1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 122. országos ülés - 1940 / 123. országos ülés

V

CXXI/I, Országot Ütés. — Április 3-kán 1810.

329

a* keltőbe mélyen bevág, és hogy vigyázattal lenni kell, nehogy a' mesteremberek igazságos kereset módjoktól ki ne essenek, vagy az adózás rendje egészen felbontassék. — Ezeknél fogva addig, míg a’ czéhck fenállanak, addig, mig a' mostani adózási rendszer fcnmarad, ezt a’ korlátlan kereskedést időelőttinek és károsnak csméri. Annál fogva ezen törvényezikket, kivévén annak 9. 10. §-át, kihagyatni kívánja. #

Selmecz Városa Követe {Kachelmatin János): Miket az Elnök a' fenílló jó rend és szokás szerint javaslóit, ’s az előtte szólló Pest és Soprony Városa Követei is megtartatni kértek, mik nélkül t. i. kereskedőt képzelni a’ szólló nem is tud, mint kimerítetteket ismételni nem akarván, egész kiterjedésében pártolja, és a’ czikket e’ szerént módosíttatni kéri.

Zala Vármegye Követe (Deák Ferencz): A’ szóllott városi Követek azon véleményben lévén, hogy a’ kereskedés kinyitásának átalános megengedése a’ hitelre, ’s magára a’ kereskedésre nézve káros légyen, azt bizonyos feltételekhez kívánják szorítani; különösen Pest Városa Követe azt kívánja, hogy a’ ki kereskedők sorába bé akarja magát jegyeztetni, bizonyos mennyiségű tőkét mutasson ki, állitván, hogy ez által eszközöltetni fog, hogy azollvanember, kinek a’ kereskedés folytatására elegendő értéke nincsen, kereskedő nem lesz; a’ szólló azonban azt hiszi, hogy ezen rendelés haszontalan, mert azt igen könnyen ki lehet játszani, az t. i. a’ ki kereskedő kívánván lenni, illy fundussal nem bir, azon idő pontra, mellybcn a’ tőkét ki kelletik mutatni, felkér valamelly váltó háztól bizonyos summát, és mihelyest azt a’ illető helyen bemutatta, a‘ tulajdonosnak vissza adja, és akkor már annál is kevesebbje lesz, a’ mi előbb volt, mert ezen egypár órára az illyes embereken a’ váltó házak a’ költsünözütt tökétől megmegvesznek két, három négy száz forintot. Mondja ugyan Pest Városának Követe, hogyinivei ezentúl rendes kereskedési könyvek fognak vitetni, ’s igy a’ kimutatott tőke be fog Íratni a’ cassa könyvbe, és capitalis könyvbe a' tőkék kimutatása olly vakmerőén nem történhet, mert ha az olly kereskedő megtalálna bukni, könyveiből kisülend , hogy a’ kimutatásnál csalást követett cl; de erre elég azt felelni, hogy a’ Bécsi tapasztalás ellenkezőt bizonyít, és hogy felette ügyetlen kereskedő volna, a5 ki úgy nem intézné el dolgát, hogy a’ bemutatásnál történt tsalfálkodását élnem tudná palástolni, igy a' tapasztalás mutatja, hogy tőke pénz kimutatása czélra nem vezet, sőt nehézséggel jár. — Mondatik, hogy a’ fundus kimutatása legfőbb básisa a’ hitelre költsőnö-s/.»i zésnek, mert ott, a' hol a’ fundust ki kell mutatni, a’ kereskedőnek, a' hitelező biztosítvaJ0,t0r'fe.,l^..c*'k van, a’ tapasztalás azonban azt bizonyítja, hogy ez megfordítva áll, mert a’ hol minden cm- nác»ko*ások bér tudja, hogy a’ sommát ki nem kell mutatni, ott kiki vigyáz, hogy meg ne csalattasson, biztosan kölcsönöz ellenben a’ hol a’ dolog olly csalókán áll, hogy a’ tőke kimutatását ki lehet játszani, azon hiszenben lévén a’hitelező, hogy a’ kimutatott tőke tulajdona a’ kereskedőnek, könnyen hitelez néki, és megcsalatik. Kívánják továbbá, hogy a’ki kereskedő akar lenni, mutassa ki a’ moralitását, do miután a’ füldmivelőnél bátor közönségesen elismert igazság az, hogy a’ földmiveló tiszteletre legméltóbb osztály, nem kérdik milly moralitást!; nem látja által, miért kellessék kérdeni éppen a' kereskedőnek. Mondhatja ugyan valaki, hogy a’kereskedő jobban megcsalhat másokat, mint a’ földmiveló, tehát annál a’ moralitás kimutatása szükségesebb; de ez az ügyesség megtörténhet, ha megmutatja is hogy jó, tudjuk, milly hamar reá ütik az emberre a’ becsület bélyegét. Nincs egy Státusban is veszedelmesebb, mint mikor azt kell megbizonyítani, hogy az ember jó, mert minden emberről ezt fel kell tenni, és a’

Status kötelessége bebizonyítani, hogy valaki rósz, és azt meg kell büntetni. De ha már bé kell bizonyítani, annak a’ki kereskedő kíván lenni, hogy jó moralitást!, kérdi a’szólló, kinek kezében lesz a’ jus ezt elhatározni í Magistratus kezében, mellynek nagy része kereskedő, avagy gremium kezében, mellynek tagjai éppen mint kereskedők? sokkal rövidebb út azt rendelni, hogy kereskedőnek senkit bé nem lehet fogadni, ha a’ gremium a’ befogadásba meg nem egyez, úgy bizonyára a’ kereskedők sorába senki sem fog felvétetni. Legkülönösebb a’városi Követeknek azon félelmek , hogy idegenek jönnek be a’ városokba kereskedőknek , a’ szólló azt hiszi, pénz nélkül nem kereskedik senki, miért félnek tehát attól, hogy pénzt hoznak be, hiszen az industria a' szorgalom pénzt hoz bé, ha körül nézzük magunkat, s a’ dolgokat jól megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy a’ városok jól állások onnan van, hogy idegen gazdag emberek béjöttek, mesterségeket, kereskedéseket kezdettek, ez által a' culturát, a’ műveltséget béhozták , kívánják a’ szóllott városi Követek, hogy a’ kik a’ kereskedők sorába magokat béjegyeztetni akarják, kereskedési tudományok eránl biztosítást adjanak, de a’ szólló ezt éppen szükségtelennek tartja, mert senkinek biztosabb büntetése nincs, mint az ügyetlen kereskedőnek, mivel annak az a’ büntetése, hogy keveset nyer, vagy éppen elpusztul, és ezt a' minden napi tapasztalás bizonyítja, mert hacsak valamelly kereskedőlotterián nem nyert, és még is meggazdagodott csalhatatlan jele, hogy jó kereskedő volt. — A’

Jegyző Könyv. II, Darab, 83

folytatása.