1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 118. országos ülés
300 eltiltani* ugy szinte annak önként! adásától a’ Protestáns félt sem tilthatja; mert hiszen ha a’ katliolika mátka a’ protestáns félnek dcclarálja, hogy hozzá máskép nem megy, ha csak mind a’ két nembeli születendő gyermekek katholikusok nem lesznek, 's ez eránt Reversalist kér hogy ellenkezzen ez a’ polgári szerződések természetével , melfynek e’ jelen esetben is alapja a’ „facio ut facias“ ki tilthatja ezt meg az egyik vagy másik félnek. — Az hogy ágyermekek mindég apjok vallását kövessék leglényegesebb részébe ütközik az említett 2G-dik törvénynek, és avval ellenkezik, melly a’ protestáns férjtől és katliolika anyáiul született leány gyermekeket katliolika hitben neveltetni parancsolja; de egyéb eránt is, melly keserű lehet a' katliolika anyának ^magzatjait abban a’ vallásban látni neveltetni, mellyet lelki meggyőződése szerént helyben nem hág}', s maga nem követhet. Semmit sem veszélyeztet a’ protestáns férj, ha gyermekei katliolika hitben neveltetnek, mivel ő maga is azt tartja, hogy a’ katholika hitben lehet üdvözölni; sokkal biztosabb tehát ez az ut. — Továbbá az igazság is kívánja a’protestáns férjtől, hogy katliolika házas társátul született gyermekei bár ugyan mindnyájan ami} ok hitében neveltessenek; mert a’ katliolika fél a’ vegyes házasságokba annyibul rövidséget szenved, hogy a protestáns férjével egy feloldhatatlan, csak a' halál által felbontható szövetséget köt; a protestáns fél vallása elvei szerént elválhat, és új házasságra léphet; A’ gyermekeknek tehát katliolika hitbeni nevelésnek engedménye a’ katliolika félnek az említett, rövidségért nem csak arányos kármentést ád , hanem e’ mellett megnyugtató biztosítást is a' gyermekek nevelési szorgalmárul; minthogy a’ feloldhatatlan házassági szövetség szorosabban is köti a szüléket gyermekeikhez; ott ellenben a’ hol a’ házassági szövetség könnyen felbontható , ott megtágu! a’ magzatok iránt is a’ szeretet köteléke. Továbbá hogy az illy magzatolv érett korokig apjok vallásában neveltessenek, azután pedig válasszanak magoknak vallást meggyőződésük szerént, annyit tesz: hogy é;ett korukig neveltessenek apjok vallásában , érett korokat elérvén, akkor is maradjanak abban; mert micsoda meggyőződése lehet egy 18évűgyer- * nieknek, ki példának okáért addig protestáns vallásban neveltetett, mint ugyan e’ vallásról, vagy ezen vallás princípiumaiba avattatva, meggyőződhet-é egy más vallás jobb létéről, mellyet nem ösmér? De e' kívánat tökéletes indifTerentismusra is vezethet, és ez a’ katliolika elveket egészen felforgató idea, hová kivannak a’ Karok és Rendek nagyobb vallás szabadságot az eddiginél; hiszen ez egy Országban sem létez olly mértékben, mint nálunk; de mire is vezetne a' vallás cserélgetése? arra hogy valaki ma török, holnap katholikus, holnapután evangélikus, végre zsidó, egy szóval semmi hitű legyen; és melly törvény gátolhatná meggyőződését, vagy is inkább meggyőződése hijányát az indilferentismust? nem fekszike' a’Status érdekében, ezt mindenkép gátolni? micsoda polgárt, micsoda hazafit várhat az illyen semmi hitűbűi az Ország ? — A: mi a’ transitust illeti, arra a' végre „ne temere fiat“ szükséges nélkülözhetetlen a" tanítás, oktatás, jó tanács; mert másképp a’ törvényczélja foganat nélkül marad. Hogy ebbe visszaélések leheltek, tagadni nem aksrja a’szónok, de ha történtek is, bizonyára azoknak okait nem a' tanításban, vagy tanítóban, hanem a’ tanitandóban, vagy más körülményekben kell keresni; 's ugyan azért nem objectivus, hanem subjectivus tekintetből történtek a’ visszaélések, de ezek is újabb időkben megszűntek. Szorittasson bár a’ tanítás 4 vagy 3 hétre, vagy még ennél is kevesebb időre, csak tartasson fen a’ tanítás, ennek ideje szabattasson ki, és a'visszaélések gátoltassanak , méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy a' Katholika Anyaszentegyház nem akarja erőszakkal kebelében tartani az ollyant, ki abban eltökéllett szándékkal maradni nem akar, nem is lehet az illyent tartóztatni; de történik gyakran, hogy tudatlanságtól, rósz indulatoktól vagy mellékes czélttíl vezéreltetve kíván valaki át menni más vallásra; az illy esetben szükséges a’ tanítás, és éppen nem kielégítő a' Karok és Rendektől javallott mód , sőt bátran meri állítani , hogy ezen mód még inkább biztosítja a1 vakmerőén át menni akarónak szándékát, előmozdítja czélját. — Szükség továbbá a’ vakmerő átmenetei gatlasa tekintetéből O Felsége supremae Inspectionis jussát fc.ntartani, annyival is inkább, mivel ezt maga a’ törvény kijelentette „Occurrentes ejusmodi casus ad Sacratissimam R. Suam Majestatem, referendi venient;“ e’jussát a’Fejedelemnek nem tagadhatni meg, 's azért szükseg minden transitus eseteket bírálása alá terjeszteni, hogy Ő Ítélje meg vall} on vakmerőén tortenik-é az átmenetei vagy nem. — A többi pontokra is, a’ mennyire azok a' többször említett 26-dik Törvénnyel ellenkeznek, ellenmondását jelenti ki. N) itrai Követ (ftlurczihányi Lőrinci): Noha küldői anya utasításukban a' vallás tárgyát a rendszeres munkaiatokra kívánták volna halasztani; ettől azonba elűttetvén pótló utasításukban adák , hogy azok felterjesztésében, mellyckben a’ múlt Országgyűlésen a fő Rendek is ntegegy eztek, részükről is hozzá járulhasson, ezen kijelentése melleit tehát a’ mennyiben ezen zeneiben a kívánság tovább terjedne, azt annyiban nem pártolja. CXVIll. Országos Ülés. — Martius 28-kán 1840.
