1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 118. országos ülés
% ea desciverunt, in hoc regno ad eam reducere studeant/* Tovább az 1550: 19. t. ez. imígy végződik, : j,qno sic divinus cultus et réligio pristina passim celerius repululet“ : világos innet, hogy az egyházi javakat religio gyarapítására, 's az Isteni tiszteletnek öregbítésére lehet, kell, szabad használni, sőt hogy az idézett t. ez. kivánatán menve térítő pénztárokat tartoznánk felállítani azok számára, kik a’ róm. kér. cath. Anyaszentegyház kebeléből kiléptek. Minthogy pedig a' czélba vett nagyszerű intézetek, mennyire előttünk minden megnevezés nélkül is tudva volnának, távol sem a’ katholika religió emelkedését tárgyazzák, öltként következik, hogy még az sem volna törvényszerű, ha a' Kormány az egyházi jövedelmeknek illy idegen czélokra leendő fordítása végett felszóllítlatnék, az izenetben mutatkozó törekedés pedig világosan törvényelleni. Továbbá a' Királynak jus patronatusa nem puszta szó, és az üres egyházi javak jövedelmei különben és czélszerüleg kezeltetnek, nincs semmiok, semmi szükség a’ jelen rendelkezésre, azért a' szollá az izenetet nem pártolja. Mosonyi Követ (Sóter Ferenz): Megyéjének utasításában általánosan értett, ’s tulajdon meggyőződésével is tellyeseo megegyező elveknél fogva kötelességének tartja kijelenteni, hogy valamint minden egyes polgárnak, úgy az Ország akármelly Státusának az alkotmány kezdetétől szakadatlanul gyakorlott jussát nem kevésbé mint az Ó Felsége jussait eredeti épségükben fentartani kívánja; miután pedig a' felolvasott Izenetben kijelelt szándéka a’ KK. és RR-nek illy legfelsőbb jusnak korlátozását tűzte ki czélúl, ezt nem pártolja, ’s az Elölülőnek javallatát elfogadja. — A’ kerületi végzés azonban meghagyatván. — Olvastatott egyik kir. személynoki ítélőmester által a' vallás tárgyában készült 3-dik Izenet. Az Elölülő: szinte azon reményben él, mellyet a’ Rendek is izeneljökben kifejtettek, hogy a’ fő Rendek, valamint a’ fő tárgyakban már megegyeztek, úgy a’ még hátra lévőkben is megegyezni fognak, 's ezen tekintetből a' lehető észrevételektől is elálltán az Izenetnek a' Fő Rendekhez való általküldését nem akadályoztatja. Bihari Követ (Beöthy Ödön): A’ felolvasott Izenet Küldői nézeteivel nem egyezvén, azt t a’kép mint fclolvastatott nem pártolhatja. Horvátországi Követ (Dominick *S«/^7o/-): Hosszas lenni nem kívánván, rövideden kijelenti, hogy a1 vallás tárgyában 57. és 88-dik országos Ülésekben tett kijelentéseihez most is szorosan ragaszkodik, csupán azt az egyet kívánván itt megjegyezni, hogy az Izenetben felhívott 1790: 59. t. ez. a’ felső Slavonia —a’ 1751 ; 23. t. ez. pedig alsó Slavoniáról szóljon, mellyben a’ törvényhozó test is a’ Báni hatóságnak feltartását óhajtotta. Abauji Követ (Péchy Emanuel Gróf): A’ mennyiben ezen felolvasott Izenet a’ múlt Országgyűlésen letett vallásos sérelmek eránti izenettül jelesen a’ revcrsalisok és az általmenetelre nézve külötnböznék, Küldői pedig.a' múlt Országgyűlésen letett Izenetet kívánnák elfogadtatni, annyiban ezen izenetben meg nem egyezhet , mit igazolása végett a’ naplóba iktatni kíván. Kalocsai Fő-Káptalan Követje QSzat/imári .1 utalj: Valamint a* Karok és Rendek izenetét, úgy a’ Főrendek izenetét a‘ mennyire ezek az 1791: 26-dik törvénnyel ellenkeznek, nem pártolja. Az 1791: 26-dik törv. czik. által, melly a’ Bécsi és Linczi békekötéseken alapul a' legislatio oily rendelkezést lett a’ vallás tárgyában, melly alapul szolgált az örök időkre eszközlendő békének és egyességnek; ugyan azért is mondja a’ 12 ik §-ban hogy ezen törvénynek rendeleté örökké tartandó lészen; új törvényre' tehát szükség nemiévén a’ vallás tárgyában , annál inkább helye nincsen itt az említett sarkalatos, az egyetértés tekintetéből örükidőkre hozott törvény megváltoztatására; mert éppen ez bontaná fel a’ hű polgárok megnyugtatását, és a’ kölcsönös egyetértést, mellynck örökösitésére szolgált az említett törvény, és a’ kölcsönös egyetértés helyett a' külömhöző vallásit hazafiak közt visszavonást gerjeszthetne. — De min is épülne ezen új törvény, ha csak a’ Bécsi és Linczi békekötéseken alapult 1791: 26-dik törvénynek széthányandó romjain nem? nem is hitetheti el magával a’ szónok, hogy a’ haza közboldogságára szerencsés sikerrel hasson az alkotandó új törvény a’ vallás tárgyába, mert ez minden Katholikust legérzékenyebben sért; nem csak megnyugtatást nem szolgáltat neki, sőt lelki nyugtalanságot, szivbeli aggodalmat okoz benne, látván; hogy ez hitének elveivel ellenkezik, ’s annak lassanként elnyomására irányoz. Ezeket előre bocsátván a' mi a’ Reversalisokat illeti, ezeket törvényeseknek esméri a’ szónok; mert sem Bécsi és Linczi békekötésekkel, sem az ezeken alapult 1791: 26-dik törvénnyel nem ellenkeznek , sőt ez utóbbinak szellemében adattak eddig a’ Reversalisok „quod lex non saltem non prohibet, verüm innuit permittit“ márpedig a’ 15-dik §-ba mondja: „Si verő mater fuerit catholica, tunc nonnisi proles masculae patris religionem sequi possint“ azaz, az attyok vallásában lehessen nevelni, ne pedig kellessen. — A' polgári szerződések természetével sem ellenkeznek, és azért a' mátkát annak kérésétül semmi törvény el nem tilthatja, de nem is képes 75 * CX \ III. Országos Ülés. — Martius 28-Aá/j 1840. 299
