1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 133. országos ülés
C.XXXffI. Országos Ülés — Aprilis 1 j-iétt 1840. 3 teles fizetni. Ezen vélemény más feltételből folyik , jelesül abból, mintha Horvátország mostani fél dica adóját azon fentebb említett kivételnek, melly magában foglalja annak másik része fizetése kötelességét is köszönhetné, és egyedül ezen kivétel volna oka a’ fél adótóli mentességnek: de éppen ezen feltétel távol van az igazságtól. Hogy ez felvilágosodjék, szükséges az adók czirnére, és eredetükre vissza térni. — Magyarország Rendei 1715. esztendőben a’ hon védelem régi rendszerét megváltoztatván a’ portális felkelést rendezett katonasággal váltották fel, azon forrás pedig, mellynek jövedelmei előbb a’ portális katonaság fentartására szolgálának a’ rendezett katonaság élelmezésére forditattak, és attól az időtől fogva ezen jövedelem forrás magyarországi adó alatt ismeretes, — onnan lett, hogy Magyarország kettős teherrel, úgymint a’ portális felkelésbeni résztvevős kötelességével, és az adónak, melly már most amaz helyett pótlékul szolgál, fizetésével nem nyomattatthatván, előbbi terhe alól felmentetett: — felszóllitattak ugyan 1764-ben Magyarország Rendei, miszerint személyes felkeléseiket czélszerűebben szabály oznák,— de az ország Rendei ugyan azon évi Országgyűlésről azt terjesztették fel, hogy szabályozásnak csak személyes. felkelés lehet tárgya, minthogy azonban azon jövedelmi kútfő, mcllyből az előbbi időkben állítani szokott katonák tartottak, az állandó katonaság tartására forditatott légyen (a’ felírás szavai) a’ Magyarország tehát valamint akkor, úgy jelenleg is ebben a’ régi teherlőli mentességben magát fentartotta; az igazságban gyökerezett azon oknak ereje által gyámolittatván , hogy kettős teherrel nem nyomattathatik. Ellenben Horvátország a’ felkelési, és az ahoz megkivántato kiiltségck megszerrére eráati költségét megtartá, ’s ezen terhet soha más alakba nem ülté, minél fogva minthogy azt sem lehete ; valamint Magyarországot kettős teherrel nyomasztani , soha magára a’ felkelési teher megváltásának szilié alatt semmiféle adót nem vállalt, ’s efféle adót valamint eddig nem fizetett, úgy most sem fizet, de fizetni nem is köteles, mert a1 felkelési kötelességet valamint az előtt, úgy most is tellyesíti. — Fizet ugyan Horvátország is adót, de azt minden régi terheinek megmaradásuk, sótt nevekcdésükkel, időről időre nem kétszeresen, vagy háromszorosan, de tízszeresen felemelve fizeti: azonban nem a’ már érintett czimnél, hanem különféle más, még pedig olly czimeknél fogva, mellyeket Magyarországba nem is ismeri, ’s mellyeknek tekintetéből Magyarország soha sem fizetet, de most sem fizet, illyen például, egyebeket elhalgatva — a’ véghelyek fentartása. — Innen tehát világos l'-ör hogy azon feltétel, mintha Horvátország mostani fél dica adóját azon kivételnek köszönhetné, a’ melly a* mint már érintetett az adó másik felének fizetése eránti kötelességet is foglalja magában, meg nem állhat — következésképen hogy azon vélemény is, melly a’ fentebbi feltételen épül, mintha Horvátországnak, ha a’ fél adótóli mentességgel nem bírna, igazság szerint nagyobb adót kellene fizetnie távol esik az igazságtól; —világos 2-or hogy Horvátország azon fizetéseknek, mellyek Magyarország által nem a’ hajdan létezett magyar teher megváltása fejében tétetnek, hanem mellyek Magyarország által ezeken túl más czimeknél fogva viseltetnek, fele terhét tettleg viseli, — a’mostani adót pedig Magyarországban nem is, létező olly czimeknél fogva fizeti, mcllyeknek tekintetéből Magyarország semmit sem fizet, az az hogy Horvátország azon egész adót, mellyet fizet, tartozásán és igazság mértékén túl a’ közötte és Magyarország között fenálló terhek súly egyénének felette sérelmes megzavarásával fizeti. — Azon elvnek megfejtése vagyon még hátra, valljon azon következtetést, hogy az adók összvesitése, és a’ porták szabályozása által a’ terhek súly egyénét Magyar- és Horvátország között hellyre állitni lehessen, és kellessék, a’ terhek egyenlősége fekvéséből kihúzni lehessék é? — Valóban helyesen huzatnék ezen következtetés a fentebb érintett elvből, ha azon adó által, mellyet jelenleg Magyarország fizet, nem csak magyar, de Horvátországnak felkelési, és hadsereg sartási kötelessége is tellyesítve lenne; mert a’ mondott esetben Horvátországban is megszűnvén a’ régi teher, melly t. i. a magyar adó által megváltatott, ezen adó Horvátországnak is köz terhéül szolgálna, de miután Magyarország a’ részéről fizetett adóval nem a’ Horvát, hanem egyedül a’ Magyarország felkelés terhét váltotta volna meg, és azért a’ Horvátország az elébb létezett felkelési kötelességét hasonló alakban most is tellycsitené: e’ szerint a’ Magyarországi adózás nem közös^ hanem egyedül Magyarország külön terheinek tekintendő, már pedig ahoz, hogy valamelly teher minden részek között egyenlően osztassék el, a’ terhek egyenlőségének elve megkívánja, hogy az elosztandó teher közös legyen. Innen kiviláglik, hogy a’ maga a’ terhek egyenlőségének elve ugyan meg áll, de nem az abból húzott következtetés : kiviláglik továbbá, hogy a’javallott adóbeli összvesités, és porták szabályozása éppen azon megállapított elvei ellenkezik, mert nem lehet a’ terhek súlyegyenét nagyobban felzavarni, mintha valamelly rész nem közös teher, hanem egy harmadik külön terhének felvételére szorittatik; kiviláglik végre, hogy a’ javallatba vett porták szabályozása a’ természeti igazságba , és mélytányosságba ütközik. — 1 *
