1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 118. országos ülés
309 torolják. Hannoverába tovább ki 'kathobkussal lép házasságra, többé nem communicálhat a’ templomban, hanem csak a’ sekrestyében. — Mi ez más, mint indirecte tiltani, gátolni a’ vegyes házasságot? A’ magyarországi protestánsok pedig 1626-ban Komejáton Nyitra Megyében tartatott zsinaton, a többi szabályok közt a’ 3—ik rendű ^o—ik Canonban unigy rendelkeztek; ,,nyilván vagyon a’ szent írásból, hogy Isten régenten megtiltott efféle más házasságot, hogy az igaz vallásu személyt meg ne vesztegetnék, vagy istentelenségre 's hitetlenségre ne vetemednék, azért sem a’ megátkozott eretnekeknek, sem a’ zsidóknak, sem a’ pogányoknak a’ keresztény leányokat nem engedjük adni; hogy egy igát ne vonjunk a’ hitetlenekkel , ha pedig az atyák és anyák tudva és kész akarva ezt cselekszik, az egyházi büntetésre kötelesek legyenek. — Azt pedig tudni kell, hogy az időben az eretnekek alatt minket is katholikusokat értettek. — Somorjai János Superintendens is, ki az említett Komejáthi zsinaton jelen volt, lo évvel későbben Lőcsén >636. kiadott Legendában éppen úgy mint a' zsinat parancsolt, tiltjuk — mondja — a’ keresztényeket, a’ zsidóknak ’s pogányoknak és az eretnek embereknek házasságbeli társaságoktól istenes törvény szerént. Még is az i6l2. egész 1658—ig tartatott helveta vallást követők zsinatjainak Írásai között fordul elő egy vegyes házassági eset is, — és ez volt Sepei Prosenior Szombathelyi István leánya is bizonyos kátholikus János szabómester között, — melly helyben nem hagyatott, és a’protestáns személynek attya 12 fr. birsággal büntettetett. A’ legújabb időkben ugyan, midőn t. i. az indifferentismus a’ protestánsok között elhatalmazott, a’vegyes házasságoktól sem a’külföldön sem hon, nem annyira idegenkednek, annyi azonban még is igaz, hogy nem régiben némelly helvetiai Kántonokbari minden vegyes házasság kerekesen eltiltalott. Nálunk pedig Magyarországban a’ nőtelen vagy özvegy evangélikus lelkészeknek kenyerük és hi~ vataluk vesztése alatt tilos ma is a’ catholika személlyel házasságra kelni, ’s ezen feltételt néha a’ nép a’ szegény Prédikátorok contractussába is bevezett. Kitetszik ezekből, hogy a’ Nagy-váradi püspök szóbeli tanítása ’s rendelete nem új, nem szokatlan, hanem igen is régi ’s rokon az evangelicusoknak vegyes házassága eránti hajdani intézkedéseikkel, ’s ezek az okok, rnellyek tekintetéből az Elnök javallatát pártolom. Mosony Vármegyei Követ ü^őtér Ferencz) : Miután e’ tárgyban már mint két részről olly sok mondatott, ha csak Küldői nem parancsolják utolszor és röviden kíván a’ dologhoz szóllani, azt jegyzi meg, hogy ha valahol, itt bizonyosan igen alkalmaztatható ama1 classicus mondás: „reminiscere praeteritorum, age praesentia, cave de futuris.“ Ha azon visszaható erejű törvénynek rendelete, mellyet a’ fen forgó sérelem eránt szándékoznak a’ Karok és Rendek alkotni, akkor még a’ viszszahatás megtörténhetne, és a’ factumot infectummá tehetné; de a’ midőn a’ visszahatás a’ vegyes házasságoknál megtagadott áldásokat illetvén, az mondatik, hogy ezen megtagadás által a’ házastársaknak lelki nyugalmuk megzavartatott ’s háborgatott, most azt eszközölni, hogy ezen eljárások a’ lelki nyugadalmat megzavarok, ’s háborítok ne voltak légyen, emberi hatalomban nem áll; és igy a’ visszahatásu törvény e’ részben erőtlen és czéleránytalan lenne, mit tehát annyival is inkább elmellőztetni kiván, mivel a1 mint arra az Előlülő is hivatkozni méltóztatott már a’ KK. és RR. a’vegyes házasságok eránt jövendőre terjedő törvény javallatot is adtak elő, melly e’ részben a’ kérdéses esetekből származható nehézségeket úgy is meg fogja sziintettni. —Barsi Követ (Lipovniczhj Vilmos): Küldőinek most nyert utasítása arra szóllítja fel, hogy ezen kérdésben forgó sérelmet tovább is mindenkép pártolja, mert az t jQt : 26. törvény tartalma szerént a’ vegyes házasságokat semmi ürügy alatt akadályozni szabad nem lévén, a’ mennyire a’ vegyes házasságok, az áldás megtagadása ürügye alatt is, főkép a’köznépnél nagyon is akadályoztathatnák ezen kérdéses rendeletek által Küldői a’ fentebbi törvényt tagadhatlanul sértve látják — de azt hiszik különben is, hogy a’ vallásnak a’ polgári törvényekkel kezet fogva kell azon lenni, hogy a’ Status czéljai elérettessenek, és a’ polgárok ez életben is a’ lehetőségig boldogak legyenek, mert a’ legigazabb, legszentebb hit ágazatoknak is rósz következései lehetnek, ha nincsenek a’ polgári társaság okfejeihez alkalmazva, és azért, ha a’ vallás kárhoztat valami ollyan dolgot, mellyet a' polgári törvények, mint ártalom nélkül valót nem tiltanak, sőtt megengednek, sőtt- akadályoztatását tiltják, ott attól lehet tartani, hogy ha ez megszenvedtetik ez az egyetértésnek, ez a’ józan követelés mértékének bilyegét nem viselvén, elébb utóbb nagy meghasonlás és békételenség fog lábra kapni, a’ Nemzetnek, a’ Törvényhozásnak tehát azon kell lenni, hogy ezert viszonyos harmonia, ezen öszvehangzás, a’ vallás és polgári törvények között féntartassék , a’ mit nálunk annál könnyebb eszközölni, mert egyházi fő személyeink olly jeles részt vesznek a’ törvényhozásba, arra hogy a‘ vallásnak elő kell inkább segíteni, felkeli tartani a’polgári törvények ezélzatait, minden nemzetek minden törvényhozók figyelmeztek, igy volt ez minden nemzeteknél még a’ legrégibb időkben is, erre csak egy két péld át; Athene kebelében számtalan volt a’nép, határja pedig terméketlen vala, itt vallásbeli vezér szabály volt az, hogy holmi kis ajándékok kedvesebbek az Istenek előtt, mint az ökrök levágása általi áldozat, — az Indusoknál a’ rendkívüli hőség mint kiégeti a’ mezőt, itt kevés barmot Jegyző Könyv. II. Darab. 78 CXVI11. Országos Ülés. — Martins 28-kán 1840. 1 • »
