1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 133. országos ülés
0 'ra nem foglaltatnák el a’KK. és RR-ket jelenleg ezen kérdések, ha a’ múlt időknek kelemet- Mi'Vüvctkezményeinél fogva Horvátország más, még kellemetlenebbektől nem tartott volna, ’a két az 1790: 59. t.-czik. által eltávoztatni nem igyekezett volna. Ugyan is ezelőtt a’ Hor- 6 át országi adó nem Magyarország gyűlése, hanem a Horvátországi közgyűlés tárgya volt, de mintán az ország Rendéi tapasztalták, hogy azon kezdetben két száz, utóbb négy száz, végre 500 őr katona tartása, mellyet Horvátország eleinte minden kötelesség nélkül ónként csak ideig vállalt el, késsőbben minden egyébb terheinek meghagyása, sőt szaporítása mellett valóságos szoros kötelességévé tétetett. — Miután továbbá tapasztalták, hogy 1751 esztendőben azon 500 őr katona száma e’ tekintetben költ k.k. Rendelet által 8260 emeltetett^ ’s azoknak élelmezésük Horvátországra rovatott. Miután tapasztalták, hogy ezen őr katonák, kik az előtt az ország zászló seregét (bandériumát) képezték, és annak igazgatása alatt állottak, a’ Nagyméltóságu Hadi Udvari Tanácsnak eleinte csak a katonai Rend tekintetéből vettettek alá, a1 következett esztendőbe azonban, midőn az ország Tisztviselői azon zászló seregben az erdők, földek, haszállók, és kir. haszonvételek jövedelmeit bészední akarták, ebbeli foglalatosságoktól eltilttatván, az udvari hadi Tanács ezen említett zászló seregre hatalmát közigazgatási, és gazdasági tekintetben is kiterjesztette, és azt minden érték pótlás nélkül határ őrségre : jelesül két bánsági ezeredre fordította légyen, miután tapasztalták, hogy’ azon 500 őr katonák élelmezésére eredetileg megkívántaié 19518 fkát, inellyeket Horvátország, részint reá rovott, késsőbben fél harminczad neve alatt jött adóból, az ország Tisztviselői által bészedetni szokot zászló sereg jövedelmeiből, részint az ugyan azon őr katonák számára vett posztó árának nyereségéből annyira öszvegy üjtette , hogy abból csekély menny iséget kelletet az adózókra kivetni, utóbb az érintett haszonvételek nagy részben szabály oztatván némelyek pedig közölök megszűntetvén kegyelmes k. Rendelet által az adó 94,000 forintokban állapítatott légy en meg. — Miután tapasztalták, hogy ezen adó 1770 észtben az e’tekintetben költ k. k. végzés következtében 70,000 ftkal nagyobbittatott, miután végre tapasztalták hogy mind e’mellett 1773 esztendőben Horvát is Tótországtól 150,000 ftban ismét az adónak szaporítatása kivárhatott. — Miután tehát Horvátország Rendei mind ezeket tapasztalták volna, ezen eseteknek emlékezete a’ jövendőre nézve aggodalmat — helytelent ugy’an, de még is szüle. — Illy’ helyezetükben sértették volna Horvátország Rendei a' társ nemzetet, ha annak a’ lefolyt időknek annyi példáik után orvoslást nem kerestek volna, innen ván hogy Horvátország Rendei 1791-ik esztLen adójok ügyét mind bizodalmok zálogát Magyarország Rendéinek gondviselésükbe tették le; felvállalták Magyarország Rendei ezen letétemények örézetét, annál fogva Horvátország kívánságát miszerint a‘ Horvátországi adó Magyarország gyűlésen kívül fel ne emeltessék, pártolták, és azt Ő Felségéhez felterjesztették; — kibocsátott a’ legfelsőbb határozata; — de benne az is nyilványítatott, hogy’ az )715 : 8. t.-czik. Horvátországra is kiterjesztetik. Ezen záradék a'felterjesztett kívánságnak valódi értelmével ellenkezni, és magában ollyanokat látszott foglalni, mellyek idővel Magy arországnak bajokat okoz-; Itattak volna, ugyan is az 1715: 8. t.-czikk. Horvátországon történt kiterjesztéséből a’ térvény ek egyenlő rendeleténél fogva, — adók közössége eredhetett volna, ezen közösség által pedig Magyarország az adózásnak, új czimét, u. m. a’ véghelyek élelmezéseit vállalta volna magára — melly nek elvállalásából önként folyt volna azon következés, hogy’ a' véghelyek szükségeit is, ha majd' azok 'szaporodnának tartozzék Magyarország ellátni. — De alkotmány os országban könnyebb az adó uj cziménck felvételét, mint annak felvétele után a’ belőle eredő következményeket kikerülni: — elhárította tehát gondosan mindezeket Magyarország a’ m. kir. udvari fő Kor-, mány’székkel tartatott értekezés által, mellynek következtében az előbb érintett záradék kihagyatván az állapítatott meg : hogy az Országyülésén Horvátország adója a' Magyarországétól elkülönözve tárgyaltassék, Országgyűlésén kiviil pedig ne lehessen azt felemelni; — így támadt az 1790: 59. t.-czik. Ezen törvény czikkely nyújtott alkalmat mind azon kérdésekre, mellyefo kel a KK. és RR. jelenleg, foglalkoznak — de csak alkalmat nyújtott, mert alapul azok* nak nem szolgálhat. — Bizonyára nem azért fordultak a’ társ magy ar honhoz Horvátország Ren-i dei, hogy a Horvátországi adó felemeltessék, mert ha vágy aiknak az felelt volna meg, azt maguk is otthon könnyen végrehajthatták, és pedig azt a" magas kir. kincstárnak valóságos haszua\al hajtottak volna végre — de azért ne hogy a’ részükről fizetendő adó az ez előtt* gy akpr-r o*j Ä 'Ptl lílod szcr*nt felemeltessék — nem járult — Horvátország Magyarország. Rendéihez nen n,aSat az adó ajánlási jogtól, — ezen szent jogtól, mejjy minden szobád bizorfah VC,.kufÖS; — megfossza, hanem hogy azon jogot fentartsa, Valljon Horvátország, zek ÖrlrA’k LZa.l08a’ az Magyarország Rendéinek gondviselése alá bizptt, ’« meilyöt eme* ho°y Ma r*^ te,t '&trel''kkel pecsételtek a társ hont fogja e' elnypmnj * —r. italán arra, e gy arorszzagnak külön terhe Horvátországra menjen által, fog a’ bizodaiomnsk ezen za*, ; i . jA CXXXII/. Országos Ülés. — Aprilis 15-kén 1840.
