1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 118. országos ülés

304

CXVIll. Országos Ülés. — Mártim 28-kán 1840.

fontos kérdések az 1791: 58dik törvényczikkelynek világos rendelése szerént az említett

lUUll/o f , , . . . _

országok Közgyűlésének tanácskozásai ala tartoznának. A mondott Követ t. i. azon oknál fogva: miveJ^a’ Karok és Rendek jelen kerületi Izenetükben azt állítják, mintha csupán felső Tótországnak három Vármegyéi, jelesül Zágráb, Varasd és Kőrös Megyék tartoznának Tótországhoz, érintette: hogy az alsó Slavoniai Megyék is Posega, Verőcze és Szerem őu magok a’ Karok és Rendek által felhívott 1751: 23dik t. ez. bizonyítása szerént is a’ Báni hatóság alá tartoznak, honnan látható, hogy Verőcze Vármegye Követe ollyanokra felelt, miket a’ szólló Követtársa nem is érintett. — A’ mi pedig a’ fentebb nevezett Köveinek újabb előadását illeti, mintha a’ vallás tárgya a' bekapcsolt országoknak külön tartományi jógái közé nem tartozna, — erre nézve az 1790: 26dik t. ez. Ildik §-ára hivatkozik a’ szólló, mellyből kitűnik, hogy a’ kérdéses vallásbéli tárgy valóban a’ bekapcsolt országok külön tartományi jogaik közé számítandó; sőt minthogy ugyan azon §-ban Verőcze és Szerem Megyéknek némely helységeik, mely- Jyekbeu az evangelicusok már régen megtelepettek, a’ nevezett törvény rendelete alól kivétetnek, maga ezen törvényezikkely mutatja, hogy a’ kapcsolt országoknak a’ vallás tárgyában alkotott határozatijuk az alsó Slavoniai Megyékre is ki légyen terjesztve. — Végre valamint Verőcze Vármegye Követének abbéli nyilatkozását, mi szerént azon Megye sem a’ Dalmát, Horvát és a’ Tótországokkali kapcsolattól, sem a’ Bánsági hatóságtól elválni nem kíván, köszönettel veszi a’ szólló, úgy viszont ugyanannak azon állítása ellen: mintha az alsó Slavonia Megyék tellyesen Magyarországhoz kapcsolva lennének, és a’ Báni hatalom azoknak csupán igazgatási viszonyaikra szorítatnék, —• a’ szólló óvást tesz.

Pest Vármegye Követe (Szentkirályi Móritz): Ha új czikkely alkotásáról volna a’ szó, akkoron Mármaros Vármegye Követének előadását igen is maga helyén valónak találná; azonban az 1791: 26dik törvényezikben több más is foglaltatik, mint a’ mostani törvényjavallatban vagyon, és éppen azért mivel az 1791: 26dik törvényezikkely rendelete továbbá is meghagyatik, és csak némellyekben kívántatik a’ módosítás és változtatás, illy állásában a’ dologuak feleslegesnek tartja a’ Mármarosi Követ kívánságát, — melly előadását a’ szóllónak

Az Elölülő is helyeselvén , a’ Mármarosi javallat szükségtelennek nyilatkoztatott.

Mosonyi Követ (jSőtér Ferencz): Előbb szóllott Heves Követével tellyesen megegyez egy pontra nézve, — ez pedig az egyik hitből a’ másikba való átmeneteit illeti; nehézsége a’ dologuak nem érdemét csak formáját érdekli ugyan; hanem mivel itt a’ külső formában többet lát feküdni, mint az érdemben, lelkiösmérete megnyugtatása tekintetéből nézeteit előterjeszti, ’s most e’ szempillanatban kilépvén egy kissé a’ vallásoság köréből, közállományi statusi tekintetből indúl ki; a’ vallásoság szempontjából véve az átmeneteit, maga is megegyez már a’ Főrendekkel együtt abban, hogy a’ szabad átmeneteiben senkinek gátok ne tétessenek, ’s ha valaki abban találja lelki csendességét, hogy elébbi hitét változtatva másra megyen által, igen is engedtessen meg tehát ez szabadon mindenkinek; ha abban keresi lelki csendességét, hogy ma hitét elhagyva, ’s mást választva majd ismét apostatál, ám legyen igy, ’s kivánja az illyen felebarátjának azt, hogy lelki nyugalmát egyszer megtalálhassa, és illy szempontból tekintve az átmeneteli tárgyat ebben tellyes szabadságát valakinek korlátozni nem kivánja; de ha azt tekinti, hogy azon Kiküldöttséguél, melly előtt az átmenő fél megjelen, lelkipásztor semmi némű tulajdonságban nem lehet, ezt politicus elveivel semmiképen megegyeztetni nem tudja: ugyan is az ollyau általmenőről, kiről az feltétetik, hogy több hit ’s vallások közül egyikét, vagy másikát lelki boldogságának elérésére üdvösségesebb eszköznek megtudja választani, szinte azt is felkelletík tenni, hogy más tárgyakról is szinte képes eszmélni, ’s gondolkozni; ha az illyen eszmélui tudó általmenő tudván arról, hogy étet papi kéz avatta be ez, vagy amaz liitbéliek társaságában, ’s tapasztalván, hogy az ő tetemeit is papi eljárás késéri ki mint másokét ez életből, nem könnyen fog e’ úgy okoskodni, hogy mint születése, mint kimultakor jelen volt a’ pap, holott akkor néki szabad választási tette fent nem forgott, ’s talán inkább elhetett volna pap nélkül mint most, midőn az élet legnevezetessebb idő szakaszában tulajdon szabad akaratjától függő választása forog kérdésben, és ha most nincs jelen semmi papi személy, a’ kinek institutioja alatt ez ideig élt, sem az, kinek szárnya alá most megyen által, nem fogja e’ azt mondhatni könynyen, hogy mire való volt néki a’ pap eddig is, és mire való, ’s mi szüksége lenne arra ezután is? s iUyesmire törvény által utat nyitni annyi, mint a’ templomokat bézáratni, mint a’

mellyekre többé szükség nincsen, ha pedig a’ neveletlen népnek, melly mindaddig, míg a’ nép nevelési táig^ elmellőzve a’ maga eddigi bölcsőjében szendereg, csak a’ vallásosság által tartatható meg a polgári eréuyek korlátái között.. — Szivéből a’ vallássoság érzete kihalván, e’ helyett az mdeferentismus fészkeli be magát, akkor polgári létünkre nézve csak az bizonyos, hogy minden bizonytalan.

«