1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 133. országos ülés

4

szerül személyes felkelési kötelességét bár mikor Magyarorszag befő-CXXXIII- Országos Ütés. — Aprilis 15-kén 1840.

eszi vegyen a' kérdéses adu fizetésében, meny erzessei logaanaK a KK. es RK. Horvator,e^k e/g„ kívánását? mit válaszolnának arra? bizonnyára azt válaszolnák: hogy Ja’ külső alak a’ teher lényegét meg nem változtatja — hogy Horvátország külön terhét Magyarországgal közösre nem fordíthatja; — továbbá mivel a’ Horvátországi adó fizetés által Magyarország személyes íelkellési kötelessége nem tellyesitetik, ezen adózás éppen olly külön terhe Horvátországnak, a’ miilyen elébb annak felkelése volt. Hogy valamint az előtt nem volt köteles Magyarországa’ Horvátországi felkelés költségeinek fizetéséhez járulni, úgy jelenleg sem köteles annak adójában, mint az elébbi teher helyébe lépett pótlékban részt venni. Hogy Horvátország, valamint külön saját terhét Magyarországnak befolyása nélkül öntötte uj alakba úgy annak befolyása nélkül tartozik azt ezen uj alakban is viselni. — Hogy Horvátországnak az által , mivel régi terhének uj alakot adott nem támadt joga társára Magyarországra tudniillik terheket róvni, annál kevesebbé pedig saját terheit uj alak leple alatt ugyap arra reá tolni. — Hogy Magjarország kettős teherrel, úgy mint saját személyes felkelési kötelességgel és a’ Horvátországi adóval nem nyomathatik. — Hogy ezen indítványa Horvátországnak nem a’ köz szükségek enyhítésére, hanem egyedül oda czéloz, miszerint ön maga Horvátország az igazság és méltányosság ellenére saját terhére nézve enyhülést nyerjen — Hogy ezen javallat, a’ terhek egyenlőségének elvébe ütközik, mint hogy az csak a' közös nem pedig a' külön terheknek kívánná a’ részek közötti egyenlő felosztását — végre hogy az igazsággal és méltányossággal meg nem egyezhet, hogy valaki más helyett viseljen terheket. — Ezeket, és nem kétli a’ szólló, hogy még többeket is válaszolhatnának a’ Magyarország Rendéi, ’s méltán válaszolnak, mert mind azok az igazságon és méltányosságon alapulnának. Ha tehát az igazság és méltányosság Magyarország részire ezeket kívánja, nem kívánja e éppen azt Horvátország részére is? a’ természetnek örök és szent törvényei mindenik mellett egyaránt harczolnak, bizonyára nem kívánhatja az igazság, hogy Horvátország, melly 8260 katona élelmezésének elvállalása által Magyarország példája szerint a’ felkelési tehertől felmenendő lett volna, ne csak kettős tehernek, úgy mint az újnak s réginek alája legyen vetetve, de még Magyarországnak is melly régi teliétől rpegszabadúlt azért mivel megszabadult uj terhét viselni segítse, és igy már különben is a’ tervek elvének ellenére két tehertől nyomatván, még harmadikkal is még pedig Magyarországnak egészen ösmeretlennel sujtassék; Magyarország pedig nem csak hajdani terhétől felmentve maradjon, de még annak pótolékját se viselje egyedül — azt az igazság valóban nem rendelheti , és ha rendelné méltán megtagadandó lenne tőle az igazság nevezete — készséggel nyújtott Horvátország mindenkor segéd kezeket a’ köz terhek fedezéséhez, soha sem vonta vissza magát tőlök, ha bár azok irányon túl is rovattak reá ugy bizonyára most sem rettegne a’ teljes és szigorú egyenlőségtől, valamint pedig ez két mód által vólna csak eszközölhető, ugy ha azoknak égj ike vállaltatnék el, Horvátország mostani terheitől felmentetnék, ha a’ másik ugy nagyobb terhekkel nem sulytatnék ; de az elsőt a' köz társaság viszonya nem engedi , a’ másik pedig Magyarországnak mostani állását romjába süllesztené. Első mód az vólna, hogy Horvátország terhei a’ Magyarországi terhek mennyiségének aránya és alakja szerint szabályoztatnának — ezen mód mellett megszűnne Horvátországban a1 felkelési kötelesség, mellyhez képest minden ötödik jobbágyot fegyver alá állítani tartozik, megszűnne az összes felkelés, meg a Bandériumok terhe, megszűnne a’ Horvátországi adó, minthogy Magyarország hasonló czimnél fogva semmit sem fizet, a’ véghelyek végre ugyan azon arányba lennének a’ Magyarországiakkal leszállitandók, a szabályozás után fenmaradandó részek pedig Horvátországhoz vissza kapcsolandók, és csupán a' személyes felkelés maradna még majd meg, melly tudniillik jelenleg Magyarországban is fenáll. Ha illy módon mind ezeknek kiegyenlítésük megtörténik, akkor nem csak Magyarországnak mostani adóját, de jövendőre nézve is minden köz czélra nyújtandó segedelmeket is egyenlően megosztaná, pedig örömest megosztaná Horvátorszag, mert ezen kiegyenlítés által mostani súlyaitól enyhítést nyeredne, de hogy a’ terhek kiég) enhtesenek ezen módját a’ köz társasági viszonyok valaha meg fognák engedni alig remélterheit ^atra v<-*^a tehát a második mód, — ha t. i. Magyarország Horvátországnak minden Magva e^e.n^ arán> ban s mennyiségben magára vállalná, ezen esetben megkivántatnék, hogy harminczrSZa^ ^^ajara felsőbben is két harmadrészét a’ hon védelmére szánja, vagy is dig a’ szeméi ^nLl,au^ ra°gyéjét véghelyekre fordítsa, az országnak többi vidékeiben peaz Horvátors^eS| Ícl*ítlcs is n,egmaradván, az az előtte portális felkelést, ugy azonban amint -ag an g> akoroltatik, hogy t. i. minden 5-ik alatt való fegyverre kelni köteles le-