1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 133. országos ülés
2 köz teliéi mellyel Horvátország viszen, nagyobbá’ mienknél, a’ contributionalis systemának ott másnak kell lenni, annyival inkább, minthogy a’ mint tudva van, a’ Horvátországi adó nem észen fordittatik az állandó katonaság ellátására, banem egy része a’ confmiális cassába foíydv ide járul az, bogy Horvátország a haza védelmére is más arányba járul, mert tudjuk, l,„. > Horvátországnak két harmadrésze confinium, melly egész Europa által legnevezetesebb katonai Intézetnek tekintetik , az ismét oda mutat, hogy Horvátországot a’ contributio tekintetébe magyarországgal egy szempontból venni nem lehet. Mindezeknél fogva tehát, mind pedig azért, hogy ha ezen Izenet igy megállapitatik, a' KK. és RR. azon bizodalomnak, mellyel Horvátország, midőn 1790. esztendőben az adóra nézve ezen ország védelme alávetette magát, helyheztctett, de magának a’ reménlyt védelemnek sem felelnek meg, — azt óhajtja, hogy az Izenet vége maradjon ki. Megkívánja azt a‘ KK. igazság szeretető is egy olly nemzet és részek cránt, mellyel századoktól vagyunk összekötve, de megkívánja azon tekintet is, hogy ha a’ mások jusait respectáljuk, úgy rcspectáljuk a’ magunkét is, — azért a' KK. igazság szeretetét, és szívességét ezen Izenet végének kihagyására felszólította. Szabolcs Vármegye Követe (Bonis SámneQ: Miután a' porták ideigleni kiigazítása már a’ múlt Országgyűlésén megtörtént, illy kicsi idő alatt pedig, melly ezen Országgyűlés béfejezéséig hátra van, minden alap és adatok nélkül azt rendszeresen bevégezni nem lehetne, az Izenetel nem pártolhatta. Horvátországi ítélőmester (Miksich JMiklósJ: Nem csak nem tagadja, sőtt maga is me-gesméri, hogy a’ természeti igazság, és méltányosság megkívánják, hogy az országnak minden egyes részei egyaránt viseljék a' köz terheket; — a’ honnan az is következik, hogy minden kivétel, mell}- a' köz terhek súlyegyenét az érdeklett részek között megzavarja, az igazságba, és mélytányosságba ütközzék; — kétség kívül ezen elvnek igazságát tartották szemeik előtt a’ KK. és RR. akkor, midőn Horvátország azon kivételét, mellynek következtében részéről csak fél dica fizetendő lenne , az igazsággal és méltányossággal ellenkezőnek találták, — onnan származott azon vélemény, hogy Horvátország, ha ezen kivétellel nem bírna, jelenleg (úgy kívánván az igazság) nagyobb adót fizetne, onnan eredt azon következtetés, mintha az igazság és méltányosság azt kívánnák, hogy a’ magyarországi adó a1 Horvátországival öszvesittessék, és a’ Porták szabályozása által a’ terhek közötti súlyegyen helyre állitassék. Megváltja a’ szólló hogy első tekintettel ezen következtetések a‘ megalapított egyenlőségi elvből önként látszanak folyni, de a' dolog érdemének érettebb megfontolása egészen más, tudniillik a5 tűnőik fel : hogy a terhek egyenlőségének elve, mint igazságban gyökerezett maga ugyan meg áll, de nem állanak meg az abból hozott következtetések, mert magának ezen elvnek Horvátországra, valamint a’ fél adótóli menteségre, és magára a' kérdésben levő adóra való alkalmaztatásában hibák — pedig ollyanok rejteznek, mellyeket némileg maga az elvnek igazsága látszik fedezni.— Azt dilitd először a’ szólló, hogy hiba rejtezik az elvnek magára Horvátországra való alkalmaztatásában: ugyan is a’ végre, hogy a1 terheket egyaránt lehessen felosztani, a terhek egyenlőségének elve mindenek előtt megkívánja, hogy az osztó részek ugyan azon országnak részei legyenek, már pedig Horvátország nem Vármegyéje, nem része magyarorszagnak: azt lehetne ugyan mondani, Horvátország a’ magy. sz. koronához tartozik, de tudva van más részről, hogy nem mint magyarországi megye, nem mint az országnak része tartozik az a‘ sz. koronához. E' hibát azonban a* szólló tovább feszegetni nem akarja, minthogy ennek nem létében is más okokból bizonyos, hogy az adó fizetése és a' porták szabályoztatása az igazsággal és méltányossággal összve nem egyeztethető, által megyen tehát a’ másikra, t. i. arra: valljon az igy nevezett fél adótúli mentesség az igazsággal, és méltányossággal, mint a KK. éz RR. vélik összve ütközik e? — összve ütköznék valóban, ha a’ terhek súly egyénét megzavarná, megzavarná pedig a’ súlyegyent, ha vagy minden köz terhekre, vagy azoknak csak egy nemére, a’ többi köz terhek azonban egyenlően lévőn felosztva — terjedne ki: de miután a köz terheknek egyedül egy nemére terjed, midőn a’ többi köz terheket Horvátország nag}obb arányban viseli, — nem csak nem zavarja mega'terhek súlyegyenét,sőtt inkább azt e yre üti, nem csak összve nem ütkö&ik a’ terhek egyenlőségének elvével, az igazsággal, és nie tan}ossággal, hanem inkább az elsőnek következménye, az utóbbin pedig alapszik: hogy niutatn^0’'al0ISZ^ e®'VL^ ^öz tcrbeket nagyobb arányban visol, már ezt itt könnyen megérdem T 3 SZo^‘>’ (^e mivel ezen terheltről következve értekezendik, a’ a’ Horvátországi adó adóval IRk V^c*mét pedig nem az említett mentességében, melly különben is a’ kérdésbeli ha • Se,1Uln *vaPes°latban nem áll, helyheztetné, ezek felett sem akar hoszszasan kérni; orszá" h na^ ^LjleSetésébe ereszkedik valljon azon vélemény megállhat-é í hogy Horvát- Z >n adótóii mentességgel nem bírna, igazság szerint nagyobb adót volna kö-CXXXIII. Országos Ülés. — Aprilis 15-kén 1810.
