga a’ nemzetiség is folyvásti fegyverzőrgés , és hadi gyakorlások között nehezen haladhatna előbbre, egy szóval a' Magyaroknak kétharmada azért élne, hogy az ellenségnek szegezzék ellene mellyeikct, nem hogy a’ szent békének, és a’ polgáritársaságnak gyümölcseit többi testvérek módjára éldeljék. — A’ honban létező most felette tehetős nemes családok a‘ véghelyekböl az ország maradványaiba vonulnának , 's noha Horvátország nemeseinek csupán a’ legutóbbi egyes kiszegdelések alkalmával pótoltattak vissza, részint hason alakban, részint kész pénzben elfoglalt javaik minden egyéb föld területek az előbbi időkben pótlás nélkül fordittatván véghelyekre, adassék bár Magyarország minden nemeseinek természetben kárpótlás; de valljon egy harmadrész fogja e’ két harmadrésznek vesztességét pótolhatni, kapjanak tehát pénzben egyenlő értéket a’ károsodottak mint sokan a' Ilorvátok közül; de bár mennyi kincs, a' pénznek bár melly ára borítsa is el az országot, nem fogja az bizonnyára az öszveszoritott határokat kitágítani. Vesznek ugyan majd eleinte ezen béköltözö nemesek javakat, de a’ pénz bősége, és a’ telkek fogyatkozása miatt szerfeletti áron csak csekély és az elvesztett javak értékét ki nem pótolható mennyiséget veendhetnek; el fognak adatni a'jószágok mindenkinek valamije , de senkinek nem leend elegendő vagyona, mell) bői kényelmesen élhessen, rövid időn pedig a’ szenvedő kereskedés által ki fog vitetni a’ pénz az országból, 's ebben nem maradand végre egyéb, minta' mi Horvátországban közönséges nyomorúság. Nem fognak az ország Rendéi akkora’ haza köz boldogsága feletti tanácskozások végett mostani teremökbe öszve gyülekezni, a' megmaradó 20 Vármegyék sanyarúsággali kéntelenítése mellett örülni fognak, ha Horvátországként hárman együtt két Követet küldhetnek, az egész országot képező 12 képviselőknek pedig könnyen bár melly kény tér elegendő helyet jutathat. De félre ezen siralmas képpel, melly a szüllőnek vérző szévét még vezzűbbé teszi; nem azért mert hasonlatával őtet Horvátországra emlékezteti, hanem mivel azon gyászos helyzetet képezi, mellybe Magyarországnak a’ Horvátok ezen másik Ilonjának kellene csupán annál fogva sülyedni, minthogy Horvátországgal egyenlő terheket viselne; illy áron vásárolnáe’ hát meg a’ terhek egyenlőségét Horvátország? ez távol légyen tőle — inkább sanyorodjon, inkább viselje tovább is terheit Horvátország, is gyarapodjék Magyarország és virágozzon és teremjen gyümölcsöket, majd talán egykor a’ Ilonátokkal is megosztja azokat, igy erez a1 szólló, igy vele egész Horvátország, melly a1 terhek kiegyenlítésének ezen második módját félreveti, 's nem kívánja, nem is kívánhatja, hogy a’ Horvátországi terhekeli egyenlőség miatta társ magyar honnak fenállása sarkából kiforgattassék, hanem azt kívánja egyedid, miszerént a’ KK. és RR. honjuk állásának fentebbi vázolatját fontolóra vévén 's azontúl Horvátországnak egyéb terheit is tekintvén, mind ezekből Horvátország nem esak áldozatinak terheinek mennyiségét ismerjék meg, hanem egyszersmind győződjenek meg a‘ felöl, hogy a’ javallott izenetben idézett 1659 : 86. t.-czik. a’ dicátóli mentességgel semmi üszveköttetésben nem áll, 's annak, annál kevésbé szolgál, vagy szolgálhat alapul, mert a’ fél dicáttóli mentesség már két századdal előbb létezett, mint sem Horvátország a’ Colapianus katonák tartását magára válolta volna, már pedig az, a’ mi későbben támadt, az az előbb létezettnek alapja gyanánt nem tekintethetik. Ezen előadatokból kívánná továbbá, hogy a’ KK. lássák által azt, hogy ezen féladótóli mentesség a’ magyar adóval semmi üszveköttetésben sem légyen, minthogy az, a’ mennyiben az adó másik felének fizetése eránti tartozását is foglalná inágában, nem azon fizetésekre, mellyek Magyarország régi külön terhén, de megváltásául, hanem azokra, a’ mellyek más czímnél fogva ajánltatnak, terjedjen ki; ugyan is különben nem engedmény de inkább terhelés lenne, mert annak következtében elébbi hasonló, sőt nagyob saját terhein túl Horvátország, még Magyarország külön terheinek egy részét is elvállalni kénteleníttctnék — a’ mit az engedmény természetével megegyeztetni semmiféle képen se lehet, — végre azt kívánja hogy győzhessenek meg a’ KK. és RR. arról, hogy igazságtalan volna, ha Horvátország megtartván régi felkelési terhét, megtartván 8260 katonatartási kötelességét is, ezen felül még Magyarországnak külön terhét, melly t.i. a’ felkelési költségek fizetésének helyébe lépett, közösen viselni segítené. Bi- Jegyzó Könyv. III. Darab. 2 CXXXI11. Országos Ülés. — Aprilis 15-Aén 1840.
